Alekszej Navalnij, az orosz csodaellenzéki eddig a Nyugat és különösképpen a liberális megmondóemberek keleti sztárja volt, most azonban változni látszik a helyzet. Soros egyik kedvenc szervezete, az Amnesty International ugyanis levette az ellenzéki vezetőt a lelkiismereti foglyok, vagyis a politikai meggyőződésük miatt üldözöttek listájáról.
A nem túl engedékeny orosz börtönből szervezett tüntetések, és kompromittáló videofelvételek közzétételénél eléggé valószínűvé vált Alekszej Navalnij külföldi támogatottsága. A megmozdulások kezdeténél borítékolható volt, hogy az események egyhamar nem állnak meg, azonban olyan, egyre meglepőbb fordulatokba kanyarodott az ügy, amit senki sem várt. Az állításaik szerint nem is létező nemzetközi hálózatok ugyanis kivetették védő szárnyaik alól kedvenc oroszukat.
Január 17-én az Amnesty International (AI) lelkiismereti fogolyként ismerte el Alekszej Navalnijt, miután őrizetbe vették egy moszkvai repülőtéren. A Mediazona értesülései szerint azonban az Amnesty visszavonta ezt a döntést. A szervezet indoklásként Navalnij 2000-es évek közepén tett kijelentéseire hivatkozott, amelyek szerintük kimerítik a gyűlöletbeszéd fogalmát. A kérdéses megnyilvánulásaiban a politikus – aki a szélsőjobboldalon kezdte pályafutását – a közép-ázsiai bevándorlókról nyilatkozott rasszista módon. Az azonnali szabadon bocsátásra vonatkozó felhívásukat azonban fenntartja az AI.
Alekszander Artyemov, a szervezet kelet-európai referense szerint Navalnijt egy lejáratókampány részeként jelentette fel valaki náluk; ettől függetlenül a vádakat méltányolandónak találták. Alekszej Navalnij támogatói természetesen felháborodtak és tagadták a vádakat, azonban Navalnij lelkiismeretét nem először kísértik csöppet sem szalonképes nyilatkozatai az oroszországi etnikumokról. A politikus mindössze annyit fűzött az ügyhöz, hogy nem tagadhatja korábbi kijelentéseit, azonban „elhatárolódik” korábbi politikai álláspontjától – írta a Pravda.
Nem ez az első alkalom azonban, amikor Navalnijt kísérteni kezdte a múltja: 2008-ban az orosz-grúz háború kapcsán például a grúz lakosság Oroszországból való kitelepítését szorgalmazta személyes blogján. Egyik első videós szereplésében pedig fogorvosnak öltözve a fogszuvasodáshoz hasonlította az oroszországi kisebbségeket. Ekkoriban lépett politikai szövetségre a volt sakknagymesterrel, Gari Kaszparovval is, aki a nemzeti-bolsevik párt alapítója és vezéralakja volt. A szövetség egyik alapeszméje az volt, hogy csak a szélsőjobbtól a szélsőbalig tartó erős szövetség képes megdönteni Putyin hatalmát, és csak ezután erősíthetik meg a Nyugattal való szövetségüket (honnan is ismerős ez?).
Leonyid Volkov – Navalnij fő politikai tanácsadója – megerősítette, hogy az ellenzéki politikus megbánta a korábbi kijelentéseit és a videókat, azonban ő is úgy tartja, hogy azokat nem szükséges törölni, hiszen „történelmi tényeket tartalmaznak”. Ezek a „tények” természetesen az orosz kormánypropagandában is megjelentek, azonban meglehetősen kettős képet festve: az orosz nacionalisták soha nem voltak túlságosan Nyugat-barátnak nevezhetők, a liberális orosz ellenzék pedig egyértelműen nem szimpatizál a szélsőjobbal. Így Navalnij megítélése mindkét csoport körében támadhatónak bizonyult. A liberális véleményalkotók emlékezete azonban világszerte képlékeny, az új múlt könnyen felülírja a régit, így az Amnesty döntése meglehetősen meglepő fejleménynek számít. Mindenesetre akár szándékos lejáratókampányról van szó – ahogyan Artyemov fogalmazott –, akár egyszerű lakossági bejelentésről, az kijelenthető, hogy a vádak megalapozottak voltak.
Forrás: Mediazona, Pravda, YouTube, Navalny.livejournal; Fotó: MTI/AP/Moszkva városi bírósága
Facebook
Twitter
YouTube
RSS