Pesti Srácok

Fegyverbe proletár! Ruszin-Szendi szeretete ólomgolyónyi adagokban érkezik

Valamikor, bő száz éve Szamuelyék sem voltak túl sokan, de sokat akartak. A proletárok, a bolsevikok akkor is vicsorogtak, ha álságosan mosolyogni akartak, kilógott a lóláb és kilógott a fegyver is. Ruszin-Szendi maga vallott gyűlöletéről és viszkető tenyeréről.

Fegyverbe! Szólt a proletárok nagy felhívása, minden vörös érzelmű söpredékre szükség volt a terrorhoz, amit a maguk által dicsőségesnek jellemzett 133 napon elkövettek a magyar nép ellen. Mert ők nem tartoztak közénk, nem is állítottak ilyesmit, gyűlölni viszont nagyon tudtak. Igyekeztek a farkasgúnyát elrejteni, de a báránybőr nem állt jól nekik, olyanok voltak benne, mint az elefánt a porcelánboltban. Senki se hitte el a szép új világot, a tökéletes kommunizmus békés aranykorszakát, mert a kiásott gödrök és himbálózó akasztófák megmutatták a valóságot. 

Ruszin-Szendit örömmel fogadtak volna a proletárok Tanácsköztársasága.
Ruszin-Szendit örömmel fogadtak volna a proletárok Tanácsköztársasága.

Proletárok pusztítanának most is

Nem nehéz párhuzamot vonni a mostani nagy forradalmárok és a régiek között, annyi egyelőre a különbség, az új generáció egyelőre a szavakig jutott, de megvan bennük az akarat, azt látjuk. A szép szavak sem maradnak el, bár a Szeretetország építése minduntalan abban merül már ki, hogy nagyon jó lesz ugyan majd később, de először el kell számolni mindennel és mindenkivel, aki nem ért egyet. A múltat végképp eltörölni, ismerjük a módit a kommunistáknál. Az adóemelési tervek kiszivárgásával teljesen megvadult a Tisza-szekta, ennek egyik bizonyíték a láncairól elengedett Ruszin-Szendi Romulusz, aki állítása szerint is tele van gyűlölettel és indulattal, viszket a tenyere, ki van képezve és ha kell, fegyvert is használ. Persze igazán jó lenne Toka tábornok szerint, ha nem kéne magyar ember ellen használni, de hát ha muszáj... És min múlik, hogy muszáj-e? Hogy kezükbe hullik-e bármiféle hatalom? Ki hiszi még el a Szeretetországot az akasztási tervek, a vicsorgó gyűlölet és víziók nélküli tombolás közepette? A Karantén kibeszélőben szókimondóan tárgyaljuk ki az utóbbi napok eseményeit most is.

 

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.