Fegyverbe proletár! Ruszin-Szendi szeretete ólomgolyónyi adagokban érkezik
Valamikor, bő száz éve Szamuelyék sem voltak túl sokan, de sokat akartak. A proletárok, a bolsevikok akkor is vicsorogtak, ha álságosan mosolyogni akartak, kilógott a lóláb és kilógott a fegyver is. Ruszin-Szendi maga vallott gyűlöletéről és viszkető tenyeréről.
Fegyverbe! Szólt a proletárok nagy felhívása, minden vörös érzelmű söpredékre szükség volt a terrorhoz, amit a maguk által dicsőségesnek jellemzett 133 napon elkövettek a magyar nép ellen. Mert ők nem tartoztak közénk, nem is állítottak ilyesmit, gyűlölni viszont nagyon tudtak. Igyekeztek a farkasgúnyát elrejteni, de a báránybőr nem állt jól nekik, olyanok voltak benne, mint az elefánt a porcelánboltban. Senki se hitte el a szép új világot, a tökéletes kommunizmus békés aranykorszakát, mert a kiásott gödrök és himbálózó akasztófák megmutatták a valóságot.
Proletárok pusztítanának most is
Nem nehéz párhuzamot vonni a mostani nagy forradalmárok és a régiek között, annyi egyelőre a különbség, az új generáció egyelőre a szavakig jutott, de megvan bennük az akarat, azt látjuk. A szép szavak sem maradnak el, bár a Szeretetország építése minduntalan abban merül már ki, hogy nagyon jó lesz ugyan majd később, de először el kell számolni mindennel és mindenkivel, aki nem ért egyet. A múltat végképp eltörölni, ismerjük a módit a kommunistáknál. Az adóemelési tervek kiszivárgásával teljesen megvadult a Tisza-szekta, ennek egyik bizonyíték a láncairól elengedett Ruszin-Szendi Romulusz, aki állítása szerint is tele van gyűlölettel és indulattal, viszket a tenyere, ki van képezve és ha kell, fegyvert is használ. Persze igazán jó lenne Toka tábornok szerint, ha nem kéne magyar ember ellen használni, de hát ha muszáj... És min múlik, hogy muszáj-e? Hogy kezükbe hullik-e bármiféle hatalom? Ki hiszi még el a Szeretetországot az akasztási tervek, a vicsorgó gyűlölet és víziók nélküli tombolás közepette? A Karantén kibeszélőben szókimondóan tárgyaljuk ki az utóbbi napok eseményeit most is.
