Számos apró momentum bizonyítja, hogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és akkori gazdasági miniszterének akarata, tudta nélkül nem történhetett semmi a Sukoró-ügyben, Gyurcsány ellen pedig vádat kellett volna emelni – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában Budai Gyula. Az egykori elszámoltatási kormánybiztos a 2010 előtti korrupciós ügyekben sorozatban születő fölmentő ítéletek kapcsán kijelentette: a bírók a „függetlenségük” mögé bújva igyekeznek magukról „lerázni” az olyan ügyeket, amelyekben politikusok, nagy állami szervek korábbi vezetői érintettek. Budai szerint nem az ügyészség a felelős ezért, mert „ilyen fokú váderedménytelenség nem létezik”. Szerinte „a közéleti vonatkozású korrupciós ügyekben hozott fölmentő ítéletek „politikai állásfoglalások” a bírák részéről. A jelenleg embargós miniszteri biztosként dolgozó Budai Gyula beszélt Császy Zsolt összeesküvés-elméletéről, az állítólagos „oroszveszélyről”, és arról is, miért húzódott háttérbe 2014-ben.
A Sukoró-ügy másodrendű vádlottja, Császy Zsolt a minap a Hír TV nézőit arról tájékoztatta, hogy önhöz hamarabb jutott el egy neki küldött e-mail, mint hogy az ügyészség azt a nyomozati iratok részévé tette. Ezzel valami olyasmit próbált sugallni, mintha egy titokzatos háttérhatalom irányítaná az ellene és társai elleni koncepciós büntetőeljárásokat. Beismeri az összeesküvést?
Császy Zsoltról azért néhány háttérinformációt nem árt tudni. Amíg Tátrai Miklós volt a vagyonkezelő vezérigazgatója, Császy az ő strómanjaként intézte azokat a nagyobb ügyeket, amelyekből később büntetőeljárások lettek. Függetlenül attól, később milyen ítélet született bennük, a közös nevezőjük, hogy mindegyikben volt valamilyen visszaélés. Hogy az ügyészség ezekből mit tudott bizonyítani, és a bíróság mit fogadott el bizonyítottnak, két különböző dolog. Ne felejtsük el, hogy Császy sok szálon kötődött az SZDSZ-hez, ő testesítette meg a szabad demokratákat a vagyonkezelőn belül. Bajnai „felfedezettje”, protezsáltja volt. Az általa meghozott döntések azt az SZDSZ-es szemléletet tükrözték, mely szerint az állam nem jó gazda, mindentől meg kell szabadulni. Ez a filozófia jelent meg a moszkvai kereskedelmi kirendeltség (Kerki) eladásában, a sukorói telekcserénél. Szerintem nem állt hivatása magaslatán, amikor a vagyonkezelőnél dolgozott.
Nem szoktam tévéinterjúkra reagálni, pláne egy ilyenre, amelyben irányított kérdésekkel jutottak el odáig, hogy engem hozzanak ki bűnbaknak, mintha valamiféle összeesküvést szerveztem volna szegény Császy Zsolt ellen. De azért néhány dolgot tisztázzunk. Császy elfelejti, hogy én csaknem négy éven keresztül a Nemzeti Földalapkezelő (NFA) szervezet ellenőrző bizottságának ellenzék által delegált tagja voltam, működésem első percétől az utolsóig minden egyes olyan ügyben, amely kétes volt, egyrészt beletekintettem az iratokba, másrészt kiálltam a nyilvánosság elé, és tájékoztattam a sajtót. Az ominózus, 2009. november 14-ei sajtótájékoztató, amelyre Császy hivatkozik, már bőven azután volt, hogy Schiffer András feljelentése nyomán dübörgött a Sukoró-botrány. Ha valakire haragudni akar a vagyonkezelő egykori értékesítési igazgatója, haragudjon a feljelentőre. Én semmi mást nem tettem, mint az óriási svindlit igazoló iratokat nyilvánosságra hoztam. Egyébként az az email, amiről Császy beszél, éppen ezt igazolta. Abból ugyanis kiderült, hogy egy teljesen új értékbecslést készíttettek, mert az eredeti nem felelt meg Tátraiéknak. Ezeket az iratokat a polgári perben is fölhasználták, és végül három különböző bíróság is kimondta, hogy a telekcsere érvénytelen, semmis.
De Császy Zsolt nem ezt kifogásolta, hanem azt, hogy önhöz hamarabb jutott el ez az email, mint a nyomozókhoz.
Nem akarok a sajtón keresztül egy Császy Zsolttal vitázni, aki ellen jelenleg is büntetőeljárás folyik. De azért rögzítsük: az NFA vezérigazgatói utasítása lehetővé tette, hogy az ellenőrző bizottság tagjai minden iratba betekinthessenek, azokat fölhasználhassák. Ha Császynak gondot okoz, hogy ez a bizonyos levél miért csak 2010-ben lett a nyomozati iratok része, akkor az ügyészségen érdeklődjön.
Császy Zsolt a PestiSrácok.hu-nak írt levelében azt tudakolta, egy esetleges perben is bizonyítani tudja-e, hogy így szerzett tudomást – az ügyészséget megelőzve – az e-mailről.
Ha beperel, állok elébe. 2010 óta körülbelül tíz személyiségi jogi pert indítottak ellenem Gyurcsánytól Bajnaiig, Veres Jánostól Juhász Ferencig. Egy Császy Zsolt még belefér ebbe a körbe. Előtte azért nem ártana tisztáznia, milyen jogsérelem is érte őt. Ugyanis azzal, hogy egy hivatalos szerv tagjaként hivatalos úton információkhoz jutottam, és azokat nyilvánosságra hoztam, senkinek nem okoztam jogsérelmet. Még akkor sem, ha ezek az információk a sukorói svindli egyes érintettjeit kínosan érintették.
A liberális elit kimosása
Ehhez képest úgy tűnik, kezdenek kimászni a slamasztikából, hiszen a másodfokú bíróság – igaz, nem jogerősen – Tátrait és Császyt is fölmentette a Sukoró-ügyben.
Azért ne feledjük, első fokon elég keményen odasózott nekik a bíróság: Tátrai négy évet, Császy pedig három és fél évet kapott. Ha már az igazságszolgáltatásról beszélünk: épp a napokban született ítélet a Kulcsár-ügyben. Hogy egy ilyen súlyú bűnténynél tizenöt évet kelljen várni a jogerős ítéletre, ami az elsőrendű vádlottra egy nevetségesen enyhe, ötéves szabadságvesztést ró ki, az az igazságszolgáltatás szégyene. Egy vicc. És ugyanez vonatkozik a Sukoró-ügyre, a Kerki eladására, Juhász Ferenc és Fapál László lakásügyére, a BKV-botrányra és a többi elszámoltatási ügyre. Úgy látom, a jelenlegi bírói kar nem alkalmas arra, hogy ezekben a nagy ügyekben olyan ítéleteket hozzon, amilyeneket a közvélemény elvárna. Bárki bármit mond, valamennyi esetben, amikor feljelentést tettem, súlyos jogsértések történtek, a közvagyont jelentős károk érték. Az igazságszolgáltatás, a bíróságok nagyon komoly válsággal küzdenek – ezt bizonyítja, hogy a bírák a „bírói függetlenség” mögé bújva igyekeznek magukról „lerázni” az olyan ügyeket, amelyekben politikusok, nagy állami szervek korábbi vezetői, tisztségviselői ülnek a vádlottak padján. Nem akarom felmagasztalni az ügyészséget – amelynél egyébként magam is hat évig dolgoztam –, de ilyen fokú váderedménytelenség nem létezik. A közéleti vonatkozású korrupciós ügyekben hozott fölmentő ítéletek politikai állásfoglalások. Nem igaz, hogy a bíróságok nem politizálnak. Minden bírónak van véleménye a politikai helyzetről. Persze, politikai rendezvényeken nem vesznek részt, de egy-egy ítéletben igenis megjelenik a bíró politikai elhivatottsága – annak a liberális elitnek a fölmentése, kimosása, amely ezekben az ügyekben kőkeményen benne volt. A bírák egy része nem tudta megbocsátani a kormánynak a bírósági átszervezéseket.
Eközben a vádlottak „koncepciós perekről”, „politikai üldöztetésről” beszélnek. Kulcsár Attilát leszámítva – akinek az „elszámoltatása” egyébként sem az ön időszakára esik – egyetlen érintett sem ismerte el bűnösségét.
2006-tól 2012-ig nap mint nap ezekkel a korrupciós ügyekkel foglalkoztam, hetente több sajtótájékoztatót tartottam, kormánybiztosként valamennyi történetet oda-vissza átnéztem. Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem, hogy nem értek a büntetőügyekhez – huszonkét évig dolgoztam ezen a területen ügyészként, ügyvédként. Ennyi tapasztalattal a hátam mögött 80-90 százalékos bizonyossággal meg tudtam határozni egy-egy büntetőeljárás végkimenetelét. Az elszámoltatási történetek mindegyikében benne volt az elmarasztalás lehetősége. Ám a bizonyítékokat – a bírói függetlenség mögé bújva – teljesen másként értékelték a bírák, mint az ügyészek, ezért érkeztek futószalagon a fölmentő ítéletek.
Emiatt viszont az elszámoltatásban bízó emberek egy része nem csak a bíróságokra dühös, hanem az egykori elszámoltatási kormánybiztosra is.
Azokért az ügyekért, amelyekben feljelentést tettem, felelősséget vállalok. Azok jelentős részében az ügyészség vádat emelt, és nem azért, mert én ezt kértem tőlük, hanem mert büntető törvénykönyvi tényállások valósultak meg. A vádaknak a bíróság előtt meg kellett volna állniuk.
Tátraiékkal mosatták föl a padlót
Ám például Gyurcsány Ferenc esetében a gyanúsítást nem követte vádemelés. Sokan ezt a megdöbbentő fordulatot azzal kapcsolták össze hogy önt számon kérte az amerikai nagykövet a Sukoró-ügyért. Lehet összefüggés?
Nem a nagykövet kért számon, hanem az egyik munkatársa. Amúgy az ezzel kapcsolatos véleményemért két volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is személyiségi jogi pert indított ellenem, ami valahol dicsőség: ezek szerint amit mondtam róluk, az fájhatott. Most is az a meggyőződésem, hogy Gyurcsány Ferenc indította útjára az ingatlanpanamát, mindenről tudott, mindenre az áldását adta. Számos bizonyíték van erre. Az általam nyilvánosságra hozott egyeztetések – például az, amelyik a Parlament Nándorfehérvári termében volt, és amelyen Gyurcsány, Bajnai, Veres, Tátrai és a befektetők vettek részt. Vagy azok a belső levelezések, amelyeket Tátrai folytatott a Miniszterelnökséggel. Az egyik levélben a vagyonkezelő volt vezetője azt kérte, ne vele mossák már föl a padlót, nem ő fogja elvinni a balhét mások döntéséért. Ezek mind olyan apró momentumok, amelyek azt igazolják, hogy az akkori miniszterelnök és gazdasági miniszterének akarata, tudta nélkül nem történhetett semmi. Szerintem Gyurcsány ellen vádat kellett volna emelni. Hogy ez miért nem történt meg, nem tudom, ez már az ügyészség asztala. Nekem tiszta a lelkiismeretem. Azt a feladatot, amit rám bíztak, a legjobb tudásom szerint elvégeztem. A feljelentéseim alapján indult ügyek jelentős része eljutott a vádemelésig. A bírósági döntésekért viszont nem tudok felelősséget vállalni.
A nagykövetségi raporton azért még ne lépjünk túl. Hogyan történt a számonkérés?
Mélyen belém ivódott az a beszélgetés, amelyet Timothy Betts akkori követtanácsossal folytattam az amerikai nagykövetséghez közeli kávézóban valamikor 2011 tavaszán. Arról faggatott a követtanácsos, hogy milyen alapon számoltatjuk el az előző, szocialista kormányok miniszterelnökeit, minisztereit, államtitkárait. De a hangsúly leginkább Gyurcsányon és a sukorói telekcsere kapcsolatán volt. Az amerikai diplomata rosszallását fejezte ki, amiért Gyurcsány ellen úgymond „boszorkányüldözés folyik”, meg hogy bíróság elé akarjuk állítani őt.
De hát akkor még gyanúsított sem volt!
Így van. Gyurcsányt csak hónapokkal később, 2011 októberében gyanúsította meg a Központi Nyomozó Főügyészség. Ez az egészben a legfurcsább! Mintha csak azt akarta volna nekem sugallni Betts követtanácsos, hogy nagyon-nagyon nem szeretné, ha az eljárásban gyanúsított vagy vádlott lenne Gyurcsány.
Erre mit válaszolt?
Hogy a bűncselekményt a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálja, és nem hiszem, hogy az Egyesült Államokban jó néven vennék, ha mi egy folyamatban lévő büntetőeljárásukba beleavatkoznánk. Nem is tűrnék el. Mellékesen javasoltam neki, hogy találkozzon a feljelentővel, Schiffer Andrással. De a volt miniszterelnökre visszatérve: akkor még nem értettem, a követtanácsos miért aggódik Gyurcsányért, aki akkor még nem volt gyanúsított. Az igaz, hogy folyamatosan kerültek elő iratok, amelyek az érintettségét igazolták. Biztos vagyok benne, hogy Gyurcsány találkozott Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszonnyal – hogy miről és mennyit panaszkodott neki, azt viszont nem tudom. Csak feltételezem, hogy elmesélhette: a csúnya Orbán-kormány bele akarja keverni a sukorói telekcserébe. Arra nyilván nem tért ki, hogy van néhány okirati bizonyíték, amelyek miatt az ő felelőssége nem kerülhető meg.
Kinek nagyobb a felelőssége a Sukoró-ügyben: aki elrendelte a pályáztatás nélküli telekcserét, vagy aki végrehajtotta az utasítást?
Egyértelműen azé, aki elrendelte. Tátrai és Császy csak strómanok voltak. Azt senki sem gondolhatja, hogy egy ilyen ügy, amelyben ekkora politikai erők mozognak, és amelynek ütőerén külföldi nagykövetségek is rajta tartják a kezüket, ne került volna a miniszterelnök elé. Egy ilyen volumenű történetben az ő jóváhagyása nélkül semmi sem történhetett.
Nem furcsa, hogy miközben három polgári bíróság is semmisnek mondta ki a telekcserét a visszásságok miatt, és Ronald S. Lauder még „hazai pályán”, egy washingtoni választott bíróság előtt is pert vesztett a magyar állammal szemben, aközben büntetőjogilag senkit sem vonnak felelősségre az ingatlanpanamáért?
A magyar jogrendszer sajátossága, hogy a polgári bíróság ítélete nem köti a büntetőbíróságot.
Elszámoltatás. A 2010-ben megalakult Orbán-kormány elszámoltatási kormánybiztost nevezett ki a balliberális kabinetek korrupciós ügyeinek föltárására. Először Papcsák Ferenc, majd Budai Gyula töltötte be ezt a tisztséget. Munkája végén, 2012 novemberében egy közleményt adott ki amely szerint összesen 1442 ügyben indult eljárás, 110 esetről készült nyilvános összegzés és 61 büntetőfeljelentést tett. A büntetőeljárások egy része még mindig folyamatban van. Például a Sukoró-ügyben a másodfokú fölmentés után harmadfokon folytatódhat az eljárás.
2014-ig a napi politika „frontvonalában” harcolt, azóta viszont hátrébb húzódott. Vagy ahogyan Császy Zsolt fogalmazott a Hír TV-ben: „elrejtették” önt a külügyminisztériumban. Miért?
Nem rejtett el senki. Elszámoltatási kormánybiztosként, majd 2012-től a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkáraként szerintem a maximumot hoztam ki magamból. 2014-ben újra bekerültem a parlamentbe, és Szijjártó Péter külügyminiszter megkeresett, hogy szeretnék-e vele dolgozni. Igent mondtam, és nagyon jól érzem itt magam. Egy politikus úgy működik, hogy ha kap egy feladatot, azt elvégzi. Nekem most az a feladatom, hogy miniszteri biztosként az Oroszország által elrendelt embargó ügyét, a magyar agrárexportot kezeljem. Ez egy nagyon komoly háttérmunka, rengeteg utazással, rengeteg tárgyalással.
„Embargó-elhárításban” elért valamit?
A legfontosabb feladatot – az embargóval sújtott agrárcégek megmentését – elvégeztük. Ezeknek a társaságoknak egy teljesen új piacot építettünk ki a Távol-Keleten: Japánban, Kínában, Szingapúrban, Dél-Koreában, Hongkongban, Vietnamban.
Hosszú távon is működő fölvevő piacot szereztek?
Igen. Az exportadatokból látszik, hogy Ázsiában már Japán az első számú partnere a magyar agrárcégeknek. Óriási volumenben szállítunk mangalicát, sertéshúst, baromfit, libát, kacsát, mézet vagy például bort. A madárinfluenza miatt most van egy kis megtorpanás, és az orosz embargó miatti károkat nem tudtuk teljesen kompenzálni, de új piacokat szereztünk. Nem kellett üzemeket bezárni, elküldeni a dolgozókat. Egyébként sokat várok a május 2-ai Putyin-Merkel találkozótól. Azt remélem, ott olyan megállapodás születhet, amely belátható közelségbe hozza az uniós szankciók, illetve az orosz embargó végét.
Ha már oroszok: mit szól Katrein Ferenc volt kémelhárító Indexnek adott interjújához?
Szerintem nagyon kevés a valóságalapja. Azt nem lehet megakadályozni, hogy külföldi szolgálatok Magyarországon ténykedjenek – miként a magyar szolgálatok is dolgoznak más országokban. Roppant élénk fantáziára vallanak azok a összeesküvés-elméletek, amelyeket Oroszország kapcsán Katrein fölvázolt, és amelyeket az utóbbi időszakban egyes újságírók terjesztenek.
Tehát nincs is „oroszveszély”?
Körülbelül olyan komolyságú, mint a Tizedes meg a többiekben, ahol az oroszok már a spájzban voltak.
Igaz a hír, hogy 2018-tól visszatér az ügyvédi pályára?
Van ilyen tervem. De ha kapok jobb ajánlatot, maradok.
Névjegy. Budai Gyula 1963-ban született Békéscsabán. Büntetőjogász, katonai ügyész, majd 1994-től 2010-ig ügyvéd az általa vezetett Budai és Kovács Ügyvédi Irodában. 2010-től fideszes országgyűlési képviselő. Először az állami földek jogellenes elherdálását vizsgáló miniszterelnöki megbízott, majd Papcsák Ferenc lemondása után elszámoltatási kormánybiztos. 2012-től a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, 2014-től a Külgazdasági és Külügyminisztériumban az Oroszország által elrendelt embargóból fakadó külgazdasági intézkedésekért felelős miniszteri biztos.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS