Gyurcsány szerint a tegnap nem belépő a holnapba, ő mégis programot ad az ellenzéknek

Ezúttal nem verssel, hanem pamflettel jelentkezett Gyurcsány Ferenc közösségi oldalán, amelynek tételmondata, hogy „a tegnap nem belépő a holnapba”. A mondat több irányból is érdekes lehet a múltja miatt rendszeresen (félre)magyarázkodó, bukott miniszterelnöktől, hiszen az ellenzék soraiban szép számmal akadnak olyan pártok és politikusok, akik rég nem a jelenben mutatott teljesítményüknek köszönhetik, hogy úgy-ahogy aktívak maradhattak a politikai palettán. Maga Ferenc testvér pedig nyilván feledné saját múltját.

Az ellenzék választási bukása után a hatalmas zakó tanulságaképpen Gyurcsány Ferencnek és pártjának valahogy azt a következtetést sikerült levonnia, hogy mindenki tehetségtelen és alkalmatlan az ellenzéki oldalon – nem tisztünk vitába szállni –, ők azonban profin abszolválták a kampányt. Mondjuk a fő célt, az ellenzék beszántását valóban sikerrel teljesítették, ezt pedig Ferenc testvér rendszeresen tematizálja is borvirágos szóvirágaiban a közösségi oldalán.

Az új évben azonban túllépett a DK elnöke a trockista platónizmuson, amellyel az általa ideálisnak vélt Államot írta le, idén pedig már konkrét politikai pamfleteket fogalmaz meg az ellenzék számára. A múltból a jövőbe való átmenetről szóló értekezésbe nem lehet nem belelátni az MSZP haláltusáját, mint a DK 1.0-ás tesztverziójának leselejtezését. Aki ugyanis használható volt, már dékásították, a pártban maradottak pedig lényegében évek óta súlytalanok még az ellenzéki térfélen is.

Rajtuk kívül a momentumosok is megszólítva érezhetik magukat, akiket a szöveg alapján szervezetileg ugyan nem tudott teljesen begyűrni maga alá a DK, mára azonban világosan a klientúrához tartoznak. Erről árulkodik az is, hogy Gyurcsány világosan utasítja írásában az ellenzéki pártokat, mozgalmakat az együttműködés fenntartására.

Az ellenzék jelenlegi áramlatai, mozgalmai, pártjai egészen addig együttműködésre kötelezettek, amíg Orbán elvetemült rendszere létezik. Ez nem vélemény, ez tény

– írja Gyurcsány, hozzátéve, hogy emellett azért persze verseny is van.

Magyarról magyarra fordítva: a DK együttműködésre és önkannibalizmusra hívja (kötelezi) az ellenzéki pártokat, ahol ugyan megvan papíron az együttműködés, de valójában a legerősebb kutya… kapja meg a csontot. Mint írja, „az együttműködés pedig nem az elfogadhatatlan, esetleg a nem vagy alig létező egyenrangú elfogadása”. Vélhetően a DK vezére nem saját pártjára gondol, mint „nem vagy alig létező egyenrangú”. A teljesítményversenyben pedig bár egyik ellenzéki párt sem áll valami jól, de egyvalamiben kiemelkedik a Gyurcsány-szekta: elképesztő fordulatszámon szipkázza el a bejáratott kádereket másoktól. Ez pedig mindenképp politikai teljesítmény.

Kérdés, hogy háborús és energetikai válságban ilyen jellegű teljesítményre van-e szükség, vagy esetleg valamiféle szekértáborokon túlmutató konstruktivitásra. Elnézve az ellenzék állapotát, persze utóbbi opció csupán költői felvetés – 12 évnyi bizonyság van a baloldal erre való képtelenségéről.