Figyelemre méltó interjút adott a 168 Órának Sárközy Tamás jogászprofesszor, aki kormánybiztosként a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányt is szolgálta, majd 2008-tól Gyurcsány tanácsadója volt. Sárközy – a kritikák mellett – több szempontból megvédte az Orbán-kormányt. Rég olvastunk ilyen, méltányosságra törekvő bírálatot balliberális értelmiségitől!
Sárközy Tamás előéletéről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy a rendszerváltás előtt, 1987 és 1990 között a Minisztertanács parlamenti titkárságán dolgozott, 1988 és 1990 között igazságügyminiszter-helyettes volt. 2002-től a Medgyessy-, majd az első Gyurcsány-kabinet idején kormánybiztos volt. 2005 decemberében elkészített egy javaslatcsomagot a kormányzat modernizálásáról. 2008-tól Gyurcsány Ferenc közigazgatási tanácsadója lett. Sárközyt még a Medgyessy-érában, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 2007. augusztus 20-án pedig ugyanennek a kitüntetésnek a csillaggal kiegészített változatát kapta meg, immár Gyurcsány Ferenc előterjesztésére. Nem lövünk tehát nagyon félre ha rögzítjük: Sárközy Tamás a balliberális ellenzék szellemi holdudvarába sorolható – bár az ominózus interjúból az is kiderül, hogy meglehetősen kilóg onnan.
Ez nem autokrácia!
A 168 Órának adott csütörtöki interjúban a jogászprofesszor visszautasította a riporter fölvetését, hogy Magyarországon „választási autokrácia” lenne. Fölidézte: ezt a kifejezést Fareed Zakaria alkalmazta, főként a latin-amerikai országokra, amelyekben az egyetlen politikai jog a választás – ám Magyarországon erről nincs szó.
Aki elterjesztette, talán félreértette. Orbán Viktor állama határozott, a gazdasági és társadalmi életbe erőteljesen beavatkozó kormányzást feltételez. A valaha példának tekintett nyugati modellekben a hatalmi ellensúlyok erősek, a civilekkel partneri viszonyt feltételeznek. A másik kormányzati irányzat francia gyökerű, erősen centralizált közigazgatással, konzervatív ideológiával. Ez erősen hat Kelet-Európában. Orbán felfogásának ez felel meg.
Tehát az Orbán-kormány hatalomgyakorlási módszere nem a dél-amerikai, hanem a francia modellre hasonlít – derül ki Sárközy Tamás szavaiból. (Ez igencsak kemény gyomros a szakmányban despotázó, putyinozó, kimdzsongunozó ellenzéknek – A szerk.) Úgy vélte, a Fidesz „különlegesen erős kancellári típusú kormányzást” folytat. Szavai szerint a mostani hatalomgyakorlás alapelve „a centralizált kormányszerkezet, a gondoskodó, politikailag motivált, aktivista állam”, egy „túlhajtott hatalomgyakorlás”. Mint fogalmazott:
Abban bízom, amit Orbán parlamenti beiktató beszédében hangsúlyozott, amikor „régi vágású kereszténydemokráciát” emlegetett. Ez számomra bizalomgerjesztő.
Az új kormányzati struktúra kapcsán a Miniszterelnökség gyökeres átszervezését nevezte igazi meglepetésnek, és hogy „belső kormányát” négy részre bontja Orbán. Feltűnőnek nevezte, hogy a miniszterelnök közvetlenül irányítani kívánja az operatív kormányzást. Hangsúlyozta: „Orbán Viktor továbbra is erőteljes nemzetközi szereplésre készül, egyre jobban vonzódik a külügyekhez, a migrációs problémákhoz, az uniós nagypolitikához.” Sárközy Tamás kiemelte: a mostani kormányban szembetűnő a technokraták szokatlanul nagy száma. Arra a kérdésre, minek tudható be Balog Zoltán „bukása”, a professzor helyreigazította a riportert:
Nem tudok Balog bukásáról, ahogy Lázár sem bukott ember. Ha egy miniszter hat-nyolc év után távozik, nem jelenti feltétlenül azt, hogy megbukott. A kormányzás, az állandó rohanás kétszeresen is koptatja az embert.
Nincs ok rémületre
Majd azt a fölvetést is visszautasította, hogy a harmadik kétharmados győzelem nyomán az Orbán-kormány leválthatatlan lenne. „Ez siker, de nem leválthatatlanság” – fogalmazott. A sport és a stadionépítések kapcsán is mértéktartóan nyilatkozott: „nyilván van pazarlás, taóval való visszaélés. De 2010 előtt a sportinfrastruktúra annyira leromlott, hogy indokolt volt ezen változtatni”. A bíróságokon tervezett átalakítások kapcsán sem lát okot „rémületre”. Ezután azt kérdezte tőle az újságíró, szerinte a kormány miért „ellenségesebb” a „civil” szervezetekkel, mint a formalizált ellenzékkel, mire azt válaszolta:
Azért, mert az ellenzék gyenge. Valódi ellenfélnek nem alkalmas. A nemzetközi hálózatok részét képező civil szervezetek is erősebbek.
Majd a végén ismét egy figyelemre méltó gondolatsor következett:
Ha egy küzdő típusú kormány, mint amilyen a magyar, ennyire erősen a nemzeti szuverenitás alapján áll, törvényszerű, hogy a nyílt társadalom elkötelezettjeivel vagy az amerikai szabadságeszménnyel konfliktusba keveredik. Ez bekövetkezett. Az idők változnak. 1990 után némileg túlzottan követtük a nyugati kormányzati mintákat. Ahogy manapság mondják, túltoltuk a biciklit. Nem vettük figyelembe a történelmi sajátosságokat. 2010 után ellenkező irányú túlzás következett be. Az orbáni kormányzás kelet-európai jellegű nemzeti kormányzás, a modern technika, a gazdaság, a fogyasztási struktúra viszont nemzetközi. Ez az ellentmondás ebben a pillanatban politikai konfliktust szül, ami a nemzetközi jellegű civil szervezeteknél csapódik le.
Látható, hogy Sárközy Tamás meglehetősen kilóg a balliberális ellenzék szellemi holdudvarából: úgy bírál, hogy közben méltányosságra, tényszerűségre törekszik, figyelembe veszi a bírált fél szempontjait, lehetséges motivációit is. Ez igazi kuriózum. Ha lehet ilyet kérni: több Sárközy Tamást az ellenzék hátországába!
Vezető kép: piacesprofit.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS