Régi bölcsesség, hogy ha egy hosszúra nyúlt péntek este után kissé rossz közérzettel, esetleg “gyomorrontással” kelünk, akkor kerüljük a közösségi médiában való posztolást, mert megeshet, hogy bejegyzéseinkből kiérződik az előző este. Úgy tűnik, a magyar politika Troppauer Hümérje nem ismerte ezt a szabályt és billentyűzetet ragadott, majd dörgedelmes sorokban kifejtette, hogy a kormány mennyire gyerekes, mert nemzeti érdekeket érvényesít a következetes meghajlás helyett.
Gyurcsány szerint “gyermeteg dac” az, hogy a magyar kormánynak nem tetszik, hogy a svédek minden lehetséges fórumon támadták hazánk politikáját, és ahol csak tehették, próbálták lejáratni azt, hazánkat következetesen diktatúrának titulálva. A DK első és a Gyurcsány–Dobrev klán második embere szerint ugyanis az lenne felnőttes viselkedés, ha a kormánypártok szeretettel megköszönnének minden sértést, amit más kormányok hozzánk vágnak, és hajlongva fogadnánk el, hogy az szóljon bele a belpolitikánkba, aki csak akar. Legyünk hálásak, hiszen mindenki nekünk akar jót, az önérdek rossz, kivéve akkor, ha másokéról van szó.
Szép indítás szombat reggel, de mivel a péntek esték senkinek sem könnyűek, azért annyira nem meglepő, hiszen kedvenc Ferencünk legalább önazonos: az ő kormányzása alatt aztán tényleg minden parancsot szépen megköszöntek és végrehajtottak. (Azt most inkább hagyjuk, amikor Gyurcsány kis híján nemzetközi botrányt robbantott ki azzal, hogy leterroristázta a szaúdiakat, az most már nem is úgy volt.) De az ex-kormányfő innen még tovább megy.
Aki összetéveszti a politikát a történelemmel, az alulmarad. A politikát a politikusok csináljak, a történelmet a népek. És a nép hosszabb távon erősebb bármely politikusnál. A politikusi görcs, bosszú, értetlenség, gőg, hatalmi vágy vereséget szenved a történelmi népakarattal szemben. Magyarországon is ez fog történni
– írja, és ez olyan szép, hogy minden mondatot meg kell vizsgálnunk.
Namost! Ferenc láthatólag nem tudja, mi az a politika: tudniillik az, hogy nézeteltéréseink vannak a svédekkel, és ezeket POLITIKAI eszközeinkhez mérten kezeljük – nevezetesen, hogy nem vesszük be őket feltétel nélkül a NATO-ba –, az pont POLITIKA. Nem pedig történelem. Az megint más kérdés, hogy politikusok nélkül nehéz elképzelni a történelem alakulását. A ’48-as szabadságharcot politikusok vezették. Az amerikai függetlenségi háborút politikusok robbantották ki; nem úgy nézett ki, hogy néhány telepes gondolt egyet és elkalapálták a vöröskabátosokat. Menjünk messzebb? Nos, a honfoglalást fejedelmek vezetésével hajtotta végre a magyar nép, akik a kornak megfelelően kik voltak? No kik? Politikusok. Ami a népakaratot illeti, azt a kommunisták nagyon tudják szeretni, emlegetni, és propagandaként felhasználni a mihez? A politikához! Ferenc azért a fogalmaknak utánanézhetett volna, de hát a péntek esték nehezek, az ember ilyenkor nem lexikonnal alszik, még ha a felesége alkata hajaz is a Révai összesre.
A dadaista prózából ezen a ponton lesz filozófiai eszmefuttatás, amelyben Gyurcsány kifejti, hogy “nem a pillanat uralja az életet, hanem az élet a pillanatot, függetlenül attól, hogy az adott pillanat fényt vagy sötétséget hoz”. Ez erős, mint a timsó árán vett szilvapálinka (nem célzunk semmire). Hangzatos és mély, olyan, mint az, hogy a lét határozza meg a tudatot vagy a tudat a lét (mármint tudjuk-e, mi lesz, ha megisszuk a lét, vagy elszáll a tudat, ha megittuk a lét, nem célzunk semmire).
A Ferencünk végül még lesajnálóan kijelenti azt is, hogy a kormányfő “csak egy múló ficam a magyar történelemben”. Ez is erős, tekintve, hogy ez a “múló ficam” már tizenhárom éve kormányozza az országot, ami a rendszerváltás harminc éves időtávában nem kis teljesítmény. De ha Ferenc mondja, biztosan úgy lesz. Az azonban biztos, hogy rá aztán úgy fogunk emlékezni, mint védőoltásra az ellen, hogy valaha is visszahozzuk a baloldalt.
Forrás: Facebook; Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS