Háború a fehérek ellen

A fekete életek számítanak – mindenki más pedig dögöljön meg, vagy legalábbis térdeljen le, és csókolja meg a fosztogató terroristák bakancsát: itt tartunk most. Ide pusztult le agyilag a Nyugat. Tort ül a fehérgyűlölő rasszizmus és a rendet elsöpörni akaró kommunista anarchia. Egy bűnözőpárti, terrorista mozgalmat ünnepeltetnek a Nyugattal a fősodratú politika, média és a multinacionális tőke lakájai. Aki nem tapsol elég hangosan, azt kicsinálják. 

Ami a Nyugatot épp megrengeti, az egy kiterjedt fehérellenes pogrom, rasszista őrjöngés, terrorcselekmények sorozata. Hetek óta tartó kristályéjszaka. Ám itt már nemcsak a zsidók a közellenségek, mint 1938-ban (persze ők is, lásd a Párizsban „Mocskos zsidózó” véglényeket), hanem minden fehér, aki nem térdel le, nem csókolja meg a fosztogató feketék cipőjét, és nem kér elnézést a puszta létezéséért. Minden fehér ember homlokára célkeresztet rajzoltak, minden fehér ember ellenség lett, így ön is kedves olvasó. Kollektív bűnöket olvasnak a fehérek fejére olyan barbárok, akik szellemileg, kulturálisan évezredes lemaradásban vannak a nyugati civilizációtól.

A csőcselék elárasztotta a Nyugat nagyvárosait, és elkezdett lerombolni mindent, amiről azt képzeli vagy amiről az őt pórázról eleresztők azt mondják neki, hogy miatta olyan nyomorult az élete, amilyen. A nyomorult proli pedig tör, zúz, gyilkol – s a fősodratú politika és lakájsajtója kéjesen sikkantva ünnepli a magasra csapó lángokat, a kifosztott áruházakat meg a kicsavart végtagokkal, szétzúzott fejjel a földön fekvő fehér embert, aki nyilván náci volt, mert a boltját próbálta védeni. Közben szentté avatnak egy agresszív, drogos, visszaeső bűnözőt, aki korábban azért ült börtönben, mert egy állapotos nőt a hasához fegyvert szorítva rabolt ki. 

• Tehát még egyszer: ez a bizonyos George Floyd fegyvert szorított egy terhes nő hasához! Épeszűbb korban egy ilyen bűntényért az első fára fölhúzták volna ezt a primitív véglényt – most meg népmesei hőst faragnak belőle, amiért bedrogozva ellenállt a rendőrnek és szívinfarktusban (nem fulladásban!) meghalt. Szegény az a nép, amelynek ilyen hitvány hősök jutnak…

Egyes elmebeteg szülők a gyermekeiket is képesek térdepeltetni (forrás: Facebook)

Térdre, fehérek!

Az amerikai demokraták elődei voltak azok, akik a vég küszöbéig kitartottak a rabszolgatartás mellett, s akik a legnagyobb hasznot húzták belőle. Most ugyanezek a demokraták azok, akik a leghitványabb rasszista módszerekkel ráuszítják az elődeik által kizsigerelt feketéket a fehérekre, minden bajuk, nyomoruk legfőbb okozóiként jelölik meg őket, s egyfajta szent háborút vezényelnek a béke, a rend és a fehér középosztály ellen. Hátha a polgárháború segíti őket a novemberi elnökválasztáson.

Most már bárki láthatja: a Nyugat balliberálisai valójában nem balliberálisok. Soha nem is voltak azok. Egyenlőség-őrületet és fajelméletet hirdetnek, mely szerint a fehérek eredendően bűnösek és kollektíven felelősek egyes fehérek állítólagos bűneiért. A Nyugat balliberálisai tehát valójában kommunista nácik. Molotov és Ribbentrop torz fattyai, akik már nem csak Lengyelországot, hanem az egész nyugati civilizációt fölégetnék. 

Seattle egy részén a kommunista polgármester áldásával anarcho-kommunista miniállamot alapítottak. A területen állig felfegyverzett fekete terroristák járőröznek, nőket erőszakolnak meg, fehéreket vernek össze az utcán, persze, az „egyenlőség” jegyében. Másutt is főként fehéreket (és rendpárti feketéket) gyilkolnak, lincselnek meg, városrészeket borítanak lángba, fosztogatnak, tombolnak szerte az Egyesült Államokban. 

Az óceán innenső felén a vadak többek között Gandhi és Newton szobrát akarják ledönteni. Tábláikon a fehérek (így, kollektíven) hallgatását erőszaknak nevezik, és az állítólagos „fehér felsőbbrendűség” meg a „fehér privilégiumok” ellen tiltakoznak. Ez így már önmagában rasszizmus, náci uszítás. Komolyan vehető fehér felsőbbrendűségi mozgalom ugyanis évtizedek óta nincs – szép új világunkban inkább azért jár virtuális vagy tényleges lincselés, ha valaki a fehérgyűlölet ellen szót emel. Fehér felsőbbrendűség helyett ma fekete felsőbbrendűség van. Ennek ökle Soros rasszista-terrorista mozgalma, a „Black lives matter”, azaz a „Fekete életek számítanak”. S amikor valaki szelíden azt mondja nekik, hogy: „De hát minden élet számít!”, akkor az illetőt a tolerancia és az egyenlőség nevében agyonütik.

A fekete életek számítanak – mindenki más pedig dögöljön meg, vagy legalábbis térdeljen le, és csókolja meg a fosztogató bűnözők bakancsát: itt tartunk most. Ide pusztult le agyilag a Nyugat. Tort ül a fehérgyűlölő rasszizmus és a rendet elsöpörni akaró kommunista anarchia. Egy fekete-náci mozgalmat ünnepeltetnek a Nyugattal a fősodratú politika, média és multinacionális tőke terroristái. Aki nem tapsol elég hangosan, azt kicsinálják. 

Szórólap a szombati londoni tüntetésen: „Ölj meg egy fehéret, ha meglátod.” (Forrás: Facebook)

Angliában is nyílt fehérellenes uszítás folyik: a szombati londoni tüntetésen ilyen feliratú szórólapokat osztogattak:

„Ölj meg egy fehéret, ha meglátod. A hallgatásuk erőszak.”

S, ha ennyi nem lenne elég, alatta: „Bosszuld meg a szolgaságot!” Aki ilyen brosúrákat ír, terjeszt, az nyilvánvalóan egy eszement rasszista, aki háborút akar, vérfürdőt, forradalmat. A hatalom viszont láthatóan képtelen rendet tenni, az uszítókat lekapcsolni. Inkább hátrál és hajbókol a barbárság előtt. Pénteken a Londoni Királyi Holloway Egyetemi Könyvtár bejelentette: a brit társadalomban megfigyelhető „strukturális rasszizmus” elleni küzdelem jegyében levesznek a polcokról bizonyos könyveket, és bocsánatot kérnek, amiért nem léptek korábban. Nigel Farage brit hazafi szerint ezzel elkezdődött a könyvégetés… Ami – miként a kristályéjszaka – megint csak a harmincas évek Németországát idézi. (Strukturális rasszizmus – a kommunista nácik évek óta e kifejezés mögé rejtik azt a beteg rögeszméjüket, hogy szerintük minden fehér rasszista. Kivéve őket, kommunista náci fehéreket, mert ők nem rasszisták, hiszen csak a saját fajtájukat gyűlölik, de nagyon.) 

• A kommunista nácik permanens forradalma, amelyet a józan ész, a teremtett világ, az erkölcsök, a rend ellen vívnak évtizedek óta, immár forrpontra jutott. Elérkezettnek látták az időt „biológiai” fegyverük bevetésére. Igaz, faji ellentéteket, zavargásokat korábban is szított már a „Deep State” az Egyesült Államokban, de azok nem jutottak el a mostani világ-proletárforradalom szintig.

(A periférián, mint nálunk, beérték például a zámolyi vagy a gyöngyöspatai hergeléssel, bűnözőknek kiperelt milliós kártérítésekkel, a cigányság folytonos uszításával. Maga a módszer tehát nem új.)

Ki a rasszista?

Hogyan tercel a fehérellenes náci uszításhoz a nyugati sajtó? Például úgy, hogy csak akkor számít nekik a bőrszín, ha fehér az elkövető és színes az áldozat. Minden más esetben kussolnak róla. (Ugyanezt a gusztustalan játékot űzi Soros itteni csicska-sajtója is. A Deák téri késes gyilkosok származása nekik nem volt fontos, de a két fehér áldozatra békésen emlékezőket lenácizták.) 

De nézzük csak George Floyd esetét. Tényleg en bloc minden fehér ember felelős azért, mert egy Chauvin nevű rendőr sokáig térdelt a nyakán? Vagy az összes rendőr hibás ezért? Nem csak az a négy, aki intézkedett (és akik közül kettő egyébként nem fehér, hanem ázsiai volt)?

Tényleg itt tartunk: az egyéni felelősség helyett a kollektív bűnösségnél? Ha igen, akkor nézzünk néhány statisztikát (amíg be nem tiltják azokat is)! Íme, egy grafikon az Egyesült Államok börtönlakóiról etnikai hovatartozás szerint:

Az amerikai börtönökben fogva tartottak száma etnikai megoszlás szerint 2007 és 2017 között. Black: fekete, white: fehér, hispanic: spanyol (forrás: PEW Research)

A feketék kétszer rasszistábbak a fehéreknél

Az amerikai börtönökben tehát a feketék vannak a legtöbben, miközben a lakosságban csupán 12 százalék az arányuk a 60 százaléknyi fehérhez képest! Miként az a Válaszonline.hu cikkéből kiderül: tizenkétszer gyakoribbak a feketék által fehérek sérelmére elkövetett rablások, mint fordítva. Az írás tényszerűen levezeti, miért valótlanság, hogy a feketéket sújtaná a legjobban a rendőri erőszak:

Tavaly, amikor 1004 embert öltek meg a rendőrök, minden 10 ezer olyan feketére, akit erőszakos bűncselekményért vettek őrizetbe, három ilyen halálos rendőri beavatkozás jutott. A fehéreknél ugyanez a mutató négy, azaz kereken 25 százalékkal több. Tavaly összesen 370 fehért lőttek le a rendőrök, közülük 19 volt fegyvertelen (5,1%). A 235 lelőtt feketéből viszont 9 (3,8%).

A tények, a statisztikák makacs dolgok, és sokszor igencsak rasszisták… Hogy mindezek dacára a nyugati média hetek óta mégis a feketéket sújtó rendőri erőszakról, rasszizmusról pampog, az megint csak nem más, mint faji alapú uszítás, fehérellenes hergelés.