Hadházy a csúcson, már független!

A politika is egy szakma, minden ellenkező híresztelés ellenére. Ha valaki nem ért hozzá, legyen bármennyire elszánt is, és legyen meg minden képessége a hosszú távú ámokfutáshoz, végül bizonyosan megbukik. Vagy pontosabban függetlenné válik, mert már senki nem hajlandó együtt dolgozni vele.

Ennek megelőzésére szolgál az a duma – amely a kilépést előzi -, hogy függetlenként tudja az erkölcseinek leginkább megfelelően képviselni a választókat, akik miatta szavaztak a pártra. Mert persze listás képviselő a szentem. Ez a demonstratív aktus általában a teljes eljelentéktelenedést követi, amikor a párttársak is rádöbbennek, hogy egy kígyóba oltott skorpiót engedtek a keblükre, akiben annyi lojalitás sincs, mint egy éhes krokodilban.

Hadházy Ákos politikai karrierje a Fideszt dicséri egyébként. A szekszárdi Fidesz nem engedte, hogy ez az ember párt és politikai karriert csináljon, nem hogy országosan, de helyben sem. Ez egész elképesztően jó képet mutat a Fidesz önvédelmi ösztöneiről. Egy helyes döntésért már megdicsérhetjük őket. Nem mellesleg a szekszárdi választópolgárok is helyeselték ezt a döntést a választásokon, ezért őket is megdicsérjük most.

Azzal a rejtéllyel viszont nem tudok mit kezdeni, hogy az LMP-ben Hadházy melyik tulajdonságába szerethettek bele vajon? A kedvességébe, a kommunikációs képességeibe, az arányérzékébe, a hitelességébe bizonyosan nem. Azt sem tudom, hogy milyen mérések alapján vélelmezték, hogy antikorrupciós ámokfutása növeli a párt támogatását. Mondjuk úgy, a választások eredménye semmilyen formában nem igazolta vissza, hogy Hadházyra az LMP-nek szüksége volt. Most, hogy sértetten jobbra-balra el, szinte lehet hallani az LMP felől a megkönnyebbült sóhajokat.

Nem vagyok nagy fogadó, de arra azért megreszkíroznék egy kisebb összeget, hogy a Hadházy hat hónap múlva, az egykori Jobbik maradványfrakciójának környékén, a néppártosodás újabb kifejeződéseként fog felbukkanni, mert a zsák a foltját ugyebár.

Remélem ott is minimum alelnöknek választják..

Hadházy Ákos nyilván nem fog semmit tanulni az elmúlt éveinek tapasztalataiból. Ha tanult volna, sürgősen visszavonult volna szűkebb pátriájába, torzonborz szakállt növesztett volna és várta volna a szükséges feledésbe merülést. Én a helyében még a felesége nevét is felvettem volna.

De a Fidesz-szavazóknak és persze a nem teljesen reménytelen ellenzéki politikusoknak és szimpatizánsoknak is meg kell érteniük, hogy teljesen méltatlan és alkalmatlan alakok is karriert tudnak csinálni néha. Higgyünk végre a saját szemünknek!

Ezt az embert az LMP-ben évekig vitte egy rossz döntés tehetetlenségi ereje. Olyan mértékben mérgezte a közéletet, ami még a mi edzett gyomrunkat is megviselte. Egyetlen ügyet sem vitt rendesen végig, mindegyiket csak kirobbantotta. Pontosabban minden héten úgy tett, mintha kirobbantott volna egy hatalmas botrányt. A „tényközléseiről” rendszeresen kiderült, hogy a legjobb esetben is csak nyomokban tartalmaz némi igazságot.

Hadházy Ákosnál kevesen tettek többet az igazi korrupciós esetek homályban tartásáért, azért, hogy gyakorlattá váljon a valódi oknyomozás megspórolása, a botránypolitizálás és botrányújságírás. Hadházy nem volt politikus, ő csak a botrányhősségig vitte. Mindenhonnan kiszorulva függetlenként is hangos lesz majd, de talán nem kell majd meghallanunk.

Kiemelt kép: MTI