Kétféle ellenzéki politikus létezik: az egyik, akit Hadházy Ákos már átvert, és a másik, akit majd át fog verni – legalábbis a 2010 utáni, permanens ellenzékváltás lázában égő „politikai elitet” tekintetbe véve. Természetesen kivételt képez ez alól (is) Gyurcsány Ferenc köre, akik elég ravaszok ahhoz, hogy korunk legnagyobb politikai szédelgője átvágja őket a palánkon. Megjárta már az LMP, legutóbb a Momentum, de a Jobbik is hülyét csinált magából akkor, mikor – valami kollektív elmezavarból kifolyólag – az állatorvosi diplomával rendelkező Hadházyt jelölte legfőbb ügyésznek abban a szivárványkoalícióban, ami még az árnyékkormány szintjére sem jutott el. Lassan mindenkit átvert már, nem is bíznak meg benne a baloldalon. Egyedül az unokatestvér Márki-Zay Péter maradt hűséges hozzá. Zsák a foltját – szokták mondani.
Csak a „szoki”, ezúttal az MTVA székház előtt
Ő az a politikus, akiben a saját szövetségesei sem bíznak már meg, hisz joggal gyanítják, hogy zsebében mindig diktafon lapul; ő az, aki komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a politikai underground politikai mainstream legyen, lehúzva ezzel olyan mélyre a saját diskurzusát, ahol már nem érdemes őt komolyan venni, még kevésbé vitázni vele, hisz abban a sötét mélységben szükségszerűen az ő sötét mélysége fog győzni. Ezért sem éri meg valójában az MTVA-székház előtt tartott egyhetes vadkempingezését és a legújabb tüntetése apropóján kifejtett, sajátos sajtószabadság értelmezésével racionálisan vitába szállni.
Ráadásul mindenkit becsap majd ismét, s végül magányosan folytatja harcát a politika „darknet” világában. Talán egyesegyedül a hasonszőrű, összeférhetetlen Márki-Zay Péter marad majd meg mellette. Úgyis unokatestvérek, de a rokoniszálakat félretéve tényleg a „folt a zsákját” klasszikus esete.
Hadházy legújabb mutatványával kapcsolatban is vannak már kételyek. Az MTVA székháza előtt, sajátosan értelmezve a hazai sajtószabadságot, valamiféle blokád alá akarták venni a királyi televíziót. Voltak ott katatüntetők, pedagógustüntetők, feltűnt a történelemszakma legnagyobb hazai szélhámosa, Ungváry Krisztián is, kinek ottlétének funkcióját sötét homály fedi, de legalább putyinozhatott meg orbánozhatott megint egy jóízűt és három embernél többen hallották ezt ezúttal. Szóval megjelentek a „minden szar” táblával vonuló hivatásos tüntetők, akiknek sosem kell cserélni táblát.
Pedig a résztvevőknek érdemes lenne elgondolkodniuk azon, hogy ki hívta őket ma az utcára!
Az összeférhetetlen Hadházy a Fideszből jött, de először az LMP-t verte át
Nem bíznak meg benne a „szövetségesei”. Ezen aligha van mit csodálkozni. Először a szekszárdi Fideszt hagyta ott, ami csúnya válás volt. Hadházy megtette azt, amit ilyenkor csak az aljas emberek tesznek meg. Kiteregette azokat az ügyeket, amiknek ő is részese volt, de amiből végül őt kihagyták. Azaz vamzerként távozott és olyat tett, amit a legtöbb állat sem szokott: a saját fészkébe piszkított. Ráadásul, mint utólag kiderült: nem is volt igaza. Minden megfogalmazott vád végül üres rágalomként hullott a porba.
Aztán következett az LMP, amit akkor már Schiffer András elhagyott és amiben – ettől nem független módon – a kontraszelekció egyre erősebben kezdett érvényesülni. Így jutott előre megdöbbentően gyorsan Hadházy is a párt szamárlétráján. Belépett, majd alig 2 (!) év múlva már társelnök volt. Egész addig, amíg ott is összeveszett mindenkivel. Mert összeférhetetlen, mert olyanokkal vádolta meg a „bajtársait”, amik vagy nem voltak igazak, vagy nem vette senki jó néven azt egy „véd és dac szövetségen” belül. A kiszivárgott hanganyagok alapján tettlegességgé fajult a szakítás. Sallai Róbert Benedek fellökte Hadházyt – amit elfogadni nem (meg is büntették érte), de talán megérteni lehetséges.
Hadházy nevetségessé tette Jakab Pétert és Fekete-Győr Andrást is
Az előválasztásnak nevezett kampányakció során igen hamar összemelegedett Jakab Péter és Fekete-Győr András Hadházy Ákossal. Olyannyira, hogy közös erővel ki is ütötték Zuglóból az MSZP-s Tóth Csabát, helyet csinálva így egy biztos befutónak tartott körzetben. (Ami utólag be is bizonyosodott). Jakab Péter egészen odáig merészkedett, hogy támogatta Karácsony Gergely elmeroggyant ötletét, miszerint Hadházy olyan, de olyan becsületes és annyit, de annyit küzdött a korrupció ellen, hogy belőle legfőbb ügyészt kell faragni. Ugyan a jogszabályok az állatorvosi diplomát nem tartják elégségesnek, ahogy ügyészségi tapasztalat is szükséges a pozíció betöltéséhez, de eddig nem terjedt Jakab Péter tudása. Így csinált magából hülyét a Jobbik, mikor egy nemlétező kormány nevében nemlétező legfőbb ügyésznek jelölte Hadházyt. (A DK legalább az árnyékkormányig eljutott…)
De a legutolsó nagy svihákságnak a Momentum lett a kárvallottja. Tavaly a Momentum úgy örült annak, hogy Hadházy őket választotta, hogy mindjárt egy olyan befutó helyre zsarolta be a Jobbik segítségével, amihez Hadházynak semmi köze sem volt. Így került Zuglóba korunk legnagyobb politikai szédelgője. A flepnis Fekete-Győr András meg azt hitte, hogy politikai nagyvadat sikerült maguk mellé állítani…
Hadházy azonban hamar lépre csalta a bikaborjakat. A tapasztalatlanság lehetne mentség, de a felkészületlenség és a tudatlanság több, mint hiba. A politikában még inkább! Hadházy azt mondta a momentumosoknak, hogy amennyiben nem teszik le az országgyűlésben az esküjüket, akkor ugyanúgy dolgozhatnak tovább a parlamentben, de a nyilvánosság előtt olyan karakán módon jelennek meg majd, amire oda kell figyelni. Hisz ő legutóbb is megtette és hát lássuk be, tényleg nagy formátumú politikussá vált négy év alatt…
De mint kiderült, a Hadházy által erőltetett obstrukciós-jellegű kísérletnek semmi értelme sincs, sőt, politikai öngól, hisz a fizetés mellett a képviselői jogokról is önként lemondani nagy szamárság. Ezt – kissé elkésve – felismerte a Momentum is, ám ekkor már késő volt. Fekete-Győr András tényleg nem a legélesebb kés a fiókban, de ezt akkor is nagyon csúnyán benézte. Ezek után érthető módon a Momentum igyekezett minél nagyobb távolságba kerülni korunk politikai szédelgőjétől. Gelencsér Ferenc legutóbb is csak tisztes távolságból nevezte Hadházyt tisztességesnek.
Aki csak a fizuért megy be a parlamentbe
Pofátlanul vallja, hogy csak és kizárólag azért tette le a képviselői esküt, hogy megkaphassa fizetését. (Mert az ellenzéki aktivizmus sincs ingyen.) És belevágja a pacekba, hogy csak annyiszor fog bejárni az országházba, ami a fizetéshez szükséges minimum. Talán ez a legegyszerűbb, ugyanakkor a leginkább felháborító tulajdonsága korunk legnagyobb politikai szédelgőjének.
Zugló egyéni képviselője, akit a választópolgárok bíztak meg a kerület érdekeinek érvényesítésével, nem hajlandó részt venni a parlament munkájába, inkább vadkempingezik az MTVA székházánál. Persze, ő megteheti, az óradíj akkor is jár, ha éppen a zokniját stoppolja a sátorban.
Ő az, akinek mindig lapul egy diktafon a zsebében?
Az összes eddigi botrányos szakításban volt valami közös. A csúnya válások után olyan hanganyagok kerültek nyilvánosságra, ami Hadházy nagy „igazságait” lettek volna hivatottak alátámasztani. Persze mindig egy-egy szellő fújta be ezeket valamelyik szerkesztőségbe.
Miután a Fideszből eljött, dehonesztáló beszélgetésfoszlányok jelentek meg, az LMP-ben a verekedést örökítette meg egy diktafon. Szóval joggal gyanakszik arra az ember, hogy mikor Hadházy Ákos a „bajtársaival” tárgyal, akkor mindig lapul egy diktafon vagy egy bekapcsolt okostelefon a zsebében.
A házasságszédelgőkkel szemben is csupán egy gyógyír van: gyanakodni, gyanakodni és gyanakodni.
Vezető kép: Hadházy Ákos FB-oldala
Facebook
Twitter
YouTube
RSS