Hadüzenet háború nélkül, a magyarellenes koalíciónak van miért tartania a Patriótáktól

Ursula újrázott, az árnyékok közül pedig előbújtak Magyarország ellenségei. Nem, persze a fejleményeken nem lepődtünk meg, de érdemes egyesével megtekinteni, hogy mik azok az apróságok, melyeket tanulságként vonhatunk le a tegnapi választás eredményeiből.

Furcsa dolog ez a politika. Furcsa és gusztustalan. A pozícióban lévők mindig rejtegetik a lapjaikat, igazán soha nem is lehet tudni, hogy mik a valódi szándékaik, de egy-egy nagyobb esemény azért fényre hozza az elrejtett adukat. Ilyen volt a tegnapi EP plenáris ülése és az azon tartott bizottsági elnök-választás.

Magyarországi magyarellenesek koalíciója

Vegyük rögtön az első pontot. Iskolapéldája annak, hogy miért tartom személy szerint sunyi gazembernek Magyar Pétert. A “temus Jim Jones” egyik választási ígérete ugyanis az volt: “hazahozza az EU-s pénzeket, és nem hagyja, hogy a Magyarországnak kijáró forrásokat továbbra is visszatartsák”. Erre mi volt az első dolga? Nem csak, hogy Gyurcsányékkal együtt megszavazta Ursula von der Leyen újrázását, de még smúzolt is egyet az elnökasszonnyal. Azzal, aki korábban térdre kényszerítéssel fenyegette hazánkat és aki vétójogunk elvételének, forrásaink visszatartásának legnagyobb szószólója volt.

Nem mondhatjuk, hogy meglepődtünk. Azon sem, hogy a Tisza Párt ezentúl a Momentum jogutódjaként csahol majd együtt a DK-val az összes hazánk ellen szóló döntésekhez.

“Összenő, ami össze tartozik” – régi klisé, de a magyarországi ellenzéket egyszerűen nem lehet jobban leírni.

Hadüzenet háború nélkül

Vlagyimir (hadd szólítsam már a születési nevén, hiszen én is Dávid vagyok, nem Dovid) Zelenszkij Orbán Viktor látogatását követően kifejezetten barátságos hangnemet ütött meg, bár nem tetszett neki, hogy a magyar kormányfő Moszkvába is elutazott, azért nem is panaszkodott miatta. Érthető volt, hiszen a legtöbb EU-s pártcsalád tagjai még nagyon vaciláltak Von der Leyen támogatásának ügyében, így nem mert igazán szembeszállni Magyarországgal.

Szerda estére azonban már nagyjából eldőlt, hogy az elnök asszony újrázhat, ez pedig nagyon felbátorította a magyarellenes kijevi hangokat.

Első lépésként például elzárták a Barátság kőolaj vezetéket, nehogy hazánkba érkezzen rajtuk keresztül  az a kőolaj, amiért egyébként nekik tranzit-díjat fizetünk. Ezután az elnök úr dörgedelmes beszédben bírálta a békemissziót, sőt felszólította (!!!) az EU-t és a NATO-t, hogy cselekedjenek Ukrajna érdekében Magyarország nélkül. Kvázi, a vadukrán kommentelők hangnemét megütve, vagyis: minket rúgjanak ki, őket vegyék be. Ilyen bátor táncos-komikus ritkán akad az biztos, dehát az a harcos orosz vére hajtja, nincs mit tenni.

A lépés, a fenyegetés, szövetségeseink hergelése ellenünk egy normális világban felérne egy hadüzenettel, de mi ellentétben az orosz zongoristával, türelmesek vagyunk. Erre pedig okunk is van. Mégpedig:

A Patrióták erőt képviselnek

Hiába gúnyolódtak a magyar kormányfő által gründolt pártcsaládon mindenféle beszélő fejek, a Patrióták Európáért nem csak tagokat gyűjtött, de erőt is. Míg a Pfizer királynőjének a fél EP-vel külön alkukat kellett kötnie, hogy megkapja a 401 szavazatot, addig a Patrióták frakciója összezárt, sőt láthatóan a frakción kívülről is sikerült szövetségeseket gyűjtenie.

Orbán Viktor mozgástere az EU-n belül lényegesen megnőtt és az új szövetség összeállításához nem kellett alkukba bocsátkoznia, nem kellett üzletelnie a csatlakozó pártokkal. Elég volt felvezetni a közös irányt, amiben a szuverenista erők (jobb- és baloldalról egyaránt) megtalálták a maguk alternatíváját. Békepárti, nemzeti gondolkodás alapján.

Konklúzió

Egy szóval sem állítjuk, hogy a tegnapi választás során hazánk számára kedvező eredmény született volna. Sikerült azonban tanulnunk belőle. rávilágított olyan dolgokra, melyekkel tisztában voltunk ugyan, de kimondani nem mondtuk ki. A legfontosabb azonban az, amire az utolsó pontban kitértünk: van erőnk. Azt ugyanis mind tudjuk, hogy legközelebbi fegyverbarátaink és szövetségeseink konkrétan ellenségként kezelnek minket, de nem vagyunk egyedül.

A Patriótákban felsorakozó pártok pedig – ha éppen nincsenek kormányon -, a következő nemzeti választások alkalmával jó eséllyel odakerülnek, nem az EP-ben és a Bizottságban érvényesül tehát a hangunk a következő években, hanem az Európa Tanácsban, ezt a folyamatot pedig nem tudja megállítani sem az ukrán elnök, sem a Pfizer menye.

Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek