„Forró Tamásról csak azért tudjuk, hogy ügynök volt, mert történt egy rendszerhiba” – az újságírói hálózatról beszélgetett Belénessy Csaba, Máthé Áron és Mező Gábor

Posztkommunista hatalomátvétel a médiában – címmel beszélgetett Belénessy Csaba riporter, Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnökhelyettese és Mező Gábor, a PestiSrácok.hu kutató-újságírója a Karc Rádió Farkasverem című műsorában. A műsorban szóba került a külpolitikai újságírók szerepe, a megyei lapok privatizálása és átjátszása, de olyan sötét figurák is előkerültek, mint amilyen Robert Maxwell volt, a kelet-nyugati „összekötő”.

„Majdnem minden területen átmentették magukat a vezető figurák – mondta a műsorban Mező Gábor. – A hálózatot úgy kell vizsgálni, hogy már nem a papírt nézzük, a beszervezést, hanem azt, hogy hogyan dolgoznak össze a pénzemberek, az újságírók, a jogászok, a politikusok. Az Agrobank-botrány is ilyen volt, egyszerre mozdultak meg a politikusok, a jogászok és az értelmiségiek a vádlottak érdekében, és amikor egy ilyen erő egyszerre mozdul meg, akkor elég nehéz ellene fellépni.”

Belénessy Csaba: „Azért Kunos Péter börtönbe került.”

Mező: „Igen, de elsőfokon felmentették. Egyébként ugyanaz a bírónő, aki Princz Gábort és Tocsik Máriát is felmentette.”

Máthé Áron: „És azt se felejtsük el, hogy Kunos Péternek Göncz Árpád kegyelmet adott.”

Mező: „Igen. Dávid Ibolya meg miniszterként nem írta alá, ami után példátlan sajtóhadjárat indult ellene. Előjött a régi fasiszta, antiszemita vád. Az is szürreális, hogy Kunos érdekében „a magyar Dreyfus-per” címmel rendeztek konferenciát. Ez annyira túlzás volt, hogy már néhány ott fellépő értelmiségi is csóválta a fejét.”

Továbbélő hálózat a megyei lapoknál

Mező: „Amikor a megyei lapokat átjátszotta magának a Springer Budapest, mind a nyolc posztkommunista főszerkesztőt megtartották. Egytől-egyig. Még véletlenül sem váltottak le senkit, és KISZ-vezetőkről, MSZMP-káderekről, munkásőrökről beszélünk. De az egész átvilágítás is nagyon kérdéses volt. Amikor megvizsgálták az illető előéletét, csak a III/III-as múltat nézték. A kémelhárítás, hírszerzés nem számított. Forró Tamásról is csak véletlenül tudjuk, hogy titkos megbízott volt. Csak azért, mert Szolnok megyéből átküldték az iratokat, de ha jól tudom, ez volt az egyetlen megye, ahol ezt megtették.”

Máthé: „A külföldi tudósítóknál felmerülnek kérdések, tisztelet a kivételnek. Aki meg kiemelt helyen dolgozott, mondjuk Kubában vagy Moszkvában, az különesen . Oda azért nem mehetett akárki, oda a legmegbízhatóbb ember került.”

Belénessy: „Nem történt semmi tragédia, ha valaki nemet mondott. Én kétszer estem át ezen. Igaz, tíz évig nem vettek fel főállásba. Ott ültem a kispadon. Volt olyan kollégám, aki kilőtt mellőlem, ment felfelé. És én nem értettem, hogy miért, mert én is vagyok tehetséges. Aztán később megtudtam, hogy aláírt.”

Sajtóháború, állandó antiszemitizmus vád

Belénessy: „Amikor az MDF megnyerte a választásokat, azonnal szembetalálkozott a gyűlölettel. Az MDF ebben az ellenszélben ki volt éhezve a szeretetre, akkor érkezett az említett Josef von Ferenczy is. És szóba állt velük, és ennek is örültek.”

Mező: „A médiaháborút utólag vizsgálva is érezni lehet a dühöt, a csalódottságot az SZDSZ részéről. Akkor robbantották ki a különböző ügyeket. A hordót a szónoknak , vagy amikor a történész Hanák feleségét állítólag lábonszúrták. Később kiderült, hogy olyan magasan volt a lakásuk, hogy egy óriás kellett volna ehhez. Ezt az ügyet is megírta a lapok nagyrésze, „antiszemitizmus”, „horthyzmus”, aztán amikor kiderült, hogy nem így volt, akkor tízből talán egy lap megírta a cáfolatot. Ezeket érdemes lenne most utólag megnézni, melyik cikket ki írta, hova, megvizsgálni, hogyan építették fel”.

Belénessy: „Biztatlak rá”.

Máthé: „Ezeknek nemcsak belföldre volt hatása, hanem Nyugatra, Amerikába is. Jó, hogy a Csurkára lehetett mutogatni, de a hordót a szónoknak is kitaláció volt.”

Mező: „Egyre nyilvánvalóbb, hogy Csurka nagyon világosan látta a dolgokat, főleg a hálózat működését. A rendszerszerűséget. Csak az a baj, hogy nem mindig fogalmazta meg kellőképpen jól”.

Belénessy: „Vagy jól megfogalmazta.”

Mező: „Úgy fogalmazta meg, hogy tényleg elő lehetett venni az antiszemitizmus fegyverét, amit aztán fel lehetett fújni, és rá lehetett húzni másra is. Ezzel azt is hiteltelenítette, amiben igaza volt. Ezért kell óvatosan fogalmazni és elválasztani a dolgokat.”

Belénessy: „A politikai antiszemitizmus sem járható út. Az ő sorsa mutatja a legjobban.”

A teljes beszélgetés itt meghallgatható.

Forrás: KarcFM, PS, vezető kép: Juszt László a saját mártírtörténetéről szóló, "A Juszt-ügy, avagy a kormányzati pánikbetegség anatómiája" címet viselő könyv kiadását ünnepli Forró Tamással, bátran fityiszt mutatva a már akkor is tomboló orbáni fasisztokráciának, amit az is jelez, hogy a képaláírás tanúsága szerint szándékosan a szervezett bűnözés elleni rendőri egység szomszédságában lévő Aradi étteremben dedikálja Juszt barátjának a kötetet. MTI Fotó: T. Asztalos Zoltán