Pesti Srácok

PestiTV, Hálózat: Kit néztünk mi? Első rész: Ipper századostól Vitray hadnagyig

A Tévé csillagai voltak. Szakértőknek, kedves embereknek voltak álcázva. Valójában volt közöttük több ex-ÁVH-s, politikai tiszt, munkásőr, de a lényeg: a meghatározó riporterek és újságírók jelentős része valamelyik erőszakszervezet embere volt. Sokan már elmentek, mások jólétben, rivaldafényben öregedtek meg és most már csak ülnek és mesélnek. Most megmutatjuk kicsit a másik arcukat. Nem árt, a cikkek, portálok, tévék jelentős része továbbra is ajnározni fogja őket. A Mestereket. Lássuk a titkos, elrejtett történeteket. Kit néztünk mi? Első rész.

Az egyik szt-tiszt, a másik egy híján húsz. Nehéz nem máshogy látni azokat a tévéseket, rádiósokat és újságírókat, akik a rendszerváltás előtt a sajtó meghatározó arcai voltak. Még évekkel ezelőtt kezdtem publikálni azokat a titkos pályafutásokat, amiket jórészt senki sem ismert – nem véletlenül, több dosszié csak akkoriban vált kutathatóvá, másokat már kutattak, de megírni nem nagyon akarta senki.

Logikus: ezek az emberek nagyhatalmúaknak számítottak a médiában, nem beszélve a tanítványaikról. Veszélyesek, kapcsolataik voltak és vannak – bizonyos köröknél örökre elvágja magát az ember az igazság kimondásával.

PestiSracok facebook image

Talán Várkonyi Tibor volt az első nagy leleplezés, jellemző, hogy azt akkoriban még a sajtó nagy része átvette.

Akkor – pár évvel ezelőtt – még nem volt ennyire hisztérikus a lövészárok-háború. Volt, ami mindkét oldalon igaznak és fontosnak számított: például, hogy megírjuk valakiről, ha titkos munkatársa volt a Kádár diktatúrának. „Técsy” az volt, és közben a rendszerváltás után már szociáldemokratának hazudta magát.

Hogy a kilencvenes években – te jó Ég – az elvileg konzervatív Magyar Nemzetben dolgozzon.

Ipper és co.

De ebben a műsorban – még – nem volt szó Várkonyi Tiborról. Hét embert mutattam be. Hármuk munkásőr volt, a másik négy nem.

Utóbbiak közül megismerhettük Ipper Pált – aki ÁVH-s századosként a Mindszenty-perből is kivette a részét –, Vitray Tamást – aki a Néphadsereg politikai tisztje volt, és később előadta a mulatságos „nemet mondtam az ÁVH-nak” történetet –, Szepesi Györgyöt – aki egyrészt „Galambosként” jelentett, másrészt keményvonalas kommunista volt –, Paul Lendvait – aki fiatal korában az ÁVH-nak dolgozott, és az állambiztonsági iratok szerint részt vett az ötvenhatot lejárató Fehérkönyvek elkészítésében és később „társadalmi kapcsolatként” tartotta nyilván Kádár titkosszolgálata.

Ami közös benne és a többiekben: őszintén egyikük sem beszélt a múltjukról. Ezért is raktuk bele ezt az egyszerre mókásnak és ijesztőnek szánt jelenetet egy Lendvaival készült képzelt interjúból, ahol egyáltalán szóba került az ő ÁVH-s története. Persze hangalámondás az egész:

És a munkásőrök: Avar János, a „külpolitikai szakértő”. Bokor László őrnagy, a jórészt ismeretlen médiamunkás, aki manipulatív filmhíradók tömkelegét készítette el.

És egy Szántó Erika nevű dramaturg-rendezőt, aki az ország talán legfiatalabb munkásőreként kezdte, fegyverrel járt iskolába, aztán szép karrierje lett. Utóbbi – ahogyan Bokor – még a nyolcvanas években is munkásőr volt.

Ők az első rész szereplői, de jön majd a folytatás, sok-sok ismert és kevésbé ismert alakkal, hogy végül elérjük a célt: bemutassuk név szerint, a karaktereket, titkos munkaköröket körüljárva a kádári médiavilág – sajnos átmentett, illetve átörökített – szolgálatát.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)