PestiTV, Hálózat: Kit néztünk mi? Első rész: Ipper századostól Vitray hadnagyig
A Tévé csillagai voltak. Szakértőknek, kedves embereknek voltak álcázva. Valójában volt közöttük több ex-ÁVH-s, politikai tiszt, munkásőr, de a lényeg: a meghatározó riporterek és újságírók jelentős része valamelyik erőszakszervezet embere volt. Sokan már elmentek, mások jólétben, rivaldafényben öregedtek meg és most már csak ülnek és mesélnek. Most megmutatjuk kicsit a másik arcukat. Nem árt, a cikkek, portálok, tévék jelentős része továbbra is ajnározni fogja őket. A Mestereket. Lássuk a titkos, elrejtett történeteket. Kit néztünk mi? Első rész.
Az egyik szt-tiszt, a másik egy híján húsz. Nehéz nem máshogy látni azokat a tévéseket, rádiósokat és újságírókat, akik a rendszerváltás előtt a sajtó meghatározó arcai voltak. Még évekkel ezelőtt kezdtem publikálni azokat a titkos pályafutásokat, amiket jórészt senki sem ismert – nem véletlenül, több dosszié csak akkoriban vált kutathatóvá, másokat már kutattak, de megírni nem nagyon akarta senki.
Logikus: ezek az emberek nagyhatalmúaknak számítottak a médiában, nem beszélve a tanítványaikról. Veszélyesek, kapcsolataik voltak és vannak – bizonyos köröknél örökre elvágja magát az ember az igazság kimondásával.
Talán Várkonyi Tibor volt az első nagy leleplezés, jellemző, hogy azt akkoriban még a sajtó nagy része átvette.
Akkor – pár évvel ezelőtt – még nem volt ennyire hisztérikus a lövészárok-háború. Volt, ami mindkét oldalon igaznak és fontosnak számított: például, hogy megírjuk valakiről, ha titkos munkatársa volt a Kádár diktatúrának. „Técsy” az volt, és közben a rendszerváltás után már szociáldemokratának hazudta magát.
Hogy a kilencvenes években – te jó Ég – az elvileg konzervatív Magyar Nemzetben dolgozzon.
Ipper és co.
De ebben a műsorban – még – nem volt szó Várkonyi Tiborról. Hét embert mutattam be. Hármuk munkásőr volt, a másik négy nem.
Utóbbiak közül megismerhettük Ipper Pált – aki ÁVH-s századosként a Mindszenty-perből is kivette a részét –, Vitray Tamást – aki a Néphadsereg politikai tisztje volt, és később előadta a mulatságos „nemet mondtam az ÁVH-nak” történetet –, Szepesi Györgyöt – aki egyrészt „Galambosként” jelentett, másrészt keményvonalas kommunista volt –, Paul Lendvait – aki fiatal korában az ÁVH-nak dolgozott, és az állambiztonsági iratok szerint részt vett az ötvenhatot lejárató Fehérkönyvek elkészítésében és később „társadalmi kapcsolatként” tartotta nyilván Kádár titkosszolgálata.
Ami közös benne és a többiekben: őszintén egyikük sem beszélt a múltjukról. Ezért is raktuk bele ezt az egyszerre mókásnak és ijesztőnek szánt jelenetet egy Lendvaival készült képzelt interjúból, ahol egyáltalán szóba került az ő ÁVH-s története. Persze hangalámondás az egész:
És a munkásőrök: Avar János, a „külpolitikai szakértő”. Bokor László őrnagy, a jórészt ismeretlen médiamunkás, aki manipulatív filmhíradók tömkelegét készítette el.
És egy Szántó Erika nevű dramaturg-rendezőt, aki az ország talán legfiatalabb munkásőreként kezdte, fegyverrel járt iskolába, aztán szép karrierje lett. Utóbbi – ahogyan Bokor – még a nyolcvanas években is munkásőr volt.
Ők az első rész szereplői, de jön majd a folytatás, sok-sok ismert és kevésbé ismert alakkal, hogy végül elérjük a célt: bemutassuk név szerint, a karaktereket, titkos munkaköröket körüljárva a kádári médiavilág – sajnos átmentett, illetve átörökített – szolgálatát.
