A szabadság tisztelete: ünnepi hangverseny az 56-os hősök és mártírok emlékére a Várkert Bazárban
Nagyszabású koncertre készül a MÁV Szimfonikus Zenekar, Farkas Róbert vezető karmester vezényletével november 5-én. A nemzeti gyásznaphoz kapcsolódóan Beethoven emblematikus műve, az Egmont-nyitány, valamint az Eroica szimfónia hangzik el a Várkert Bazárban.
061.HU
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kivívott eredményeit a november 4-i szovjet invázió söpörte el. Magyarország Kormánya 2013-ban döntött arról, hogy az emléknapot nemzeti gyásznappá nyilvánítja, amikor az ’56-os szabadságharc mártírjaira és a megtorlás áldozataira emlékezünk. Az országos megemlékezéshez emlékkoncerttel csatlakozik a Várkert Bazár a MÁV Szimfonikus Zenekar együttműködésével.
„Beethoven Egmont-nyitánya az ’56-os forradalom egyik szimbóluma – mondta Farkas Róbert karmester a darabválasztás kapcsán –, október 23-án éjjel a forradalmárok a Parlament mellé telepített rádiós kocsiból közvetítették az eseményeket, és néhány hanglemezről bejátszottak a hangulathoz illő zenéket. A lemezek egyikén az Egmont-nyitány is rajta volt. Noha a forradalmi események alatt például a Bánk bánból is gyakran közvetített a rádió részleteket, mégis Beethoven Egmontja lett az a mű, amelyet a leggyakrabban játszottak le hangvétele és tematikája miatt.”
Beethoven 1809-ben szerezte a darabot kísérőzenéül Goethe Egmont című drámájához, melynek központjában a spanyol elnyomás ellen lázadó holland nemes története áll, aki szembeszállt a zsarnoksággal. II. Fülöp spanyol király ugyan elfogatta és kivégeztette Egmontot, halála azonban tiltakozássorozathoz, végül Hollandia függetlenségéhez vezetett. A zenemű nyitánya hatalmas, hosszan kitartott hang után ólomsúlyú akkordokkal kezdődik, felidézve egy régi spanyol tánc, a sarabande ritmusát. A fúvós hangszerek fájdalmas szólamai válaszolnak a szenvedő nép hangját megszólaltatva. A párbeszédből induló erőteljes fokozás vezet át a nyitány gyors részébe, a harcot ábrázolva, élesen felharsan a zsarnokság-motívum is. A zene világosan érzékelteti az önkényuralom felülkerekedését, néhány pillanat csend után gyászos harmóniák siratják el az áldozatokat. A mű azonban nem ér itt véget: ujjongó, győzelmes zene következik, melybe a himnikus pátosz hangja vegyül, hiszen a szabadságot csak ideig-óráig lehet erőszakkal leverni.
Az ünnepi hangverseny második darabja Beethoven III. (Eroica) szimfóniája, amely néhány évvel az Egmont-nyitány előtt, 1805-ben született, amikor győzött a francia forradalom, megdőlt a királyság, az önkényuralom, és létrejött Európa – az ókori Róma óta alighanem első – köztársasága. Beethoven minden elnyomás gyűlölőjeként új művel ünnepelte a szabadságért küzdő Napóleont. Már készen állt a mű, amikor hírül vette, hogy Bonaparte császárrá koronáztatta magát, csalódása jeléül összetépte a partitúra ajánlást tartalmazó első oldalát, majd 1806-os nyomtatásakor a címe már így tűnt fel: „Sinfonia Eroica” - Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének ünneplésére.
„Mindkét mű középpontjában a szabadság kérdésköre áll, erős, harcias kifejezésmóddal bírnak, mégis ott van bennük Beethoven érzékenysége is, különösen az Eroica szimfónia második, gyászinduló tételében, méltó megemlékezésre adva lehetőséget a közönségnek” – emelte ki a zenekar karmestere, Farkas Róbert.
