Ahogy elnéztem a volt miniszterelnököt sötét öltönyben, tornacipőben, amint évértékelőjét tartja – a know-how persze Orbáné! –, és úgy gondolja, hogy súlyos, magvas gondolatokat mond, eszembe jutott Carlo Collodi Pinokkió kalandjai című szórakoztató meséje, aki úgy lopja be magát mások szívébe, hogy nagyokat mond. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy füllent. Ilyenkor persze nagyra nő az orra Pinokkiónak és ez visszarepíti a kegyetlen valóságba, elkezd igazat mondani, az orra is visszanő.
Ez persze Gyurcsány Ferencet és társait nem fenyegeti, mert a 2010-es súlyos választási vereség, mondhatni sorozatos zakó óta ez a balliberális oldal – nevezzük a vezető erejét a Demokratikus Koalíciónak – képtelen talpra állni. A hazugságspirál álomvilágukat csak erősíti és egyre jobban távolodnak a magyar valóságtól.
Persze álmomban sem szeretném ennek a gyönyörű, ártatlan fabulának a kedves főszereplőjét az egykori pártállami figurához hasonlítani, hiszen ő rosszat soha sem tett másokkal, ellentétben a szemfényvesztő, búgó hangú hipnotizőrrel, a mindenkit becsapó erőszakos varázslóval, akit nevezhetnénk Cipollának is. Immár két neve van.
Van, akinek ez bejön. Például az ötvenezer forintot érő legdivatosabb tornacipő. Talán a fiataloknak tetszik? Nem tudom. Elképzelem, hogy politikai hívei, közönsége előtt megjelent volna-e Bethlen István egykori miniszterelnök csizmában, vadászruhában, puskával? Vagy Antall József rövidnadrágban, netán Orbán Viktor pólóban?
Budapest, 1965. július 7. Latinovits Zoltán a július 10-én megnyíló Körszínházban, a Jégszínház helyiségében a Mario és a varázsló című színdarabban. Az idei – immár nyolcadik évadját – a megnyíló színház Thomas Mann emlékének szenteli. MTI Fotó: Tormai Andor
Erre ne várjanak választ, mert egyértelmű, hogy nem. De bocsánat, mindenkori magyar miniszterelnöknek lenni a mártírhalált halt gróf Batthyany Lajos óta az egy rang, egy felelősség, egy hivatás, egy küldetés. Már akinek. De hagyjuk a külcsínt. Nézzük, belül mi van, mit találunk. Gyurcsány Ferenc évértékelése mindent elmondott gondolkodásmódjáról, jelleméről, kvalitásáról. A Demokratikus Koalíció elnöke becsípődése változatlanul megmaradt, szinte végig Orbán Viktor miniszterelnökről beszélt – Orbán, Orbán… –, akit leárulózott, lepedofilozott.
Egy gúnyos kacajt megérdemelne, de vegyük sorjában, értelmezzük mondatait. Gyurcsány szerint:
Amikor az Orbán-kormány úgymond fifikásan manőverezik az Európai Unió, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között, akkor valójában nem fifikás, hanem elárulja a Szent István óta tartó teljes magyar történelmet. Elárulja 1956-ot, elárulja a jelenlegi szövetségeseinket, és hogy földhözragadt is legyek, elárulja Magyarország legközvetlenebb anyagi, tudományos és szakmai érdekeit.
Várjunk csak. Miről beszél ez az ember? Tehát az az áruló, aki önálló Magyarországot akar, aki törekszik a nemzet szuverenitására, jobb létet akar népének, és aki ki akar törni a nagyhatalmak egyoldalú öleléséből? Ez lenne az áruló? És még hozzáteszi azt is, hogy a nemzeti kormány elárulja 1956-ot? Ennél nagyobb hazugságot aligha állíthatott volna a nagy pozőr, aki kutyát ajándékozott könnyes szemmel Putyinnak. Ki az, aki ezeket elhiszi és hányan? Ez a lényeges. De tegyük tisztába a dolgokat.
Magyarországot, a magyarságot mindig is a baloldal árulta el. Sokszor leírtam már. A magyar kommunisták, a leninisták, a liberálisok először 1919-ben mutatkoztak be. A Lenin-fiúk Kun Béla, Szamuely Tibor, Pogány József, Lukács György, Korvin Ottó és mások vezetésével ártatlan polgárokat százával gyilkoltak meg – több mint ötszázat –, polgármestereket, parasztokat, papokat, katonatiszteket, kereskedőket, iparosokat válogatás nélkül, és tízezreket fosztottak meg a vagyonuktól. Ez csak egy rémisztő történet volt. A jobboldali szörnyekről beszélő DK-elnök mindjárt ezekre, magukra vonatkoztathatta volna. De nem. Még ennél is súlyosabb dolgot tettek: áruba bocsátották az ezer éves Magyarországot. Ha a kommunista Károlyi Mihály köztársasági elnök és bandája 1918-ban Linder Bélával együtt nem szereli le a háborúból hazatérő több százezres magyar katonaságot, akkor nem veszítettük volna el a történelmi Magyarország területének és lakosságának kétharmadát. Ez megbocsáthatatlan bűn volt.
Budapest, 1946. május 9. Károlyi Mihályt, Magyarország első köztársasági elnökét, 27 év emigrációja után hazatérve a főváros határában üdvözlik. Hátul virágcsokorral a kezében Károlyi Mihályné (b1) és Rajk László (b3) kommunista belügyminiszter. MTI Fotó/MAFIRT: Adorján Rezső
A kommunisták, a hazai baloldal második legnagyobb árulása 1945 után folytatódott a szovjet megszállással és a Rákosi-, majd a Kádár-féle véres diktatúrával. Negyvenöt év alatt a bolsevisták a kutatások szerint több mint ezer embert kivégeztek és sok tízezer ártatlan magyar börtönbe vagy internálótáborokba került. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot Gyurcsány párttársai verték le, és újra behívták „segítségnyújtás” ürügyén a szovjet hadsereget. Ezek után a megtorlás minden eddiginél kegyetlenebb volt. Ki is akkor az áruló, magyarul hazaáruló? Százezrével menekültek el a országból 1945-től, 1956-tól – pontosan félmillió tehetséges magyar – 1989-ig a kommunista terror, önkényuralom elől. Nem elég szívre tett kézzel elénekelni a magyar himnuszt, kedves Vezető, de úgy is kell érezni, cselekedni is.
Mindenesetre a tények beszélnek. A rendszerváltás után, amikor a volt kommunista nómenklatúrából átvedlett baloldal hatalomhoz jutott, áruló módon, áron alul eladta külföldieknek a magyar stratégiai ágazatokat, és szolgai módon kiszolgálta Moszkva után a nyugati hatalmak, jelen esetben Brüsszel érdekeit. Az ország eladósodott, a költségvetési hiány a csőd felé vitte az országot. Ennek nyomán sok százezerre nőtt a munkanélküliség, amit követett a szegénység, a középosztály, a vidék népének nélkülözése. Gyurcsány árulózása azért is anakronisztikus, mert ellenzéki pozícióból is folyamatosan feljelentik Magyarországot az Európai Unióban, akadályozzák, hogy Magyarország megkapja az uniós pénzeket, és hamis képet festenek az elmúlt 14 év eredményeiről. Ebben a hazaáruló tevékenységben nemcsak a DK uniós politikusai vesznek részt, hanem a Momentum, az MSZP, a Jobbik, a Párbeszéd képviselői is.
Összellenzéki tüntetés 2024. február 25-én
Gyurcsány 20. évértékelőjében további ferdítésekre ragadtatta el magát. A DK elnöke elutasítja a keresztény Magyarország gondolatát, amit a Fidesz szeretne.
Ugyanis mi polgári Magyarországot akarunk, ami a Demokratikus Koalíció törekvéseit foglalja össze. A napi politikai vitákon túlmutatóan tehát történelmi értelemben is szemben állunk az Orbán-kormánnyal. Egyaránt szemben állunk a rendszer szellemiségével, eszmeiségével és szemben állunk a hatalomgyakorlás módjával
– szögezte le a korábbi miniszterelnök. Majd kimondta a nagy szót: a szörnyek kormányzása után (bár 2010 óta kétharmados többséggel újra és újra demokratikusan megválasztott nemzeti pártok kormányoznak a Fidesz vezetésével) mi, szociáldemokraták fogunk kormányozni, amely kormány vezetője Dobrev Klára lesz.
Mármint a felesége, Apró Antal, az ötvenhatos forradalom leverőjének, mészárosának unokája fogja vezetni Magyarországot, aki férjével együtt egy elzabrált zsidó nagypolgári házban él.
Budapest, 1948. március 6. Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkára beszél a Szociáldemokrata Párt XXXVI. Kongresszusán a parlamentben, amelyen elhatározták az MKP-vel való egyesülést, és elfogadták a Kéthly Anna és Szeder Ferenc vezette frakció pártból történő kizárását. MTI Fotó/Magyar Fotó: Bartos Péter
Ez még viccnek is rossz. Megint meg kell világítani a bukott kormányfő néhány tézisének durva tévedéseit. Gyurcsány szociáldemokratának nevezi magát és pártját. Emlékeztetni szeretném, hogy a szociáldemokrata pártot, amelyet főként szakképzett iparosok alkottak, éppen a kommunisták verték szét: gyurcsányék szellemi, vérbeli örökösei. Nem én mondom, hanem Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke magyarázta egy interjúmban (Magyar Nemzet, 2002. április 27.):
a szociáldemokratákat, a szakszervezeti mozgalmat Rákosiék tették tönkre. A Szovjetunióból forgatókönyvvel jöttek ide. 1945 után az újjáéledt szakszervezeti tevékenységet lenullázták, a kommunista párt vezető szerepét abszolutizálták.
Az MSZDP sorsa megpecsételődött 1948-ban, amikor a szociáldemokraták és a kommunisták erőszakos egyesülésével létrehozták a Magyar Dolgozók pártját (MDP) Rákosi Mátyás vezetésével. A demokratikusan gondolkodó szociáldemokrata vezetőket börtönbe zárták vagy emigrációba kényszerítették. Bán Antal, Peyer Károly szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselők és sokan mások külföldre menekültek, Kéthly Anna többekkel Rákosi, az ávéhás Péter Gábor, Farkas Mihály börtöneibe került. A szociáldemokrata út számukra a valódi demokráciát jelentette erőszak és a kommunista terror nélkül.
Ide hogyan kerülhetne Gyurcsány Ferenc és pártja, akik 2006. október 23-án megmutatták, hogy hatalmukat kétféleképpen tudják csak fenntartani: egyrészt erőszakkal, rendőri terrorral, lovasrohammal, kardlapozással, viperákkal, gumilövedékekkel és vízágyúzással, másodszor hazugsággal, félrevezetéssel, dezinformációval, a dollárokkal kitömött szolga sajtójuk segítségével. Erre volt példa Gyurcsány öszödi beszéde. Ezek akarnak szociáldemokráciát? Ugyan, személyükben, eszmeiségükben is méltatlanok erre. Még egyszer a diktatúrát nem lehet bevonni szociáldemokrata mázzal. Ezt már senki sem hiszi el, ennek ellenkezőjét már többször bebizonyították. Lehet ruhát cserélni – kisnyilasokból kommunisták, ávéhásokból MSZMP-sek, bolsevistákból szocialisták, szocialistákból demokraták –, a ruha alatt elővillan a valódi öltözék. Gyurcsányék eddig azért nem mentek el a végsőkig – hatalomban és ellenzékben sem –, mert fenn kellett tartaniuk a „nagy demokraták”, az igazi erkölcsösök látszatát. Despotizmusát most abban éli ki, hogy ledarálja a vele szövetséges balliberális pártokat, avagy beolvasztja a DK-ba.
Budapest, 2006. október 23. Könnygázgránátot lőttek ki a tüntetõkre a Károly körúton. Folytatódtak az összecsapások a tüntetõk és a rendőrök között az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján. MTI Fotó: Kovács Tamás
Aztán Gyurcsány úgy gondolja, hogy ami keresztény, az nem lehet polgári. Pontosan csak az lehet polgári és valóságos demokrácia, amely keresztény is egyben. Ez a hagyomány a kétezer éves európai keresztény civilizációból, kultúrából táplálkozik, aminek szerves része több mint ezer éve Magyarország. Ha ezt Európa elveti, akkor jöhet a jakobinusok, a bolsevisták kora neomarxisták, neoliberálisok, a woke képében. Ez már az anarchia felé vezető út… Ide akarja eljuttatni Cipolla, a nagy kormányos, a nagy mesélő Pinokkió hazánkat.
Ebből nem kérünk. Írásom elején két irodalmi nagyság, az olasz Carlo Collodi és a német Thomas Mann Mario és a varázsló tanulságos történetét hoztam példának. Mindkettő, Pinokkió és Cipolla sorsa az erőszakba torkollott, aminek végén felsejlett a fasizmus és a bolsevizmus árnya. Ez az árny, az árnyak itt vannak közöttünk. Emberi közegben, ember képében. Ne hagyjuk magunkat átverni. A nagy manipulátor évzáró beszédének elején színpadias mozdulattal egy korty vizet iszik a pohárból, majd nagy sóhajjal, tánclépésekkel a mikrofon elé hajol, és elkezdi beszédét. Őszödi beszédét?
Vezető kép: 2023. szeptember 22. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke politikai évadnyitó beszédet mond a párt rendezvényén a budapesti Radisson Blu Béke Hotelben. Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS