Húsvét alkalmából határon túli magyar lelkészek beszéltek a PestiSrácok.hu-nak arról, mi a húsvét igazi üzenete. Miért fontos egymást segíteni a járvány alatt, miért kell kitartaniuk az egészségügyben dolgozóknak, és vajon a magyar kormány jól tette-e, hogy maszkokkal és lélegeztetőgépekkel segítette a határon túli magyar testvéreket? Karaffa János felvidéki lelkész szerint amíg nem oldják fel a korlátozásokat, addig ez a helyzet olyan, mint a pusztai vándorlás időszaka: ki kell tartani, miközben a cél felé haladunk. Kraus Viktor református lelkész szerint, amikor elveszítünk valakit, ott azt kell meglátni, hogy Isten dönti el, kinek kell mennie. Az anyaországi Bese Gergő atya pedig arra biztatja a fiatalokat, akik szeretnék megérteni a húsvét üzenetét, hogy keressék az ünnep eredetét, és ne elégedjenek meg “húsvétpótlékokkal”, mesterkélt húsvéttal.
Karaffa János, révkomáromi egyetemi lelkész, a pozsonyeperjesi egyházközösség plébánosa többek között egy személyes történeten keresztül világít rá húsvét kegyelmére, az emberi jóság tisztaságára.
A járványhelyzettel az egész világon küzdenek. Hogyan tudunk most készülni a húsvétra? A külhoni magyar közösségekben hogyan tudják megélni a feltámadás reménységét?
Karaffa János: Ez a helyzet nem új számunkra, hiszen már tavaly húsvétkor is át kellett élnünk, így kellett ünnepelnünk. Szlovákiában már tavaly sem volt lehetőség nyilvános szentmiséket tartani a húsvéti időszakban, ugyanakkor az egyház tud élni a modern lehetőségekkel, így az internet és a televíziós közvetítések által a hívek nem maradnak lelki táplálék nélkül, miközben önállóságra vannak késztetve. Amíg nem oldják fel a korlátozásokat, addig ez a helyzet olyan, mint a pusztai vándorlás időszaka: ki kell tartani, miközben a cél felé haladunk. Reményeink szerint egyszer ez is elmúlik, mint minden háború és járvány.
Mennyire bíznak a hívek abban, hogy a helyzet jobbra fordul? Nevezhetjük ezt az időszakot egy Isten általi próbatételnek, amely megerősít majd minket?
Karaffa János: A hívő ember mindenhol keresi a fogódzót Istenben, és próbál reménykedni, jól tudja, hogy nem önmagára, hanem Istenre és embertársaira van utalva, ennek tükrében tekint a nehéz helyzetekre. Látjuk ezt a Bibliában is, amikor a választott nép megpróbáltatásaiban Istenhez fohászkodott. Volt idő, amikor elfordultak Istentől, ekkor jöttek a csapások, majd amikor elgondolkodtak, és belátták, hogy rossz úton járnak, vissza akartak térni Istenhez. Ahogyan a Bibliában, az egyes ember történetében, az Újszövetségben is ez folytatódik: az apostolok el voltak keseredve, hiszen elveszítették Jézust, látták meghalni a kereszten, talán még úgy is gondolták, hogy mindennek vége, ezért bezárkóztak, és nem akartak tudomást venni a világról. Miután Jézus megjelent közöttük, új reményt adott számukra, és a mi számunkra is: a halált legyőzi az élet, és a feltámadás jelében győzedelmeskedhetünk. Ez a remény a mai ember számára: van megújulás, van feltámadás.
Megjelenik Isten szeretete a hétköznapokban?
Karaffa János: Hadd beszéljek el egy történetet. Egy súlyos beteg fiatal diák tüdőbetegségben szenvedett Pannonhalmán. Bendi (Bendegúz) volt a neve. Több imacsoportban is kértük a szentek közbenjárását, bizakodva a fiú gyógyulásában. Ő és családja is hittel imádkozott. Komoly műtétre volt szüksége, amelyhez anyagi támogatás kellett. Eljutottunk a magyar futball válogatott tagjaihoz, itt, Dunaszerdahelyen a DAC elég neves focicsapat, ahol két magyar válogatott focistánk van, Kalmár Zsolt és Schäfer Andris. Én Andrist szólítottam meg ezzel kapcsolatban. Ő rá is állt, és karácsonyra a magyar válogatott tagjai is támogatást nyújtottak Bendi kezeléséhez. Bizakodtunk, bár tudtuk, hogy súlyos az állapota. Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóhoz is imádkoztunk, akit a szegények orvosának is neveznek, és sok csodatétel fűződik a nevéhez. Végül egy szentmise alkalmával, amikor kórházban volt ez a fiú, és imádkozott – de már nagyon súlyos volt az állapota –, az érte mondott szentmise hallgatása közben Isten akaratát elfogadva az égbe költözött.
Hogyan lehet elfogadni egy ilyen tragédiát?
Karaffa János: Kívülről nézve ez nagyon szomorú dolog, de a család és a fiú is bizakodott, végig reménykedett a gyógyulásban. Tudták, hogy a földi léten túl egy másik világ vár rá, ezért meg tudott békélni még halála előtt. Befejezte földi pályafutását, de nem volt hiábavaló az ima, mert mások erőt merítettek példájából. A fiú elfogadta Isten akaratát. Fiatal kora ellenére a halálon keresztül kellett mennie, de hittel és reménnyel tette ezt. Bendi példát nyújt a fiataloknak, és azoknak is, akik segítettek, imádkoztak érte. A látszólag rosszból – mert a halál a legrosszabb a földi létben – mégis valami jót tudott kihozni Isten, ugyanis ezek után többen a hithez fordultak, újra elkezdtek imádkozni, és erőt merítettek ebből az áldozatból. Így kell nekünk is erőt merítenünk Krisztus áldozatából, aki értünk áldozta magát, és meghalt értünk a kereszten. Ez is a húsvét misztériumának egyik lényeges pontja.
Mennyire érzik az anyaország támogatását Felvidéken? Tavaly volt a Nemzeti Összetartozás Éve, amely szintén erősíteni tudta a magyar közösségeket.
Karaffa János: Éreztük a támogatást a járvány előtt is. Amióta nemzeti kormány van Magyarországon, azóta érezzük, hogy nem vagyunk kitaszítottak, és úgy foglalkoznak velünk, mint a nemzet tagjaival: egyenrangúan, és kapunk erkölcsi, anyagi támogatást is. Ezen felül megerősödtek a nemzetrészek tagjai között az emberi kapcsolatok. Sok barátság szövődik és erősödik meg, ami ezekben a nehéz időkben különösen fontos. Éreztük a támogatást akkor is, amikor Szlovákiában súlyos volt a helyzet. Magyarország megmozdult, és küldtek lélegeztetőgépeket, amelyek egyébként minden embert szolgálnak, mert nem nemzetiség szerint szorul rá valaki a segítségre. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségével is együttműködünk. Esterházy János, a felvidéki magyar mártír születése 120. évfordulójának emlékére bemutatunk majd egy előadást, ugyanis Felvidéken Esterházy János-emlékév van idén. A járvány ellenére is élő a kapcsolat, hálásak vagyunk a támogatásért, mert ez az egész nemzetet szolgálja, annak az egységét is előmozdítja. Ha az egyik nemzetrész erősödik, akkor az tudja erősíteni a másikat is.
Több anyaországi ellenzéki politikus támadta a határon túli magyaroknak nyújtott segítséget. Mit gondolnak erről?
Karaffa János: Talán sokan nem tudják, de amikor szükség volt bármilyen ügyben segítségre, akkor a felvidékiek ugyanolyan örömmel segítettek az anyaországiakon. A rosszindulat és irigység mindenütt jelen van, de nekünk a pozitív példával kell elöl járni és példát mutatnunk az embereknek. Aki igazán keresztény és nemzeti alapon gondolkozik, az átlátja ezt. Valljuk rendületlenül, amit a DAC csapatának klubhimnuszában is megéneklünk minden mérkőzés előtt:
Mi egy vérből valók vagyunk!
Imanap magyar papokért és magyar püspökért Inámban, Lénár Károly atya emlékére 2020-ban. Fotó: Karaffa János
Kraus Viktor mokcsakerészi és ungmogyorósi lelkipásztort, a felvidéki Ungi Református Egyházmegye esperesét kérdeztük Istennel való kapcsolatról, a nemzetmegmaradásról és arról, mi vár az emberre a halál után.
Húsvét és Krisztus szenvedése mit üzen a mai ember számára? Mennyire fontos most, hogy támogassuk egymást, nemcsak ebben a háborúban, hanem majd később, békeidőben is?
Kraus Viktor: Húsvét üzenete egyértelmű és világos. Húsvét nagypéntek nélkül értelmetlen, és nagypéntek is a húsvéttal válik teljessé. Jézus Krisztus áldozatot hozott, amivel megszabadított minket bűneinkből. Újra helyretette a kapcsolatot az Isten és ember között. A nyitott sír csodája az új és örök élet, a feltámadás és a halál felett aratott győzelem ünnepe. Együtt kell látni a szenvedést a végső győzelemmel és az örök élettel. Ez az, ami húsvétot ilyen kiemelkedő ünneppé teszi: az embernek is meg kell látnia, hogy Jézus szenvedései mögött az ember bűnei vannak, és Krisztus csodálatos feltámadása mögött – az ember bűnei ellenére is – az Isten által szeretett és megszerzett örök élet van. Húsvét örömteli üzenete az, hogy Isten szeretettel fogadja a bűnös embert, megnyitja Jézus által a mennyország kapuját és az örök élet lehetőségét. Ezt mindenki elé tárja, aki hisz benne.
Érzi a ma embere a hit és az egyház támogató erejét?
Kraus Viktor: Most olyan helyzetet élünk, amit eddig nem tapasztaltunk. Tulajdonképpen háborús helyzetnek is nevezhetjük, bár nem fegyverekkel vívják. Ilyenkor nagy szükség van arra, hogy érezzük egymás támogatását, hogy érezzük a mindenható Isten jelenlétét. Fontos az, hogy a bezárt templomok ellenére is tudjunk szólni az emberekhez, és megtaláljuk az utat hozzájuk. Ami nehéz, hogy a helyzet súlyosságából és egyediségéből adódóan nehéz az embereknek elindulni egymás felé, mert félnek, hogy megfertőződnek, vagy ők adják át másnak a fertőzést. Van egy bizonyos elszigetelődés az emberekben, és ez nem jó. Attól tartok, hogy nagyon nehéz lesz a járvány vége után a falakat lebontani.
Esperes úr, hogyan tudnak készülni húsvétra, mennyire tudnak a hívekkel most kapcsolatot tartani?
Kraus Viktor: Már egy jó ideje az online térbe vagyunk kényszerítve. Minden lelkész megtalálta az utat a hívek felé. Bár személyes kapcsolat nincs a gyülekezettel, közösségbe nem tudunk menni, de híveink figyelmébe tudjuk ajánlani a Duna TV és a Duna World csatornákon közvetített istentiszteleteket. Ezen kívül a Facebookon is követhetik ezeket a lelki erőforrásokat.
Sokan reményvesztettek, megterhelőnek érzik a helyzetet, és az egészségügyben dolgozókra is nagy nyomás nehezedik.
Kraus Viktor: Azoknak, akik az első vonalban küzdenek, a csodálatomat tudom kifejezni. Minden alkalommal imádkozunk azért, hogy az Úristen adjon nekik erőt és kitartást, mert nekik nincs választási lehetőségük. Sok ember megteheti, hogy bezárkózik, és csak akkor lép ki az utcára, mikor nagyon muszáj, de ők ezt nem tehetik meg. Mindenféleképpen a szívükbe kell zárni az üzenetet, miszerint
Velünk az Isten.
Ha Isten velünk van, akkor bármi is van ellenünk, nekünk bajunk nem eshet. Ez a húsvét egyik üzenete is. Jézust a halál sem tudta legyőzni, sőt, ő volt az, aki legyőzte a halált. Ő képes és hajlandó is arra, hogy ebben a helyzetben is segítsen. Ő az egyetlen menedékünk.
Több esetről hallani, miszerint nem látták annak esélyét, hogy egy beteg meggyógyul, de mégis hazatért. Az ilyen eseteket nevezhetjük apró csodáknak? Aki nem hisz Isten létezésében, annak megmutathatják ezek a csodák Isten jelenlétét és létezését?
Kraus Viktor: Hisszük és valljuk, hogy az emberi élet Isten kezében van. Vannak olyan tényezők, amiket az orvosaink sem tudnak befolyásolni. Úgy vélem, sokszor ők is tapasztalják azt, hogy sajnos elveszítenek olyan betegeket, akikről azt gondolták, már a gyógyulás útjára léptek, de előfordult, hogy mégis olyanok élhetik tovább az életüket, akikről már lemondtak. Egy-egy ilyen csodálatos felépülés mindenféleképpen afelé kell vezesse az embert, hogy meglássa az Úristen csodáját, és azt, hogy az ő kezében vagyunk. Érdemes hozzá fordulnunk, imádkozni a mindenható Istenhez, mert ő a segítségünkre van. Amikor elveszítünk valakit, ott azt kell meglátni, hogy Isten dönti el, kinek kell mennie. Ezen a ponton lép be a képbe húsvét csodája: mindazonáltal, hogy mi a földi halált megkóstoljuk, mert aki megszületett, annak meg kell halnia – legalábbis Jézus Krisztus visszajöveteléig mindenképpen –, az örök élet lehetősége ott van minden egyes ember előtt. Rajtunk múlik, hogy ezt elfogadjuk vagy elutasítjuk. Ha ezt valaki el tudja fogadni, akkor máshogyan látja a világot és saját magát is. Isten ott van, és ő dönt minden egyes ember felett, még akkor is, ha az orvosok megtesznek mindent, amit tudnak. A végső döntés a mindenható Istené.
Mit éreznek most az anyaországgal való kapcsolatból?
Kraus Viktor: A bezárt határok rosszul estek nekünk, mert nem tudtuk, hogy mi lesz. Érthető lépés volt a magyar kormány részéről, ugyanakkor szerencsére továbbra is érezzük a támogatást. Legutóbb a lélegeztetőgépeket kaptuk meg a magyarlakta vidékek kórházai számára, de bármennyire is bezártak vagyunk most, mégiscsak van kapcsolat, és ez sokaknak nagyon sokat jelent. Főleg azoknak, akiket kezelnek ezekkel a gépekkel, nekik az életet jelenti. Szívből köszönjük a támogatást!
A templomban az esperes úrék által megrendezett koncerten a Sipos Dávid, Vadkerti Imre, Zsapka Attila trió rendszeres vendége a gyülekezetnek. Most ez is egy olyan alkalom, amely nagyon hiányzik a híveknek. Fotó: Kraus Viktor
Bese Gergő atyát, iskolalelkészt, aki az anyaországban teljesít szolgálatot, arról kérdeztük, ma hol találhatjuk meg Istent, mi az ember erőssége és min múlik a józanság.
Jobb emberekké váltunk-e a járvány terhei alatt? Ferenc pápa még tavaly mondta azt, hogy nehéz egészségesnek maradni ebben a beteg világban. Most azt látjuk, hogy betegek vagyunk.
Bese Gergő: Soha nincs olyan, hogy valami elveszett. Értem most ez alatt az embert. Minek térjek meg, változzak meg, amikor annyi bűnt követtem már el az életemben? – mondják azok, akik nem hisznek abban, hogy Isten képes megbocsátani. Éppen ezért az isteni irgalomban kell nagyon bízni. Isten nem azt akarja, hogy minél többen elbukjanak, Isten azt akarja, hogy minél többen bűnbocsánatot nyerve üdvözülni tudjanak. Istennek nem az okoz örömet, ha az emberek bűnben élnek, hanem az, ha felismerik a hibáikat, a bűneiket, azokat le tudják tenni, és nap mint nap azon tudnak dolgozni, hogy szentekké váljanak. Minden keresztény kötelessége az, hogy a hitében minden nap erősödjön, megújuljon, és egy picit jobbá váljon önmagánál. Ez az a projekt, amit az embernek Isten adott.
Hol tudjuk manapság megtalálni Istent? Hol keressék azok, akik nem lelik útjukat, főleg most, a járvány nehézségei közepette?
Bese Gergő: Nem tudok GPS-koordinátákat mondani, de az biztos, hogy ahol szeretetben, békességben, imádságban, egymásra hangolódásban, közösségben együtt tudnak lenni az emberek, családok, ott van Isten. Nem kell kilépni a város falain, megmászni egy hegycsúcsot vagy elvonulni a pusztaságba ahhoz, hogy megtaláljuk Istent. Megtalálhatjuk akkor is, ha nyitottak vagyunk felé. A tanítására és arra az életre, amelyre meghívott minket. Ha el tudjuk fogadni, hogy nem véletlenül születtünk oda, ahol élünk. Ha el tudjuk fogadni, hogy feladatunk és küldetésünk van ebben a világban, és nem véletlenül vagyunk itt, akkor már jó úton vagyunk afelé, hogy megtaláljuk. Jézus azt mondta az apostoloknak Nagycsütörtökön, hogy elmegy azért, hogy helyet készítsen számukra. Ekkor megkérdezte tőle Tamás, hová megy, Jézus pedig azt mondta: ismeritek az utat, ahová én megyek.
Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Aki Jézussal jár, az tehát nem jár sötétségben. Akik most keresnek és bátortalanok, és utat keresnének ebben a mostani zűrzavaros világban, éljék meg azt, amire Jézus tanított: szeressenek és imádkozzanak.
Mik a lelki teendők, amiket el kell végeznünk azért, hogy fel tudjunk készülni húsvétra?
Bese Gergő: A böjt már felkészít minket húsvétra, ami a Nagyhét előszobája. Amit a böjtben megfogadtunk, meg lehet nézni, betartottuk-e. Meg lehet nézni, hogy erősebb-e a kísértés, mint a mi akaratunk. Akinek erős az akarata, képes változni, és képes kihozni a legtöbbet önmagából. Képes arra, hogy rossz szokásait levetkőzze. Ez azért fontos, mert a kísértő dolgozik. Ha nem vagyunk elég éberek, akkor a kísértő nyer, és mi elbukunk. A böjt abban segít, hogy az eleséseink után fel tudjunk kelni, tudjuk, hol vannak a gyenge pontjaink, és tudjuk, miben kell változnunk. Ehhez kell tartanunk magunkat húsvét után is. A böjtben elért sikert a javunkra kell fordítani, és az életünk részévé tenni azért, hogy kordában tudjuk tartani vágyainkat, hogy a vágyak nehogy megöljék a jövőnket, önképünket.
Ezek szerint egy ember erőssége abban rejlik, hogy ismeri a saját határait, korlátait.
Bese Gergő: Igen, de manapság azt sulykolja a fogyasztói társadalom, ha akarunk valamit, azonnal tegyük meg. Amihez gyorsan hozzájutunk, az csak ideig-óráig csillapítja az “éhséget”. Az emberiséget újra meg kell tanítani, hogy kitartó és türelmes legyen, a minőséget tartsa szem előtt, az értékeket keresse, és hagyja el az értéktelent.
Mit tanácsolna húsvétkor azoknak a fiataloknak, akik keresik húsvét üzenetét?
Bese Gergő: Nagyon nehéz a húsvétot úgy ünnepelni, hogy kiüresítjük, és csak a népi szokásokban próbáljuk megtalálni üzenetét. A népi hagyományok hit, egyház és vallás nélkül nem érnek sokat, mert jelentésüket veszítik. Arra biztatom a fiatalokat, akik szeretnék megérteni az üzenetet, hogy keressék az ünnep eredetét, és ne elégedjenek meg “húsvétpótlékokkal”, mesterkélt húsvéttal. Legyenek igényesek, és próbálják kitalálni, mit jelent a húsvét a XXI. század fiataljainak? A talpra állást? Az újrakezdést? A bűnbánatot? A gonosszal való harcban a győzelmet? Azt, hogy Krisztus megmutatta, a halál legyőzhető, a gonosz eltaposható? Azt, hogy az összerezzent tanítványok erőt merítettek a feltámadásból, és bátrak lettek a Krisztusban való találkozásban? Hogyan akarunk büszke, nemzeti keresztény értékeket valló magyarok lenni, ha bátortalanok vagyunk, és nem merítünk erőt a feltámadásból? Akkor elsodornak minket, mert csak szalmaláng hitünk van. Nem leszünk keresztény nemzet akkor, ha Krisztust és a feltámadást kihagyjuk a történetből. A keresztény kultúra és hagyományaink még nem tesznek keresztény nemzetté. Ilyenné akkor válunk, ha Krisztust és a kereszt jelét a zászlónkra tűzzük, és az ő tüze lángol a szívünkben.
Kiemelt kép: MTI/EPA/ANSA/Fabio Frustaci
Facebook
Twitter
YouTube
RSS