A Magyar Szocialista Párt Kínához fűződő kapcsolata leginkább egy abszurd szerelmi drámához hasonlítható. Az elmúlt két évtized látványos pálfordulásait még egy brazil szappanoperákon edződött nézőnek is komoly fejtörést jelenthet értelmezni. Mi azonban megpróbálkoztunk a “lehetetlen küldetéssel”, hátha ezzel az összeállítással segíthetünk az egykor dicsőségesebb napokat látott szocialistáknak abban, hogy miként is tartsák számon Kína és Magyarország kapcsolatát. Eddig ugyanis jól láthatóan nem sikerült ebben határozottan állást foglalniuk, bár az is előfordulhat, hogy egyszerűen csak titkolják – még önmaguk előtt is. Ami biztos: ha az Orbán-kormány tárgyal Kínával, akkor az vörös posztó a szemükben, közben pedig valamiért elfelejtik azt az egyébként semmiképpen sem elhanyagolható tényt, hogy Gyurcsány Ferenc még saját céget is alapított a kínai piacban rejlő lehetőségekre. De ne feledkezzünk meg Ujhelyi Istvánról sem, akit az egyik legnagyobb Kína-lobbistaként emlegetnek az Európai Parlamentben. És ez még nem minden.
Magyarország új, keleti orientációjú gazdaságpolitikáját 2003 májusában Medgyessy Péter kormányfő hirdette meg elsőként, ennek részeként a miniszterelnök meglátogatta a kínai kormányfőt, azt követően pedig számos magyar-kínai találkozót és kulturális eseményt tartottak. Pikáns, hogy akkoriban ezt a szocialisták lelkesen támogatták, míg néhány évvel később gyakorlatilag hidegrázást kaptak attól, hogy Orbán Viktor Kínába utazott. Izgalmas adalék, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetői elismerően értékelték a szocialista kormány kínai-magyar kapcsolatokban elért eredményeit, olyannyira, hogy a 2010-es választások után is számítottak volna a Magyar Szocialista Pártra a pártközi együttműködésben. Minderről Lendvai Ildikó számolt be 2010-ben Pekingben, ahová az MSZP akkori elnöke pártdelegáció élén érkezett háromnapos látogatásra a kínai fővárosba.
A kínai fél és mi is úgy gondoltuk, hogy függetlenül a választások eredményétől érdemes a két párt (tehát az MSZP és a Kínai Kommunista Párt – a szerk.) kapcsolatát hosszabb távra megalapozni. Méghozzá azért, hogy garanciák legyenek az MSZP oldaláról is arra, hogy a kínai-magyar gazdasági kapcsolatok a jövőben még szorosabbá válnak, egy belpolitikai hullámzás – adott esetben – nem hűtheti le azokat fagyosra
– mondta az MTI-nek Lendvai Ildikó. Izgalmas, hogy a szocialisták csak akkor lelkesek, ha ők utaznak tárgyalni Pekingbe. Szanyi Tibor – Lendvaiék látogatása előtt alig két hónappal – például annyira kiborult a Fidesz elnökének kínai utazásán, hogy blogjában Kínával riogatta olvasóit; az általunk idézett bejegyzés 2010. január 10-éről való.
…A másik „kiváló” hír a Fidesz elnökének kínai látogatása mentén született (…) az ellenzéki vezér nyilván tárgyalt Kínában valamiről, amely valamiről ugyancsak semmit nem tudunk, noha – megint például – én kíváncsi vagyok, hogy miről. Egyébként nekem az égvilágon semmi bajom nincs sem a kínaiakkal (…) Ugyanígy szívesen vennék egy jól átgondolt, és az országunkat előre vivő bevándorlási politikát. (…) Egy szó, mint száz, rémképekkel szépen töltődik a padlás, ám a valódi kormányzati szándékokról alig-alig kapunk képet.
Gyurcsány Ferenc viszont egyértelműen kifejezésre juttatta Kína iránti rajongását, ami talán nem is véletlen. A szocialisták miniszterelnöke volt például az egyik díszvendége a Sencsen városában megrendezett China Hi-Tech Fair (CHTF) című kiállításon, ahol a Demos Alapítvány színeiben megjelent Dessewffy Tibor, Gyurcsány tanácsadója is. Ezt pedig úgy sikerült elérni, hogy azt mondták (kamuzták) vendéglátóiknak, hogy a Demos állami alapítvány, Dessewffy tehát hivatalos személy. Talán némiképpen feloldozást nyer az ordas hazugság alól azzal, hogy a Demos egyébként hosszú idő óta foglalkozott Kínával és azon belül Sencsennel: Dessewffy – Szajp Szabolcs nevű alkalmazottjával közösen – könyvet is írt az európaiak kínai üzleti lehetőségeiről.
Szép, új világ: Gyurcsány, az Altus, Kína és a magyar állami pénzek
Úgy tűnik, hogy Gyurcsány is komolyan gondolta a kínai nyitást és remek üzletet látott benne: BudaShen néven magáncéget alapított egy Dessewffy-közeli emberrel az Altus kínai irányú terjeszkedésének levezénylésére. (Természetesen még véletlenül sem feltételezzük, hogy Gyurcsány saját üzleti érdekeinek előmozdítására is kihasználta volna a hivatalos látogatást Sencsenben.) Az új kft. kisebbségi üzletrészét a kínaiul is beszélő Sülyi Áron szociológus, a Dessewffy Tibor egykori miniszterelnökségi tanácsadó nevével fémjelzett Ithaka Kht. társtulajdonosa birtokolta. Ő készítette elő a magyar megjelenést is, amely nem sokáig váratott magára a China Hi-Tech Fair (CHTF)-en, az Innomind Consulting színeiben. Ez a cég az ITDH nevű tisztán állami ügynökség partnere volt a sencseni jelenlétben.
Persze az is előfordulhatott, hogy a kínaiak nem győztek tőkét befektetni Magyarországon és megrendelésekkel elárasztani a magyar cégeket, így Gyurcsány Ferenc kénytelen volt ezen igények kielégítésére magáncégével is beszállni a bizniszbe. Gyurcsány egyébként 2005-ben látogatott először Kínába, egynapos látogatásra, ahová Kóka János mellett Czakó Ferenc, a Synergon elnöke és a Flextronics programmenedzsere, Takács Zsolt is elkísérte.
Az MSZP képviselője aktívan támogatja a kínai kapcsolatok erősítését az EP-ben
Mindezek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy a korábbi szocialista miniszterelnök elragadtatásában osztozik Ujhelyi István is, akit az egyik legnagyobb Kína-lobbistaként emlegetnek az EP-ben. Bár Ujhelyi sosem tagadta, hogy többször járt Kínában, de kínosan ügyelt arra, hogy ne tegyen párttársaihoz hasonló kritikus megjegyzéseket az Orbán-kormány kínai külpolitikájára. Sőt, annak ellenére sem határolódott el azoktól, hogy ő maga többször adott interjút kínai lapoknak, amelyben arról beszélt, hogy mennyire nagyra értékeli a Kína, az EU, valamint Magyarország közötti kapcsolat jelentőségét.
Szerettük volna megtudni, hogy az itt, az itt, az itt és itt olvasható Ujhelyi-nyilatkozatok fényében az MSZP hogyan értékeli a magyar kormány Kínával kapcsolatos külpolitikáját, valamint Orbán Viktor Kínában tett látogatását, de írásban feltett kérdésünkre eddig nem érkezett válasz. Pedig emlékezetes, hogy a magyar miniszterelnök pekingi látogatásakor az MSZP nagy hanggal kongatta a vészharangot.
A szocialisták egyedi értelmezésében vészjósló, ha Orbán Viktor Kínába látogat, de az is, ha nem
Néhány éve még azért emelték fel hangjukat, hogy a Fidesz elhanyagolja a két ország közötti tárgyalásokat. Az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának szocialista alelnöke a kínai miniszterelnök 2011-es látogatását követően úgy fogalmazott: örülnek annak, hogy Orbán Viktor “nem ugrott el” a gazdasági együttműködés lehetősége elől. Hozzátette: korábban félőnek tartották, hogy Magyarország és Kína kapcsolata nem lesz ennyire pozitív, mert az elmúlt több, mint egy évben keveset lehetett tudni a két ország közötti tárgyalásokról.
De maga Gyurcsány Ferenc is elismerően nyilatkozott:
Egyszerűen emlékeztetni szeretnék, hogy a keleti nyitás politikájának fő érdeme Medgyessy Pétert illeti. Ő nyitott Moszkva és Peking irányába, és hosszú idő után először látogatott el Delhibe. Medgyessy helyesen ismerte fel, hogy az EU tagságra készülő Magyarországnak nem szabad bezáródnia Európába, és meg kell erősítenie a külső szövetségesi, baráti kapcsolatokat. Medgyessy normalizálta viszonyunkat Washingtonnal és elkezdte újraépíteni az együttműködést Moszkvával. Én csak folytattam, amit elődöm elkezdett.
Azon most nem nagyon lamentálnék, hogy mennyire illúzió azt hinni, hogy Kína megoldhatja Magyarország gazdasági gondjait, a mértéken lehet vitánk, de az irányon nem. Az Orbán kormány első évének külpolitikai vesszőfutása után a Fidesz Kína-politikájának átfogalmazása, és ennek első sikere, Ven Csia-pao látványos budapesti látogatása dicséretet és gratulációt érdemel.
Úgy tűnik, hogy ebben sem sikerült stabil álláspontot kialakítania sem a szocialistáknak, sem pedig az időközben a Demokratikus Koalíció elnökévé avanzsált ex-miniszterelnöknek. A HVG 2017-ben arról írt, hogy csúfos kudarcként minősítették Orbán Viktor keleti nyitást ígérő politikáját, és azt sulykolták, hogy a miniszterelnök mindent megtenne a kínai pénzért. Tölgyessy Péter úgy fogalmazott, hogy a magyar kormányfő keleti nyitást ígérő politikája kudarcra van ítélve, hiszen teljes naivitás, hogy a magyar termékek megállják a helyüket a kínai piacon, ha az osztrákon elbuktak. Ilyen körülmények között Orbán nem tud mást kínálni Keleten, mint a nyugati szövetségi rendszerünk belső gyengítését – értékel Tölgyessy, akinek ebben történetesen nem lett igaza. Sőt.
Mint ismert, Magyarország készen áll arra, hogy a Kína, valamint a közép- és kelet-európai országok közötti együttműködésen keresztül előmozdítsa az európai-kínai kapcsolatok egészének fejlődését – minderről Orbán Viktor miniszterelnök Pekingben, a Hszi Csin-ping kínai elnökkel folytatott találkozóján beszélt, amelyről a China Daily angol nyelvű kínai lap közölt cikket. Kína Egy övezet, egy út elnevezésű kezdeményezése teljes egészében egybeesik a magyar nemzeti érdekekkel – jelentette ki Orbán Viktor, hozzátéve, hogy a szabadkereskedelemnek és a világgazdaság szabadságának a rendjét fenntartani komoly feladat, amire az Egy övezet, egy út együttműködés egy fontos garanciát jelent.
Egyelőre rejtély, hogy a szocialisták miért titkolták, hogy a kommunista utódpárt elnöke, Tóth Bertalan is részt vett Pekingben az Egy övezet, egy út konferencián, hiszen erre vonatkozó sajtómegkeresésekre sem adnak választ. Az viszont elképzelhető, hogy az MSZP mostani, a brüsszeli elitet feltétel nélkül támogató imázsával miképpen egyeztethető össze, ha a Kínai Kommunista Párttal jó kapcsolatot tartanak fenn.
Fotó: MTI/Beliczay László
Facebook
Twitter
YouTube
RSS