Április 12-i választások tétje a magyar szabadság megőrzése!

Ha valakit örökre el akartak tűntetni, elég volt az udvarában néhány puskagolyót elrejteni, amelyet az elkövetkező napokban  nagy diadallal megtalált a titkosrendőrség (ÁVO) gyorsan megszületett a halálos ítélet és következett a vég, a kivégzés. Iskolásként  féltünk még az osztálytársainktól is, nem bíztunk meg egymásban, nem tudtuk, ki a beépített besúgó (az “árulkodó”), vigyáznunk kellett minden kiejtett szavunkra, amelyet ellenünk fordíthattak.
 

Amikor tényleg diktatúra volt

Egy május elejei felvonuláson történt a jellegzetes eset, valaki azt mondta tréfásan lökdösődő társának, hogy „menj tovább, mert úgy fenékbe rúglak, hogy zúgva szállsz, mint a győzelmi zászló”. Szerencsétlenségére meghallotta ezt egy rosszindulatú tanár, feljelentette és a fiút azonnal kirúgták a gimnáziumból, mert “tiszteletlenül beszélt a „Magyarországot felszabadító dicsőséges Szovjetunió győzelmi zászlójáról”.
Még az otthonunkba is beköltözött a félelem, a paranoia, rettegés, a külföldi rádiók hallgatása veszéllyel járt. „Füle van a falnak” – figyelmeztették egymást a megrettent emberek.
 
Mindeközben a hazug, képmutató kommunista propaganda, a hírközlés, az újságok csak véleményszabadságról és sajtószabadságról beszéltek, kihangsúlyozva, hogy szabadság és igazi demokrácia csak a kommunizmusban létezhet, a diktatúra, a szólásszabadság korlátozása, az antidemokratikus elnyomás viszont a nyugati kapitalista társadalmat jellemezte.
 
Mára  a helyzet azonban megváltozott, Nyugat-Európát  is elérte a szabad véleménynyilvánítás korlátozó politikája. Sokat járok nyugati országokban, főleg Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Németországban, ahol egyre megdöbbentebben látom, hogy szaporodnak a tabutémák, amelyről nem ildomos, sőt tilos beszélni, ezek közé tartoznak a félelemkeltő migránsok, a „no go” zónák kérdései, az Európai Unió és az  ukrajnai háború megítélése. Ukrajnát csak dicsérni szabad, minden erőszakos követelését engedelmesen elfogadni, Oroszországtól viszont félni kell, sőt fegyverkezni kell ellene és  mindezen kívül, lelkesen el kell fogadni a legőrültebb erkölcstelen gender-eszmék népszerűsítését, terjesztését.

Ötvenhatos szabadságharcosként átéltem, hogy mit jelentett a kommunista sajtószabadság, jogállamiság és demokrácia. A szabadságharc leverése után menekülnöm kellett Ausztriába, érettségiztem, Svájcban egyetemet végeztem és független vállalkozást alapítottam. Megismertem a nyugati világ szabad légkörét, szabadságát, jól működő demokráciáját. Sajnálatosan mára már mindez a múlté, a nyugati világba fondorlatosan beköltözött a szabadságkorlátozó, a véleményterror, a ravaszul kiszámított hazugság világa.
 
Büszke vagyok rá, hogy ma, a „politikai korrektségnek” nevezett hazugság világában, az  Európai Unióban, egyedül csak Magyarországon sikerül megvalósítani az ötvenhatos szabadságharc egyik legfontosabb követelését, a sajtószabadságot, a szabad véleménynyilvánítást. Magyarországon az emberek nyilvánosan bármiről szabadon beszélhetnek, legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek. Nincs tabutéma, amivel az ellenzék vissza is él, büntetlenül szidhatja a kormányt, lázíthatja az embereket a legnevetségesebb hazugságok terjesztésével: „a kormányfő vidéki birtokán zebra és zsiráf csordákat tenyészt titokban, illegális kereskedelmükkel foglalkozik és hatalmas nyereséget vág zsebre…” A hazug rágalmazás terjesztőinek semmi bántódásuk nem esik.
 
Minket, ötvenhatos szabadságharcosokat mégis az bánt a legjobban, hogy az utóbbi évszázad legtehetségesebb, legelkötelezettebb, nemzeti szabadságot és függetlenséget védő politikusát Orbán Viktort, a kommunista szellemű balliberális ellenzék, összefogva a magyarellenes Ukrajnával és az Európai Uniós vezetéssel, hazaáruló módon támadja, mert a nemzet érdekeit képviseli és nem fogadja el, visszautasítja az idegen érdekek érvényesülését az országban. Ezernyi gyűlöletkeltő, karaktergyilkos támadás folyik szüntelenül miniszterelnökünk ellen. A helyzet mára már oda fajult, hogy bárki, aki kiáll Orbán Viktor és kormánya mellett, lejárató karaktergyilkos támadásra számíthat, legyen az köztiszteletben álló művész, író, sportoló, orvos, tudós vagy világhírű kutató.
 

Ez történt velem is, amikor 2022-Ben Wittner Máriával, az ötvenhatos szabadságharcosok nevében közzé tettünk egy kiáltványt, arra kérve a szavazókat, hogy a nemzeti kormány jelöltjére szavazzanak. A baloldali hírportálok csalárd módon megtámadtak, megrágalmaztak, kétségbe vonva életem minden fontos teljesítményét, eredményét, az egyetemi diplomámtól a gasztronómiai és főiskolai tevékenységemig.  A legképtelenebb hazugságok özönével próbáltak lejáratni és lelkileg tönkretenni. Tévedtek, egy ötvenhatos szabadságharcost nem lehet otromba hernyótalpas hazugságokkal megfélemlíteni, írásaimmal továbbra is kiállok Orbán Viktor kormánya mellett és az április 12-i választásokra megfogalmaztam az ötvenhatos szabadságharcosok felszólítását a nemzeti kormány támogatására.
 

Mi, az 1956-os szabadságharcosok világosan látjuk a balliberális szabadságkorlátozó veszélyt, amely elutasítja a szabad véleménynyilvánítást, kötelezővé teszi a balliberális eszmerendszer hazugságok kritika nélküli elfogadását. A balliberális Tiszával és DK-val, a kommunista szellemű véleménydiktatúra visszalopakodott a közéletbe, idegen nemzetellenes érdekeket képviselnek és terjesztenek.
Ez hazaárulás!
Nem kérünk a szabadság korlátozó, idegen érdekeket kiszolgáló Tisza-DK véleménydiktatúrájából!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!