szabadság
Nem kell tangában vonaglanom az Andrássy úton, tehát szabad vagyok
Láttuk a bécsi Pride-ot. Sajnos. De szerencsére, csak felvételeken. És azon gondolkoztam közben, hogy egyesek szerint ebben merül ki a szabadság. Sőt, ez maga a szabadság. Szóval beszélgessünk egy kicsit róla, hogy mi is az valójában. Vagy legalábbis arról, hogy mi biztosan nem az: például tutira nem az, amikor emberek kamion platóján vonaglanak bugyogóban, meg láncon vezetik egymást kutyaruhában, ráadásul fényes nappal, a gyerekek szeme láttára. Az viszont már közelebb áll a szabadsághoz, amikor az ember eldöntheti, hogy akarja-e ezt látni, vagy ennek teret engedni. Az meg még közelebb van a szabadsághoz, amikor valakire nem kényszeríthetik rá azt, amire nemet mondott. Az ilyen fajta szabadság pedig cseppet sem maradi vagy unalmas, még ha a nőnek öltözött kutyaférfiak annak is tartják. A valódi szabadság: egy "jó csaj", egy szaftos hamburger és egy autó, ami sokat fogyaszt – Dezse Vű
A Carl’s Jr. Superbowl reklámja az az életérzés, amit a szivárványkommunisták soha nem értettek. És nem is fognak. És igazából nem is Trump megválasztása, hanem ez a reklám a normalitás valódi kezdete, alfája és omegája. Kis túlzással. A reklámban egy direkt túlszexualizált, klasszikus "jó csaj" (egyébként a TikTok-influenszer Alix Earle) egy hamburgert eszik, cowboy csizmában, és egy adott ponton egy menő kocsiba is beül, ami nem elektromos hanem nagyon benzines, és látszik rajta, hogy rengeteget fogyaszt. De a reklám ennél jóval több: gyakorlatilag egy anti-woke műalkotás, ami az igazi amerikai életérzést próbálja meg átadni, ami annak idején a rongyokba bújt hatlövetűs korszak óta magukénak éreznek az amcsik: a szabadság. Mert magam dönthetek arról, hogy szaftos hamburgert eszem-e, sőt azt is, hogy mikor és hányat, sőt azt is megválaszthatom, hogy a nőt akarom, vagy a hamburgert, sőt a nő is dönthet úgy, hogy a hamburgert választja, vagy esetleg egy hamburgerevő csávót a szokásos idős gazdag gyártulajdonos helyett. Jogunk van nemet mondani
Nézzük, nézzük Orbán Viktor csörtéit az Európai Parlamentben meg az egyéb uniós helyszíneken, és az ellenoldali fejeken nem is mindig a megveszekedett ártó szándék látszik, hanem sok esetben egyszerűen nem értik ezt az egészet. Nem értik, hogy Magyarország miért csinálja, amit csinál, és megbotránkoznak azon, hogy Magyarország nem engedelmeskedik, hanem szembeszegül a magasabb hatalomnak. Mi – félázsiai fajtaként – nemcsak a saját álláspontunkat tudjuk igazolni, hanem azt is értjük, hogy a többiek mit nem értenek. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Egyszer már legyőztük a kommunizmust, ne felejtsük el ezt a tudásunkat továbbadni a következő nemzedékeknek
Százmillió halott, ennél is több bebörtönzött, tönkretett, kifosztott ember, a meg nem született gyermekek tömegei és a megszületettek feldolgozatlan transzgenerációs fájdalmai. A kiskapuk, a megalkuvások, az „élni csak kell” önfeladások, a félrefordulások, a lesunyt tekintetek és az elkapott pillantások évtizedei. A „ne szólj szám”, a duplagondol és a kettős beszéd „kultúrája”. A csengőfrász rettenetéből főzött hamisgulyás, a kínos felvonulásokért és műmosolyokért nyert langyos sörök és hideg virslik szánalmas szürkesége. Egyszóval: a kommunizmus.