“Hazudtunk reggel, éjjel meg este” – 13 éve tudtuk meg, milyen böszmeségekre volt képes a Gyurcsány-kormány

Ma pontosan tizenhárom éve annak, hogy kiszivárgott az őszödi beszéd, ami Gyurcsány Ferencnek és a kormányának a bukását, majd a hazai baloldal azóta is tartó válságát eredményezte. Az évforduló kapcsán Kiszelly Zoltán politológus a Magyar Nemzetben jelentetett meg összegző, múltidéző jegyzetet. A politológus szerint az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése megmagyarázta, hogy a Gyurcsány-kormány miért csinált teljesen mást, mint amit ígért. Az utána következő önkormányzati választás pedig lehetőséget kínált a csalódott embereknek arra, hogy politikai úton, demokratikus eszközökkel mondhassanak véleményt a történtekről.

Már csak azért is érdemes emlékeztetni a 13 évvel ezelőtt történtekre, mert a mai húsz-harminc éves fiatalok számára fontos felidézni a lehetséges politikai alternatívákat

– írja Kiszelly. Hangsúlyozza, hogy ő személy szerint akkoriban biztos volt benne, hogy az őszödi beszéd, illetve az azt követő tüntetéseket brutálisan leverő állami rendőrattak, valamint a súlyos hatósági jogsértések nem maradhatnak következmények nélkül: a kormánynak távoznia kell, és előre hozott választásokat kell kiírni Magyarországon. Felidézi, hogy mennyire sokszínű volt a fogadtatás. Ahogy fogalmaz, a „baloldali véleményguruk” – Nádas, Esterházy, Konrád stb. – egyértelműen kiálltak az őszödi beszéd „nagyszerűsége” mellett. Heller Ágnes még a rendőri brutalitásokat is tagadta. Az akkori MSZP–SZDSZ-kormánykoalíció pedig egy emberként állt ki a miniszterelnök mellett: bizalmat szavaztak neki a parlamentben, sőt, 2007 februárjában óriási többséggel megválasztották a szocialista párt elnökének.

Az ezer sebből vérző, többszörösen megtépázott, legitimitását brutálisan elvesztő, a közvélemény számára már bukott kormány kihúzta egészen 2009 tavaszáig, majd a Bajnai-kabinet a 2010-es, következő választásokig. Gyurcsány miniszterelnökként négy és fél évig rombolta a magyar politikai életet, tönkretette a gazdaságot és szétverte az erkölcsi értékeket. Elképesztő pusztítást végzett a közállapotokban ebben az időszakban

– fogalmaz a politológus. Majd megjegyzi, hogy az csak az ellenzéket és B-kategóriás vezetőit minősíti, hogy Gyurcsány Ferenc mára újra komoly politikai tényező lett. Néhány héttel ezelőtt – ahogy Kiszelly fogalmaz, számára döbbenetes vallomással ért fel – az a Horn Gábor, aki Gyurcsány Ferenc kormányában még államtitkár volt, a Magyar Nemzet hasábjain nyilatkozta, hogy valójában Gyurcsány párton belüli támogatottságát nem is gyengítették a történtek. A beszéd nyilvánosságra kerülése utáni tüntetéseket kísérő rendőri fellépéseket ma már úgy látja, hogy „rengeteg jogtiprás történt a tüntetőkkel szemben” és a „szégyenteljes (!) cselekménysorozattal szemben is elmaradt a belső önvizsgálat”. Ma már mindezt sajnálatosnak is nevezi. Beismerte, hogy maguk között felvetették az előrehozott választások lehetőségét is, amit aztán elvetettek.

Ezzel lényegében beismeri, hogy 2006 őszén valóságos belpolitikai válsághelyzet alakult ki, legitimációs krízis, amelyet valahogy kezelni kellett. S a magyarázat, hogy ennek ellenére mégsem mentek bele semmilyen változásba, semmilyen megmérettetésbe, nagyon világos: 2006-ban még számukra is meglepő módon győzelmet tudtak aratni, holott ők tudták a legjobban, hogy milyen gyalázatos kormányzati teljesítményt nyújtottak, s ezt nem akarták kiengedni a kezükből, tudván, hogy egy előrehozott választáson biztosan veszítenek, s talán nem is csak egy ciklusra

– fogalmaz a jegyzetében Kiszelly Zoltán. Felhozza, hogy később Lendvai Ildikó is megpendítette, hogy talán le kellett volna váltaniuk Gyurcsányt, valamint Sólyom László is belátta utólag, hogy jobb lett volna akkoriban előrehozott választást tartani. A politológus szerint az egész történet legfontosabb tanulsága az, hogy soha ne az legyen a nemzeti és keresztény oldal számára a mérvadó, amit a balliberális fősodor, a balliberális politika aktuálisan megpróbál elhitetni a közvéleménnyel, az értelmiséggel, a választókkal.

Ez érvényes a magyarországi baloldalra, de érvényes az európai, az uniós, illetve a globális balliberális szereplőkre is. Szakítani kell azzal a paradigmával, hogy elhiggyünk nekik bármit

– zárja megemlékező sorait a szerző.

A teljes jegyzet ITT olvasható.

Vezető kép:mandiner.hu