A reménytelenség hal meg utoljára
Korán örültünk. Az amerikai tervezetre a közvetlenül érintett két fél reakcióit figyelve elkezdhetjük félretenni abbeli reményeinket, hogy napokon, heteken belül kitör a béke Oroszország és Ukrajna között. A kompromisszum szó nem létezik az orosz (és ukrán) nyelvben. De németben, franciában és brit angolban sincs megfelelője. Amerika egyedül maradt a javaslataival. Mindenki más ott tart, ahol '22-ben.
Az először csak kiszivárgott, később nyilvánosságra hozott amerikai tervezettől mindenki nyomban fellelkesült, kivéve azok, akik élvezik a mészárlás látványát, esetleg hasznot húznak a háborúból, netalán elkötelezetten drukkolnak a lefújásig, illetve így vagy úgy, de résztvevő felei az orosz-ukrán konfliktusnak. Vagyis a többség. Emiatt pedig – szomorúan – arra a következtetésre kell jussunk, hogy nem lesz béke arrafelé egyhamar.
Az orosz-ukrán háborút és az orosz-NATO proxyháborút végleg lezárni kívánó javaslat túlságosan logikus és kézenfekvő ahhoz, hogy szeressék. Az érzelmek, az álmok, a vágyak fontosabbak a valóságnál, ezért a nyugati diplomatái nyomban kijelentették, hogy mivel a javaslatok nem képezik le Ukrajna győzelmét, ezért nem fogadhatják el. Nekik vannak kreatívabb javaslataik, hogy ugyan az ukránok elvesztették a háborút (oké, csak erősen vesztésre állnak), de ez nem kell számítson a tárgyalóasztalnál, hiszen a morál sokkal fontosabb.
Zárójel. Milyen érdekes lenne visszautazni az időben, hogy valami hasonlót villantsunk a trianoni kastélyban. Ugyan minket nem hívtak oda az asztaloz, ahol a határokat kijelölő politikusok rajzolgattak, de azért bemegyünk. Ott Apponyi és Teleki kijelenti, hogy igazságos és tartós békét kizárólag csak akkor köthetünk, ha Magyarország nemhogy érintetlen marad, hanem még némi határkiigazítást is kérünk, hogy a románok, a csehek, az olaszok és a jugoszlávok többet ne fenyegethessék hazánkat. Meg a románok, a jugoszlávok, a csehek mellett azért az antant hatalmai is fizessenek jóvátételt, miután sok szenvedést okoztak az ártatlan lakosságunknak, köztük a gyerekeknek és az időseknek. Ja, meg hát életképesnek is kell lennünk, a nemzetközi kereskedelmet meg csak úgy lehet biztosítani, ha Trieszttől Raguzáig magyar zászló lobog a kikötőkben. Meg akkor már Kotort és Durazzót is csapják hozzá, mert az úgy minket illet, ahogy 2023-ban még arról álmodtak az ukránok, hogy Voronyezstől Krasznodarig mindent elcsatolnak Oroszországtól, mert olvasták a saját törikönyveikben, hogy ott is ukránok élnek. A győztes hatalmak képveslői pedig bólintanak, hiszen csak jó érvekre és megfelelően kifejezett érzelmekre volt szükségük a helyes döntések meghozatalához. Zárójel bezárva.
A békejavaslat után megindulnának az ukrán katonák
Az amerikaiak az ukránokat még csak-csak rá tudnák kényszeríteni a a békejavaslatuk elfogadására, de akad itt egy apró kis probléma. Ha Zelenszkij rábólintana az ugyan mérsékelt, de mégis az oroszok győzelmét lepapírozó pontokra, akkor úgy bomlana fel az ukrán hadsereg, ahogy ‘18-ban az osztrák-magyar. Kijevig meg sem állnának a rugalmas elszakadásban, ott pedig a vérmesebbje még nekiállna pofozkodni és lövöldözni az állam képviselőire, hogy ezzel fejezzék ki nemtetszésüket.
Az oroszok meg minek siessenek? Ha az ukránok elutasítják a béketervet, akkor nagy duzzogva folytatják a háborút. Most már egészen belejöttek a háborúskodásba, miért akkor alkudozzanak, amikor győzelemre állnak? Fél év, egy év, két év – egyszer csak összeomlik az ukrán hadsereg, ők meg simán bírják még. Ha meg az ukránok elfogadják az amerikai javaslatokat, akkor csak némi trükközés kell Lavrovtól, hogy addig ne kerüljön orosz aláírás a szerződésre, míg Kijevben ki nem tör a polgárháború és az anarchia a kormányerők és a kormányt defetizmussal, árulással, miegymással vádoló szélsőségesek között.
Európa közben kitartóan álmodozik. A diplomatáik rémálomnak nevezték a kijevi egyeztetést, ahol a NATO-nagykövetek első kézből hallhatták, milyen nyomást helyeznek az amerikaiak az ukránokra. Az Egyesült Államok világossá tette: ha Ukrajna nem fogadja el napokon belül a béketervezetet, akkor a jövőben még kedvezőtlenebb feltételekre számíthat. Akinek van némi esze, az észrevehette a tendenciát, hogy ahogy növekednek az orosz veszteségek, ahogy egyre többet fektetnek a háborúba, úgy nő egyre nagyobbra az étvágyuk. Ebből pedig az következik, hogy a következő körben még több területről, még több szuverenitásról kényszerülnek lemondani az ukránok a tárgyalóasztalnál. Pl. újra előkerül majd Ukrajna föderalizálása, hogy a Harkovtól Ogyesszáig tartó vonaltól keletre eső rész is kerüljön orosz befolyás alá.
Úgy néz ki, ezt a háborút nem lehet lezárni addig, ameddig az egyik fél össze nem omlik. Az amerikaiak tettek egy utolsó kísérletet, aztán távoznak. Az igazoló papírokat kiállították, hogy ők mindent megtettek, de sem az ukránok, sem az oroszok, sem az európai partnereik nem kértek belőlük.
Egyszer béke lesz, de az nem most lesz. Egy nyitott kérdés maradt: ki omlik össze először?
- Ukrajna,
- Oroszország,
- vagy az Ukrajnát kitartóan támogató Európai Unió?
Ha legvalószínűbb, hogy az Unió, mert az ukránoknak ugyan eszük, pénzük, fegyverük, hírszerzésük nincs, a katonáik meg fogynak, de legalább van bennük kitartás és hazaszeretet. Az EU-ból minden hiányzik.
