Hidegvérű kivégzés egy siófoki szállodában, a katonai elhárítás emberei a kisvendéglőben - Rejtélyes gyilkosságok Magyarországon

S. Tamást, a siófoki Napfény Szálloda recepciósát egy halálos lövéssel végezték ki 1990. július 27-én. A fiatalember tarkón lőtt holttestét néhány órával később a takarítónő találta meg, a férfi véres fejjel feküdt a padlón, arca lila volt, kezében kulcscsomó, körülötte vértócsa, az életét pedig a gyors orvosi beavatkozás sem menthette meg. Noha az elkövetési módja akkor még ritkaságszámba ment, a rendőrség nagy erőkkel nyomozott, ennek ellenére a fegyver és használója nem került elő, így végül a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai felfüggesztették az eljárást. Az egyelőre még ismeretlen tettes ellen zajló ügyben 2014 novemberében kezdett el újra nyomoznia Petőfi Attila vezérőrnagy által vezetett Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály, de új lendületet csak néhány hónapja kapott a nyomozás, miután olyan tanúvallomások és szakértői vélemények keletkeztek, amelyek közelebb vihetik a hatóságokat a csaknem harminc évvel ezelőtt történt emberölés megoldásához.

Leporolták a régi aktát

A nyomozók első körben átnézték a régi iratokat, amelyekben az szerepelt, hogy a gyilkosság után két fő verziót állítottak fel az indítékot illetően: az egyik szerint haszonszerzés miatt ölt az elkövető, vagy pedig S. Tamással személyes nézeteltérés miatt számoltak le. A nyomozók a szállodában leltárt is készíttettek, s kiderült, hogy a kasszából hiányzik százezer forint, ami akkoriban jelentős összegnek számított, igaz, a rendőrökben az is felmerült, hogy a pénzt esetleg figyelemelterelő szándékkal vitték el. Ellenőrizték a szálló vendégeit is, ám csupán egyetlen gyanús személy akadt fenn a rostán, egy olyan férfi, aki nem a saját nevén jelentkezett be. Az illető büntetett előéletű volt, de a pulton talált ujjlenyomat nem az övé volt. Egy taxis pedig arról számolt be a rendőrség munkatársainak, hogy férfiakat látott rohanni a szálloda felől a parkba. Egyikükkel állítólag kiabáltak a többiek, hogy “miért kellett ezt tenni”. A csoportot soha nem sikerült megtalálni. A nyomozók kihallgatták a siófoki éjszakai élet jellegzetes figuráit is, ám senki nem tudott, vagy nem akart érdemi információval szolgálni, így 1992 januárjában eredménytelenül zárult a nyomozás.

A gyilkos pénzt akart szerezni

A gyilkosságról Kovács Lajos, az NNI döglött ügyek osztályának volt vezetője is nyilatkozott néhány éve. A nyugalmazott ezredes arról beszélt, az is elképzelhető, valójában S. Tamás váltótársának szánták a golyót, akivel a férfi elcserélte a műszakját. Azonban a volt osztályvezető is azt tartotta a legvalószínűbbnek, hogy a gyilkos pénzt akart szerezni. Vélhetően az elkövető nem gyilkolási szándékkal érkezett, ám ittas, netán kábítószeres állapotban szóváltásba keveredett a recepcióssal, s hirtelen felindulásból fegyvert rántott. Ezt a változatot támasztja alá a taxis vallomása is, aki fiatalokat látott szaladni a szálloda irányából. Ezek a fiatalok ma már középkorú férfiak, akiket nyomaszthat S. Tamás halála. Nem egyszer fordult már elő, hogy hosszú évek múltán jelentkezett valaki vallomástételre, mert nem tudta elviselni fiatalságának meggondolatlan tettét –mondta el Kovács Lajos, aki nem tartotta kizártnak, hogy a csoport valamelyik tagja egyszer jelentkezni fog.

Nem először ölt a tettes

A nyomozás legújabb adatai ugyanakkor azt a verziót valószínűsítik, hogy a gyilkosságot előre kitervelten, nyereségvágyból, pénzért követték el.A recepciós megtámadása egy tipp alapján történhetett, a támadók pedig pontosan tudták, hogy az egyébként valutaváltással is foglalkozó férfinél aznap rengetek pénz lesz. Az újraindított nyomozás során az is kiderült, a portás lelövése összefügghet egy szintén abban az évben elkövetett németországi kettős gyilkossággal, mivel a lövéseket mindkét esetben ugyanabból a fegyverből adták le. A gyilkos 1990 novemberében egy müncheni autókereskedő műhely tulajdonosát és egyik beosztottját lőtte agyon, szintén hidegvérrel.

Rejtélyes üzenet

S. Tamás megölése mellett nem egy olyan maffiamódszerrel végrehajtott gyilkosság van még, ami nem kötődik közvetlenül a magyar szervezett bűnözéshez. Jó példa erre az az 1993.január 13-án a XVI. kerületben történt hármas gyilkosság, amelynek aktája mellett az „érthetetlen” megjegyzés olvasható. Az esti órákban egy ismeretlen személy végzett N. Sándor rézműves kisiparossal, tizenéves lányával és a szomszédasszonnyal, aki szemtanúja volt a gyilkosságnak. A hidegvérű kivégzést a tettes egy hazánkban addig csak egyszer használt MGV 176 típusú kis kaliberű jugoszláv hangtompítós fegyverrel követte el. A családfő testén egy rejtélyes üzenetet is talált a rendőrség: "Így járnak azok a maffiafőnökök, akik nem hódolnak be a CCCP büntetőbrigádnak." Csakhogy az sem az apa, sem az akkoriban szélsőjobboldali körökben mozgó lánya környezetében nem találtak senkit, aki összefüggésbe hozható lett volna a történtekkel, így sem az indíték nem derült ki, sem a gyilkost nem sikerült kézre keríteni. Később a nyomozók azt a verziót sem tartották kizártnak, hogy bérgyilkosság történt, csupán a tettes eltévesztette a címet. Igaz, az áldozat felesége azt vallotta, hogy férje lehetett a célpont, hiszen jelentős mennyiségű készpénzt is elvittek a lakásból.

Érthetetlen gyilkosság Simonpusztán

Túl sok a kérdőjel a tárnoki Á. Brigitta értelmetlennek tűnő, brutális meggyilkolása körül is. A lány összeégett holttestére 1995 októberében a Simonpusztára vezető bekötőúton találtak rá. A nőt először autóval elütötték, rejtély, hogy véletlen baleset történt-e, vagy valakik mindent előre elterveztek és szándékosan gázolták el. A nyomozás során kiderült, hogy a sértett élt még, amikor testét arrébb vitték és felgyújtották. Megtudták azt is, hogy Brigittát egy Seat Toledo ütötte el, de nem sikerült az autót megtalálni. Azt sem tudni, hogy a lány miért ment el akkor este otthonról. A hatóságok feltételezték, hogy egy ismerősével találkozott, emellett a lány naplójában megtalálták, hogy említést tett egy bizonyos Istvánról, akibe szerelmes és lehet, hogy gyereket vár tőle. Egykori főnökét, akinek menyasszonya volt, éppen Istvánnak hívták, ráadásul Brigitta nővére a rendőröknek elmondta, hogy testvérét munka után a főnöke vitte haza. A férfit azonnal kihallgatásra vitték, akinek alibijét nem minden részletben tudták azok a barátai, ismerősei alátámasztani, akikkel aznap este találkozott, de autóján nem találtak sérülést, így egyéb bizonyítékok híján nem lehetett tovább lépni az ügyben. A hazugságvizsgálatnak ugyan nem volt hajlandó alávetni magát, de erre nem is kötelezhették a nyomozók.

Kivégezték az "alvilág hóhérát"

Ugyan a mai napig a magyar maffiaháború áldozataként tartják számon a kíméletlenségéről és hidegvérűségéről ismert, az alvilágban „Csontkezűnek” is nevezett Döcher Györgyöt, de a nehézfiú halála körül rengeteg a tisztázatlan kérdés, ráadásul a Döcher-akta – az akkori sajtóhírekkel ellentétben - nem tartozott azoknak az ügyeknek a körébe, amiket az alvilági leszámolások központi alakjának tartott Portik Tamás elfogása után leporoltak. Döchert és Bulgár Misiként ismert alvilági társát 1999. február 2-án gyilkolták meg saját XV. kerületi presszójában.A sötét hosszú kabátot, fején kapucnit, arcán sálat viselő tettes vélhetően egy 7.65-ös cseh gyártmányú, hangtompítós Scorpion géppisztolyból adott le húsz lövést. Egyik áldozatát tarkón, másikat szembe lőtte. Felesége és az asztalnál ülő harmadik férfi sértetlen maradt. A leszámolás alig néhány másodpercig tartott, majd a gyilkos sietve távozott.

Több gyilkossági ügy érintettje volt

A gyilkosság indítékának először azt tartották, hogy Döcherék belekeveredtek egy olyan, szerbekkel folytatott, fegyverkereskedelem miatti üzleti-elszámolási vitába, ami miatt kiadhatták rájuk a kilövési engedélyt. A jégkoronggal, majd ökölvívással és keleti küzdősportokkal foglalkozó nehézfiú kezéhez a be nem bizonyított gyanú szerint szintén vér tapadt. Így nem kizárt, valaki bosszúból lépett és hidegre tetette Döchert, aki ellen eljárás indult például barátnője, Haraszti Teodóra megölésével kapcsolatban. A rendőrség a gyanút arra alapozta, hogy a lány állítólag féltékenységből azzal fenyegetőzött, feladja barátját, méghozzá emberölési ügyekben. Miután csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre, a Pest Megyei Ügyészség végül megszüntette a nyomozást. „Csontkezű” bíróság előtt állt az 1996-ban kivégzett ferencvárosi lányfuttató, Cinóber üzlettársa, Zaharovics Zoltán pénzváltó meggyilkolásával összefüggésben is, de nem sikerült rábizonyítani a bűncselekményt.

A katonai elhárítás emberei a kisvendéglőben

Döcher félreállításával kapcsolatban egy olyan teória is napvilágot látott, hogy a férfi egy úgynevezett barter-gyilkosság áldozata lett. A barterban elkövetett gyilkosság röviden annyit jelent, hogy a merényletért a bűnbandák nem pénzzel fizettek, hanem barterüzlet köttetett, azaz egy másik kivégzéssel rendezték a számlát. Elkövetőként egy ma már ugyancsak halott szlovák bérgyilkos került képbe. Szóbeszéd tárgyát képezte az is, hogy a hazánkban tevékenykedő titkosszolgálatok valamelyike intéztette el a nehezen kezelhető férfit, amit az is erősített, hogy kiderült, a magyar katonai elhárítás két munkatársa is jelen volt a kisvendéglőben az emberölés elkövetésekor. Gyanús körülmény az is, hogy Döcher annak ellenére dolgozhatott saját kocsmájában, hogy a nehézfiú jogerős börtönbüntetését töltötte, és mint a boncolás során később kiderült, egészségügyi állapota sem indokolta volna a kedvezőbb elbánást. Döcher György külső foglalkoztatásának engedélyezésében közreműködő K. Györgyöt, a Budapesti Fegyház és Börtön gazdasági igazgatóját később eljárás alá vonták, és a katonai ügyészség hivatali visszaélés miatt vádat emelt ellene, a bíróság azonban bizonyítottság hiányában felmentette a volt igazgatót.

A szerző írása a Magyar Idők szombati számában jelent meg.

Címlapfotó: MTI