Problémás gondolatok
Igazi fundamentalista módon, az evolúciót problémás gondolatként tanítanák ezentúl a török iskolákban.
Eddig sem rajongtam túlságosan Erdoğanért, de eddig egy távoli és kissé egzotikus basának láttam, aki szorgalmasan építgeti a maga felemás diktatúráját ott a világ és a világvége közötti hegyekben. Nagyon komoly diktatúrát úgysem építhet – gondoltam –, hiszen azt az EU, vagy az USA úgysem hagyná. Mára kiderült, akkora diktatúrát épít, amekkorát akar, és országát pont olyan gyorsan fordíthatja vissza a középkorba, mint amilyen gyorsan megtette ezt az Iszlám Állam Törökország tőszomszédságában.
Vissza a középkorba!
A legfrissebb hír szerint a török kormány kivenné az iskolák tantervéből Darwin evoulúcióelméletét. Ráadásul létezik valami egészen rémisztő kormányzati program is, valami szekularizációellenes intézkedéscsomag, ami –, ha a török parlament megszavazza – már februárban hatályba léphet. Amit most lehet tudni erről a tervről, annak alapján kijelenthető: a törökök végleg hátat fordítanak Európának. Úgy tűnik, Erdoğan véget vet az állam és az egyház szétválasztásának, megtagadja Kemal Atatürk örökségének legfontosabb elemét, a világias állam követelményét.
Szabadság a vitrinben
Mindez persze önmagában nem volna annyira érdekes. Hiszen kit érdekel, ha egyel több, vagy egyel kevesebb államban érvényesül az iszlám középkor iránti beteg nosztalgia? Érdekessé attól a kontextustól válik, amivel kezdtem. Attól, hogy egészen mostanáig joggal képzelhettük úgy, hogy a világ többé-kevésbé előre halad: a fejlett emberiség elér mindenféle eredményeket, polgári és emberi jogokat, szekularizált államot, lelkiismereti szabadságot, szabad szerelmet, nudista strandot, és más, hasonló édességeket, amelyek – most, hogy el vannak érve – immár felrakhatók a polcra, lehet bennük gyönyörködni, meg élvezni áldásos hatásaikat. Mostanáig joggal képzelhettük, de most már biztosan nem igaz. (Lehet, hogy eddig sem volt igaz, de ez mindegy, mert eddig nem kérdőjelezte meg e vívmányok létjogosultságát senki.) Most azonban kiderült, hogy jogaink, szabadságaink, polgári értékvilágunk, európai életminőségünk, humanista eszméink akár el is veszhetnek.
Két idióta közt
Ha eddig nem gondoltuk, most szembe kell néznünk azzal: vannak Európa határán, sőt ma már sajnos Európa belsejében is, olyan erők, amelyek bűnnek tartják szellemi, lelki – sőt sok esetben fizikai – szabadságunkat.
Szembe kell néznünk azzal, hogy most kétfelől támadják, kétfelől kell megóvnunk mindazt, amit az elmúlt évszázadokban megszereztünk. Valóban felütötték a fejüket a „problémás gondolatok”. Mert immár nem pusztán az ultraliberális eszementektől kell megvédenünk szabadságunkat, nem csupán azokkal kell szembefordulnunk, akik elméleti struktúrák nevében korlátoznák nagyon is gyakorlati jogainkat, hanem a sötét, középkori babonaság harcosaitól is. Azt hittük, hogy őket az elmúlt háromszáz év során végleg legyőztük, s most itt dühöngenek mégis, itt őrjöngenek már Európa határán.
Jó, ha tudatosítjuk: jogaink addig vannak, amíg meg tudjuk védeni azokat. Szabadságunk addig tart, ameddig erőnk van ellenállni az ostobaságnak.
