Hogyan lesz a politikai centrum a jobboldalon, avagy a szabadságharcos konzervatívok tizenkét pontja
A városi legenda szerint Orbán Viktortól megkérdezték, miként van ennyi ideje olvasni. A miniszterelnök így válaszolt: annyira gyenge az ellenzék, hogy hagynak neki. Persze, mi tudjuk – a viccet félretéve –, hogy intellektuális igény is szükségeltetik, ami az ellenzéki oldalon eltűnőben van. És annak tapasztalata is, hogy milyen az, amikor a komcsik és a liberálisok (plusz a fasiszták) összefognak, mikor ők írják a politikai játékszabályokat, mikor leuralják a kultúrát, a médiát és a gazdaságot. A nyugati, illetve a tengeren túli konzervatívok csak most szenvedik meg. Orbán Viktor ezt tudja, ahogy ma már azt is megtanulta, hogy bátorság, szorgalom, hit és alázat nélkül nincs győzelem. Okosabbnak kell lenni, mint az ellenfél. E tudást és tapasztalatot, pontosabban a progresszív politikai tömb legyőzésének nyílt forráskódú receptjét ismertette 12 pontban a CPAC-kongresszuson.
Hogy lehet új szabályokat írni, a politikai mondanivaló mögött széles társadalmi konszenzust teremteni? Miféle szellemi és politikai munka szükséges ahhoz, hogy a politikai centrum a jobboldalra kerüljön, amit ha nem fogad el a baloldal, akkor nyerni sosem fog?
Rendszerkritika helyett kormánykritika
Az ellenzéki pártok a hangjukat keresik, de amíg nem értik meg, hogy ők is ennek a jobbra tolódott rendszernek részesei, a választásokat pedig nem a nemzetközi közvélemény vagy a komcsi és liberó sajtó dönti el, addig marad a parttalan rendszerkritika, a nevetséges „obstrukciós” kísérletek sora és a gyászmunkával elpazarolt általános politikai bénultság.
Ma nem nyerhet senki választást Magyarországon anélkül, hogy ne fogadná el a jobboldal által teremtett nemzeti korszakot, a konzervatív napirend egy részét, a jobboldalra került politikai centrum krédóját.
Persze, ettől még lehet és kell is ellenzéki alternatívát állítani. De az alternatíva nem lehet rendszeralternatíva. Nincs rá igény, a választópolgárok sem akarnak tömegesen rendszerváltást. Az ellenzék nagy része sem akarja a gyermekvédelmi törvényt megszüntetni, a határon túli magyarokkal való összetartozásról lemondani, a családbarát országot és a munkaalapú társadalmat lebontani.
Az ellenzéki szavazó le akarja váltani Orbánt, de a jó dolgokat, így a rendszer lényeges részét megtartaná.
Ezt nem érti, ezt nem ismeri fel az ellenzék.
És persze nem olvas, legalábbis nem nagyon látszik rajta.
Mit olvasnak mások?
A miniszterelnök a CPAC-konferencián ismertette a maga 12 pontját, amiben benne volt az is, hogy minden nap kell olvasni. A győzelem egyik titka az intellektus.
Orbán Viktor rendszeresen megmutatja, hogy milyen könyveket olvas. Ott van dolgozóasztalán például a Kommentár folyóirat.
Legutóbbi megosztásának tanulsága szerint most T. S. Eliot A keresztény társadalom eszméje (Századvég), Rod Dreher Hazugság nélkül élni – Keresztény másként gondolkodók kézikönyve című kötetét (MCC Press), aztán a XXI. Század Intézet munkatársai által írt (megtisztelő, hogy én is részt vehettem benne!), Békés Márton szerkesztésében megjelent A Nagy Terv – A Soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában című munkáját (KKETTK Alapítvány) olvassa. De látható ott még Szilvay Gergely A gender-elmélet kritikája című könyve is (Alapjogokért Központ).
A miniszterelnök tehát tanul, fontosnak tartja az intellektuális erőfeszítést.
Ez azért – valljuk meg – tiszteletre méltó, ugyanakkor megnyugtató is.
De mi van odaát?
MZP menetrendszerinti vasárnapi bejelentkezései, ha éppen nem a semmi közepéről, akkor általában otthonról történt meg az elmúlt hónapok során. Ember nincs, aki nézte, és ne vizslatta volna azt, hogy milyen kötetek sorakoznak a miniszterelnök-jelölt mögötti polcon.
Volt ott minden, a ponyvától a filozófiai kötetig, a szótáraktól a gazdasági szakkönyvekig.
De valahogy mégsem jött a gondolat.
Mindenki ismer olyan embereket, akik mindent összeolvasnak, de nem lesznek okosabbak. Sőt, valami elképesztő káosz alakul ki fejükben, amiből egyenesen következik az összevissza-beszéd.
MZP ilyen típusú ember.
Azt is tudjuk, hogy Gyurcsány szakácskönyveket szeret lapozni. Ki is próbálja őket. (Valószínűleg mindenki jobban járna, ha csak főzőcskézéssel töltené idejét!)
De mit olvas Jakab Péter és mit az a Fekete-Győr András? Fogas kérdés!
Fekete-Győr András ráadásul az a típus (társaival együtt), aki összekeveri a „jól informáltságot” a műveltséggel. Attól, hogy a kettő kéz a kézben jár, még nem ugyanaz. Sőt! Jól informált momentumosnak lenni (ami a neten való szörföléssel el lehet érni) nagyon, de nagyon kevés. Bármennyire is gőgösek, és mutatják magukat okosnak, intellektuálisan sekélyek.
Jakabot hagyjuk...
A tizenkét pont
Győzelmet soha, sehol nem kell megmagyarázni. Orbán tudja, hogy mi kell a győzelemhez. És ezt legutóbb meg is osztotta.
Tehát:
- A saját szabályaink szerint kell játszani.
- Nemzeti konzervativizmus a belpolitikában.
- Nemzeti érdek a külpolitikában.
- Legyen médiánk.
- Leplezd le az ellenfeleid szándékát.
- Gazdaság, gazdaság, gazdaság.
- Ne szorulj ki a szélére.
- Minden nap olvassunk.
- Legyen hited.
- Keress barátokat.
- Építs közösségeket.
- Építs intézményeket.
Valahogy így.
Fel kell vennünk a harcot, és ebben a harcban csak együtt és szervezetten lehetünk képesek. Washingtonban és Brüsszelben is vissza kell vennünk az intézményeinket. 2024 sorsdöntő lesz, mert Amerikában elnökválasztás, nálunk pedig európai választások lesznek
– mondta el Orbán Viktor végezetül.
A recept nyílt forráskódú, lehet használni. Ahány ország, annyi konzervativizmus, ám a 12 pont mindenhol adaptálható.
Ja, és ha valaki sikeres politikus akar lenni, akkor olvasson könyveket.
