A BalkanInsight portálon érdekes elemzés jelent meg Paul Hockenos tollából arról, hogy Romániában a kommunista állambiztonság, a Securitate hogyan őrizte meg a társadalom fölötti ellenőrzést és a gazdasági befolyását. Az alábbiakban ezt az írást ismertetjük. A három évtizede lezajlott, ezeregyszáz életet követelő véres forradalom ügyében a mai napig nincs egyetértés.
Már azt is sokan vitatják, hogy egyáltalán büszkének kellene lenni rá. A Ceauşescu halála után fellángolt erőszak követelte a legtöbb áldozatot, a felelősöknek a folyton megakadó eljárások miatt mégsem kellett bíróság előtt számot adniuk tetteikről. A román forradalom 1989-ben nem volt „bársonyos”, mint máshol Kelet-Közép-Európában. Ott ugyanis sokkal brutálisabb volt az elnyomás, mint máshol. Sok ezer politikai fogoly sínylődött a börtönökben, és a militarizált állambiztonsági szolgálat, a Securitate minden intézményt és foglalkozási ágat behálózott. A szerző akkor Magyarországon élt, és inkognitóban tudósított az eseményekről. Mint írta, Romániában mindenhol jelen volt a katonai rendészet: vonatokon, utcasarkokon, metróállomásokon. Temesváron tört ki a forradalom, amikor a tüntetők „Le a kommunizmussal! Le Ceauşescuval!” jelszavakat kiáltozva megtámadták a helyi pártházat. A Securitate tüzet nyitott rájuk, már az első napon több tucat embert megölve. A brutális fellépés további tiltakozásokhoz vezetett, míg december 21-én a megerősített Bukarestet is elérték. Ceauşescu hadügyminisztere gyalogságot, mesterlövészeket, páncélosokat és a Securitate terroristaellenes egységeit vetette be. Mégis, másnap Ceauşescunak és feleségének helikopteren kellett menekülnie. Kényszerleszállás után fogságba vetették őket, majd színpadias per után agyonlőtték a házaspárt.
Innét kezdve a kép homályos. Még nagyon sok forrás hozzáférhetetlen – ami a titkosszolgálatok befolyásának bizonyítéka.
A házaspár december 22-i menekülése nem vetett véget a vérontásnak, ellenkezőleg. A több, mint ötszáz fővárosi áldozat java ez után veszítette életét. A Securitate ugyanis tovább harcolt. Nem a vezetőjét vesztett rezsim védelmében vagy a forradalmárok mellett: az új elit – másodvonalbeli pártfunkcionáriusok – egy népi felkelés illúzióját akarták kelteni, amelyben a titkosrendőrség és a hadsereg vállvetve harcolt volna a forradalmárok oldalán.
A média is a ködösített tudósításaival, miszerint „külföldi terroristák” ellen harcolnak a hazafias erők. Közben a fegyveres civilek és a hadsereg is időnként egymást lőtték a káoszban, a népre tüzelő „külföldi terroristák” pedig a Securitate egységei voltak
– mondja Dennis Deletant brit történész, számos, Romániáról szóló könyv szerzője. A forradalomnak a mai napig nincs hivatalos története, mítoszok és összeesküvés-elméletek keringenek.
December 26-án egy magát Nemzeti Megmentés Frontjának (FSN) nevező csoport, amelynek a későbbi elnök, a kommunista Ion Iliescu is tagja volt, átmeneti kormányt alakított a szabad választások megszervezéséig. A kommunista párt egyik napról a másikra felszívódott, sok tagja átszivárgott az FSN-be.
Hiába az azóta megtartott számtalan választás és a 2007-es belépés az Európai Unióba, a demokráciába történő átmenet nyertesei a Securitate volt tagjai és utódaik. A Securitatét a korábbi bűnök elismerése és kivizsgálása nélkül kilenc külön szolgálatra szabták fel, az addigi belső szervezeti felosztásnak megfelelően, ugyanazok az emberek ugyanabban a munkakörben tevékenykedtek tovább. A Szovjetunió és Magyarország, valamint a romániai magyar kisebbség felől az országra leselkedő veszéllyel magyarázták, hogy nemcsak hírszerzésre, de fedett paramilitáris akciókra képes szervezetre is szükség van. Ez a Ceauşescu-korabeli propaganda ismétlése volt.
Ezek az előzmények három évtizedig kényszerpályán tartották Romániát. A Szociáldemokrata Párt (PSD) néven újjászületett kommunista párt dominált a politikában, míg vezetőit le nem fogták az EU-alapok megcsapolásáért, megvesztegetésért, pénzmosásért és szervezett bűnözésért. A ’90-es években a belső elhárítás, az SRI, a külföldi hírszerzés, az SIE és a többi a forrásait és a biztonsági monopóliumát arra használták ki, hogy kartelleket építsenek ki és vezetői oligarchákká válhassanak. Politikusokat, bírókat, újságírókat zsaroltak meg. Bennfentes információkkal közbeszerzéseket és privatizációs kiírásokat nyertek. Politikusok, újságírók és az üzleti versenytársak százait hallgatták le illegálisan. Lucian Davidescu újságíró, korrupciókutató szerint a kommunizmusban a Securitate volt az egyetlen intézmény, amelynek külföldi kereskedelmi kapcsolatai voltak. Ennek segítségével a ’90-es és a 2000-es években a külkereskedelem és a bankszektor fölött teljes ellenőrzést építettek ki.
A forradalom után közvetlenül csempészettel foglalkoztak, például olajat és fegyvert vittek az akkor háborúban és embargó alatt álló Jugoszláviába. Máshová kábítószert, cigarettát, ásványokat, nemesfémeket és fát. Ellenőrzésük alatt álltak a magán biztonsági cégek, a nemzetközi pénzügyi szolgáltatások és az informatikai vállalatok. Az összes médiába és pártba elhelyezték ügynökeiket, vagy kompromittált személyeket használtak fel. Alapítottak egy pártot, a Romania Marét – Nagy-Románia –, amelynek vezetője Ceuşescu korábbi cinkosa és a Securitate apologétája, Corneliu Vadim Tudor volt.
A Romania Mare a magyar kisebbség és Magyarország elleni elfajult propagandájával igazolta a titkosszolgálatok szükségességét és rendkívüli felhatalmazását.
Ezeket a szolgálatokat csak 1991-ben helyezték névleges parlamenti felügyelet alá. Nagyon kevés vezetőjüket vonták felelősségre, a legtöbb a helyén maradt. Aki elhagyta a szolgálatot, az a gazdasági életben próbált szerencsét – miközben a hálózat része maradt. 1999-ig a Securitate irattárai lakat alatt voltak, akkor pedig maguk a titkosszolgálatok döntötték el, mit hoznak nyilvánosságra.
Ma ugyanaz a kilenc titkosszolgálat működik a színfalak mögött, de néha előtt is, manipulálva a politikát és gazdagítva tagjait. A fő hazai titkosszolgálatnak, az SRI-nek a német alkotmányvédelemnél (Verfassungsschutz) is nagyobb a költségvetése: a lakosságszámban hasonló nyugati ország, Hollandia szolgálatának a két és félszerese, hatszor annyi alkalmazott mellett. Egy civil aktivista, Alina Mungiu-Pippidi szerint a korábbi titkosszolgálatok mélyállamot építettek ki.
Az 1991-es, a működésüket szabályozó törvényt ők maguk írták. Ez nemcsak elszámoltathatatlanná teszi őket, de a segítségével gazdasági birodalmat építhettek ki.
Az Európai Unió menetrendszerűen elítéli a román korrupciót, amely becslések szerint megközelítheti a GDP tizenhat százalékát, és nem engedi be az országot a schengeni övezetbe. A korrupció már olyan méreteket öltött, hogy 2002-ben a NATO, az EU és a Nemzetközi Valutaalap nyomására létrehozták a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóságot, a DNA-t. Románia 2004-ben belépett a NATO-ba, 2007-ben az EU-ba.
2013-ban Laura Codruța Kövesi lett a DNA főügyésze. Fausti alkut kötött az SRI-vel egy titkos megállapodás formájában, amit azzal indokolt, hogy csak az elhárításnak vannak meg a szükséges eszközei és felkészültsége.
Ezzel azt érték el, hogy a polgári igazságszolgáltatásba bekerült egy fedésben dolgozó, militarizált állambiztonsági szervezet, amely gondosan válogatott információkat adott át. Az SRI ezzel csak megnövelte a hatalmát. Felszínesen nézve úgy tűnhet, hogy az együttműködés eredményes volt, mert ezreket helyeztek vád alá, közöttük hivatalban lévő korábbi minisztereket, médiamogulokat, képviselőket, bírókat és üzletembereket. Az oligarcha Dan Voiculescut például 2014-ben pénzmosásért tíz évre és százmillió euró visszafizetésére ítélték. Ebből csak három évet ült le, és 1,5 milliárd eurósra becsült vagyonából semmit nem fizetett vissza, a bírót viszont felfüggesztették. Csak 2016-ban 1270 embert állítottak bíróság elé korrupciós vádakkal és a hatalommal való visszaélés miatt, nyolcszáznyolcvanat el is ítéltek. 2018-ban a Szociáldemokrata Párt korábbi vezetőjét, Liviu Dragneát is lecsukták a választás meghamisításáért és más vádakért. Az Európai Unió és az Egyesült Államok lelkendezett: csak így tovább!
Ennek az ára évi húszezer lehallgatás volt, a kérelmek kilencvenkilenc százalékát engedélyezte a bíróság. A bírálók szerint az SRI behálózta Codruța Kövesit, és újra megszerzett jogosultságait a politikai ellenfelek és az üzleti vetélytársak eltakarítására használta. 2016-ban az SRI és a DNA megállapodását az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte, de a lehallgatási anyagok az SRI-nél maradtak. Az SRI bármelyik politikus karrierjét félbe törhette. Bár minden párt károsodott, mégis a PSD húzta a legrövidebbet: két miniszterelnökét mondatták le. Az alkotmánybírósági döntés óta a DNA-nak magának kell felderítenie az ügyeket, de sokkal kevésbé hatékony. Bár mostanra a Securitate ügynökei és vezetői kiöregedtek, fiaik, lányaik és egyéb rokonságuk viszik tovább az ügyeket. A Nemzeti Hírszerzési Akadémia és hasonló intézmények gondoskodnak a hálózat fenntartásáról.
Románia politikai osztálya gyenge és zsarolható, a titkosszolgálatok fölött pedig nincs valódi civil ellenőrzés.
Traian Basescuról – aki 2004 és 2014 között Románia elnöke volt – kiderült, hogy a Securitate besúgója volt. Basescu szinte az összes kormányban szolgált: elnök volt, most EP-képviselő. Mindig az SRI végezte el az átvilágítását. Ha kiderült volna a múltja, nem is lehetett volna elnök. Ez magyarázhatja meg némely döntését, tovább lelkesedését az SRI és a DNA együttműködése iránt.
A múlt eltitkolása és átírása folyamatos. Az egyik legutóbbi vizsgálat egyedül Iliescut és körét akarja felelőssé tenni az 1989-es vérontásért, a Securitatét felmentve minden felelősség alól. Az 1990-es bukaresti bányászjárással kapcsolatos büntetőpert a bíróság újra elhalasztotta. A pert a hat halálos áldozatot követelő atrocitások áldozatai indították, akiknek bizonyítékuk van arra, hogy a biztonsági szolgálatok lázították a bányászokat, az FSN ambícióit szolgálva. 2017-ben reformer kormány került hatalomra, de lépten-nyomon elbuknak abban az igyekezetükben, hogy ellenőrzés alá vonják a titkosszolgálatokat.
Eddig a tanulmány. Egy megjegyzést hadd tegyek hozzá. Laura Codruța Kövesi, aki az SRI-t újra naggyá tette, elnyerte megbízóitól, az EU-tól és az Egyesült Államoktól a jutalmát: az Európai Ügyészség vezetője lehetett. Felteszem, szolgálatkészen felajánlják neki az egyszer már bevált módszer felélesztését, és csepegtetnek majd neki olyan titkosszolgálati információkat, amelyek segítségével a politikai és üzleti vetélytársakat el lehet takarítani az útból.
Forás: BalkanInsight/PS; Fotó: BalkanInsight
Facebook
Twitter
YouTube
RSS