A liberálisok és a hivatásos jóemberkedők most váltsanak csatornát, ugyanis nem túl népszerű tények következnek, amelyeknek egyértelmű kifutása, hogy Zelenszkij ukrán elnök kiárusítja a hazáját. Az országát látszólag hősiesen védelmező ukrán elnök valójában nem népét, hanem befektetéseket véd, a nyugati nagyhatalmak – illetve a velük szorosan, a civilszférában együttműködő woke forradalmárok – pedig az amerikai (és nemzetközi) nagytőkét féltik az orosz agressziótól, nem az ukránokat. Teszik mindezt egy olyan üzlet védelmében, amelynek értékéhez képest még a Biden család kelet-európai üzelmei is csupán aprópénznek tűnnek. A sors iróniája, hogy az ukrajnai agrárium kiárusításáról napvilágot látó hírek kapcsán egy olyan befektetési hálózat is napvilágra került, ami a „világ leggyűlöltebb agrárcégéhez”, az amerikai Monsantóhoz vezet, amely ellen a most Ukrajnát dicsőítő hivatásos jóemberek éveken át tartottak – teljesen jogosan – igen komoly tüntetéseket. Az világosnak tűnik, hogy Zelenszkij elnök ennek az érdekcsoportnak alaposan aláfeküdt az ukrán földvédelmi törvény visszavonásával, ennek ismeretében pedig kérdésessé vált az is, hogy vajon meddig ment el az elnök, akit hirtelen nagyon felkapott az amerikai média. Egy biztos: a háború nem rontott az amerikai nagytőke befektetési pozícióin. És hogy mi köze van ehhez a mindenhol jelenlévő Soros Györgynek, illetve a vele dacoló Magyarországnak? Alább kiderül!
Emlékeznek arra, amikor a német vegyipari óriás, a Bayer felvásárolta a világ leggyűlöltebb agrárcégét, amely azzal szerzett magának hírnevet, hogy az általa gyártott növényvédőszer rákot okoz? Nem? Ez nem véletlen, ugyanis a mainstream média mélyen hallgatott az ügyről, egészen tavalyig, amikor a cég, valamint az azt felvásárló Bayer ellen indított több száz (!) peres eljárás közül néhány lezárult. Történt ugyanis, hogy a Bayer 2018-ban felvásárolta a növényvédőszer és vetőmag gyártásával és forgalmazásával foglalkozó Monsanto céget, azt remélve, hogy a fúzióval növeli a termelési kapacitásokat, illetve az egyre súlyosbodó globális élelmezési válságból hasznot húzva óriásit keres az üzleten, mivel a világ növekvő népessége arra készteti a gazdálkodókat, hogy a rendelkezésre álló mezőgazdasági területek zsugorodása miatt termelékenyebbek legyenek. Az ötlet a közelmúltig óriási kudarcnak bizonyult: befektetők százai perelték be a Monsantót felvásárló Bayert, mivel időközben kiderült, hogy a Monsanto aranytojást tojó tyúkja, a Roundup gyomirtója és hatóanyaga, a glifozát rákot okoz. Az amerikai–német fúzió egyébként 63 milliárd eurót emésztett fel, míg az azt követő perek közel 2,5 milliárd eurós kártérítésért folytak. Ilyen körülmények között érte az orosz–ukrán háború a világ agráriumát. Ezen kívül pedig az sem elhanyagolható, hogy a bevásárlással a világ legnagyobb mezőgazdasági vállalatává váló Bayer csak az USA-ban Roundup-felhasználók ezreivel (!) pereskedik jelenleg is, míg a botrány hatására az EU teljesen elzárkózott a génmódosított mezőgazdasági termények importjától.
Az amerikai „8 éves terv”
Felmerül a kérdés, hogy mi köze van Zelenszkij ukrán elnöknek két mezőgazdasági nagyvállalat botrányához – vagy egyáltalán a két cégnek Ukrajnához. A válaszhoz 2013-ba, a Majdan-tüntetések időszakába érdemes visszautazni, amelynek egyenes ági következményeként elkezdődött 2014-ben az ukrán polgárháború, amelynek kiszélesedését most orosz–ukrán háborúként értelmezzük.
A válság középpontjában egy sor kereskedelmi megállapodás állt – az egyik az Európai Unióval, a másik pedig Oroszországgal –, amely a hidegháborús szembenállásban gyökeredzett; nevezetesen a kérdés az volt, hogy Ukrajna végül a Kelethez vagy a Nyugathoz igazodik-e. A válság Viktor Janukovics akkori elnök lemondásához, majd a Nyugattal kötött társulási megállapodás aláírásához vezetett. Eddig a hivatalos történet. Az azonban nem került be a híradásokba, hogy a válság kellős közepén az Oakland Institute nevezetű amerikai agytröszt készített egy jelentést a vita különböző, kevésbé ismert aspektusairól – például a segélycsomagokról és a tervezett gazdasági reformokról. Ezek közül kiemelkedik a Nemzetközi Valutaalap által előírt feltétel, amit az EU kereskedelmi megállapodásához kötöttek. Az ezekben az ügyletekben foglalt szigorú megszorító intézkedések leleplezése mellett az Oakland Institute bizonyítékot is talált arra, hogy a transznacionális agrárvállalkozások jelentős befektetéseket is eszközöltek Ukrajnában. Eddig azonban ezek csak korlátozottak voltak; a valódi hatalomátvételhez Zelenszkij elnök nyitotta meg az utat.
Mint arról korábban beszámoltunk, változást 2021. július 1-je hozott, amikor a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyomására feloldották a korábbi moratóriumot, és így újra lehetőség nyílt a földek adásvételére. A Zelenszkij-kormány földprivatizációba kezdett, és lehetővé tette a termőföldek vásárlását Ukrajnán kívüli gazdasági szereplőknek is. Az árak gyorsan megugrottak, a korábbi 2500 dollárról tízezerre emelkedtek hektáronként, ami még mindig igen kedvező, ha figyelembe vesszük a földek kiváló minőségét. A reform óta eltelt egy évben három, amerikai tőkéjű nemzetközi konzorcium vált a legnagyobb felvásárlóvá Ukrajnában. Az Australian National Review azt írja, ez a három multi összesen 17 millió hektárnyi termőföldet vásárolt fel, ami a művelhető területek 28 százalékát, vagyis majdnem egyharmadát jelenti. A három óriásvállalat a Cargill, a DuPont és a Monsanto.
Vajon hogy számol majd el Zelenszkij az amerikai tulajdonba jutott ukrán földdel? Fotó: Ukrainian Presidential Press Office via AP
Brutálisan kiárusította Zelenszkij az ukrán földet
Igen, ez még mindig ugyanaz a Monsanto, amelyik alaphangon 65 milliárd eurót vett ki a Bayer – illetve bizonyos értelemben a saját – zsebéből. Az amerikai cég ugyanis leányvállalatként még mindig működik, székhelye pedig az Egyesült Államokban, Missouriban található, működése tehát továbbra is az amerikai érdekszféra homlokterében van. Nem véletlen tehát, hogy a földtörvény lazítása óta, az ukrajnai harcok élesedésével hirtelen a Bayer–Monsanto részvényeinek értéke egészen kiugró, 40 százalékos növekedést ért el a Wall Street Journal szerint.
Ezt a növekedést egyébként elsősorban a lap szerint is az orosz–ukrán háború, illetve az annak nyomában feltűnő élelmiszerhiány fűti, a harcok következtében ugyanis még az eddigieknél is fontosabbá vált a termelékenység fokozása – ebben pedig a Monsanto, így vagy úgy, de nagy tapasztalattal rendelkezik…
Vagyis az amerikai cég, amelynek 65 milliárdos üzlete egy óriási bukásnak tűnt, egyszer csak beválik és hirtelen a világ legjobban teljesítő részvényévé válik egy olyan háború mentén, amelynek első számú szponzora az Egyesült Államok. Ilyen talán a mesében sincs. Ráadásul ez a cég élen jár az ukrajnai földek felvásárlásában is, a Bayer saját számításai szerint pedig csak a Monsanto növekedésén évi 20 milliárd eurós forgalombővülést realizálhat. Hogy kontextusba helyezzük az összeget: az USA összesen 54 milliárd dollárt folyósított eddig Ukrajnának. Gyorsan megtérülő befektetésnek tűnik tehát az összeg.
Mellékszál ugyan, de érdemes megjegyezni: Zelenszkij nemcsak az ukrán földet árusította ki az amerikai-transznacionális vállalatoknak. A Roundup gyártójával való kereskedés az EU elleni árulás is, hiszen – amint azt fentebb írtuk – a cég rossz hírneve, a génmódosítás terén folytatott lobbitevékenysége a teljes európai piacra fenyegetést jelent. Nemcsak a rákkeltő hatóanyagok, hanem a génmódosítással előállított dömpingtermékek alacsony felvásárlási ára is veszélyt jelent az európai agrárpiacra. Ennek a melegágya lehet (sőt, jelen állás szerint lesz is) Ukrajna, amit Zelenszkij az EU-ban képzel el rövidtávon.
Lehet, hogy egy idő után már a szelfik sem segítenek majd. Fotó: MTI/AP/Ukrán elnöki hivatal
És akkor a háttérben meghúzódó Soros-szálról…
Természetesen nehéz lenne olyan világpiaci machinációt előhúzni, ahol Soros valamely érdekeltsége ne bukkanna fel, a világ agráriumában zajló folyamatok mozgatásában pedig vállaltan előtérben van az amerikai spekuláns. Már legalább egy évtizede cikkezik arról a nemzetközi sajtó, hogy Soros György aranyvagyonát is eladja és az árát inkább termőföldbe fekteti, ezzel kapcsolatban pedig maga a milliárdos is megszólalt, kifejtve: meggyőződése, hogy korunkban az egyik legjobb befektetés a szántóföld.
Maga a Bayer annak idején azzal indokolta a Monsanto felvásárlását, hogy a növekvő népesség, valamint a csökkenő termőföldek együttese a termelékenység fokozását sürgeti, az ehhez szükséges technikai-gyártói hátteret pedig csak mamutcégek képesek megteremteni. Ebből az indoklásból a népességnövekedés, ami igazán érdekes Soros szemszögéből: Európa – az amerikai kontinensen kívül – talán a legtermékenyebb földterület a világon. Csak a szóban forgó Ukrajnából a globális kukoricamennyiség tizenhat, a búza tizenkét százaléka származik. Világos tehát, hogy az európai agrárium az európai népesség akár többszörösének ellátására is képes lehetne, míg a világ más tájairól, például Afrikáról vagy a Közel-Keletről ugyanez nem mondható el – legalábbis a jelen állás szerint. A világ termőföldjeinek birtokosainak éppen emiatt a képtelenség miatt kifejezetten üdvös a népességszaporulat: egységnyi termékre minél magasabb az igény, annál magasabb az ár.
Azzal pedig, hogy a helyi megoldások helyett az önfenntartó gazdaságokra való rátelepedést szponzorálják a Soroshoz hasonló „filantrópok”, valójában csak saját befektetett eszközeik értékét és hozamát növelik. Amíg az élelmezési válság lokális megoldásai helyett a harmadik világbeli országok a globális ellátási láncok profitorientált kegyének vannak kitéve, addig a migrációra elköltött egy dollár többszörösen térül meg Soros Györgynek az agráriumban – pontosabban az élelmiszerellátás kitettségének fenntartásában – azzal, hogy a keresletet a világ minden pontján felhajtja. Nem csoda hát, ha szörnyen bosszantják az olyan nyakas kormányok, mint a magyar, amely – Zelenszkij elnökkel ellentétben – a nemzetállami jövőkép fenntartásán dolgozik, nem pedig a világtőke megfialtatásán.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS