Szánthó Miklós a PS-nek: Az 1300 menekült a genfi konvenció és nem a brüsszeli kvóta alapján kapott menekültstátuszt
Az, hogy amagyar hatóságok1300 migránsnak menedékjogot biztosítottak (akik több ezer kilométer távolságból érkeztek) talán nem szerencsés, kivéve, ha kereszténységük miatt üldözöttekről van szó – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Szánthó Miklós. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint az effajta gyakorlat ellen nemcsak a jogszabályok átalakításával, hanem a jogalkalmazóknak nyújtott jogértelmezési mankókkal is lehet tenni – mindenekelőtt azzal, hogy a magyar bíráknak nem szervez érzékenyítő tréningeket az igazságszolgáltatás.
Az elmúlt napokban nagy port kavart a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkárának egy máltai lapnak adott nyilatkozata. Ebben Altusz Kristóf arról beszélt, hogy tavaly 1300-an kaptak menekültstátuszt Magyarországon, a kormány azonban ezt az érintettek biztonsága érdekében nem hozta nyilvánosságra. Az ellenzéki pártok és sajtóorgánumaik szerint mindez azt jelenti, hogy Orbán Viktor miniszterelnök titokban végrehajtotta a Soros-tervet, vagyis Magyarország befogadott 1300 menekültet, pont annyit, amennyit Brüsszel a kötelező betelepítési kvótában előírt. Hogy ez miért erős csúsztatás, azt korábban már megírtuk, most viszont jogi szempontból is körbejárjuk a témát az Alapjogokért Központ igazgatójának segítségével.
„Jogi szempontból mindenekelőtt tisztázni kell, hogy mi a különbség a genfi konvención alapuló menekültügyi eljárás és a kvótahatározat kötelező szétosztási mechanizmusa között” – kezdte Szánthó Miklós. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint az 1951-es genfi egyezmény a menekültstátuszt egy ideiglenes védelemhez való jogként definiálja, amely csak addig tart, ameddig az üldözésre okot adó körülmény – például háború – fennáll, utána elenyészik. Ezzel szemben a kvótahatározat az Olaszországba és Görögországba érkező migránsokat osztaná el a többi tagállam között.
Ráadásul az újabb tervek alapján nem is kvótákról, hanem egy állandósított, felső határ nélküli elosztási mechanizmusról lenne szó: tehát amennyi migráns érkezik az uniós frontországokba, annyit „dobnának szét” folyamatosan Európa belsejébe.
Szánthó Miklós; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Szánthó Miklós ugyanakkor kiemelte: a genfi és az arra épülő általános uniós szabályok értelmében menekültstátuszt csak az első biztonságos országban lehet igényelni, tehát ott, ahol a magát üldözöttnek mondó migráns élete „vándorlása” során először már nincsen veszélyben. Egy szír esetében ez például Törökország – ha onnan továbbáll, más országnak nem kötelessége menekültstátuszt biztosítani.
Ha Magyarország, a magyar kulturális gyökerekkel azonosulási pontokat felmutatni tudó szír vagy egyiptomi keresztény embereknek menekültstátuszt biztosít, az saját szuverén döntése, nem egy kívülről jövő kötelezettség.
Az igazgató egyúttal arról is beszélt, hogy a genfi szabályozást az 1950-es, ’60-as évek realitásaira szabták: „arra, hogy a vasfüggöny mögötti kommunista diktatúrákból érkezők a keleti blokkal határos nyugati országokban folyamodhassanak menekültstátuszért”.
Ezen, józan észen alapuló szabályozást azonban az utóbbi évtizedekben a nemzetközi politikai civilek az ENSZ menekültügyi főbiztosságával és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel karöltve kilúgozták, odáig torzítva az értelmezést, hogy a menedékjog egy globális szociális ellátáshoz és biztonsághoz való jog lett, amit a migráns ott és akkor kérelmez, amikor csak akar
– mondta Szánthó, hozzátéve, hogy ez a liberális jogértelmezés aztán átszivárgott a nemzetközi bírósági joggyakorlatba és az uniós szabályokba, illetve azokon keresztül a tagállami bíróságok gyakorlatába is, mely „nyomásnak” a kezdeti „harc” után a bevándorlási hatóságok is engedtek. Így születtek meg az utóbbi 10-15 évben az uniós menekültügyi szabályok is – melyeket minden EU-s országnak át kellett ültetnie –, és ezen értelmezés mentén ténykedik az emberi jogi bíróság és az uniós bíróság is.
Az tény, hogy Magyarország a fentiek mentén az elmúlt évtizedben biztosított menekültstátuszt migránsok számára, de helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy ezt a szemléletet a bíróságok alakították ki, és az általuk kialakított joggyakorlatot vette-veszi át a bevándorlási hatóság is.
Szánthó Miklós szerint erre jó példa Szerbia vagy Horvátország esete, amelyeket „ a nyílt társadalom eszméjét valló emberi jogi, fundamentalista hálózat befolyására – nem biztonságos országnak minősítettek, miközben a magyar szabályok szerint is biztonságos országnak számítanak.
Sajnálatos tény, hogy miközben a magyar jogállamban a kormányzat és igazságszolgáltatás egymástól függetlenül működik, a bíróságok joggyakorlatára jelentékeny hatással van a nemzetközi politikai „civilek” liberális jogértelmezése, akár úgy is, hogy az ellentétes a magyar menekültügyi szabályokkal.
A szakember szerint jogi vitát azért nem érdemes folytatni ebben az egész kérdésben, mert nyilvánvaló, hogy nem menekült-, hanem bevándorláspolitikáról van szó, amellyel az EU-s vezetők Európa demográfiai és munkaerő-piaci gondjait szeretnék megoldani. Itt tehát világképek, világnézetek ütközése zajlik – mutatott rá az igazgató.
A Soros György-féle nyílt társadalom hálózat emberi jogi fundamentalista civiljei és egyes nyugati vezetők „szentségtelen szövetsége” szerint Európa jövője a multikulti „világfaluban” van, melyhez az út migránsok befogadásán, saját nemzeti identitásunk és történelmünk megtagadásán, minden másság tolerálásán keresztül vezet. Az ezzel egyet nem értő álláspont pedig azt mondja, hogy a nemzeti lét, a viszonylagos kulturális homogenitás önmagában való érték, ezért azt szükséges megőrizni. Európa valóban fojtogató demográfiai helyzetét pedig a természetes családmodell támogatásával lehet megoldani.
– fogalmazott Szánthó, aki szerint az, hogy a magyar hatóságok 1300 migránsnak menedékjogot biztosítottak – akik több ezer kilométer távolságból érkeztek – talán nem szerencsés, kivéve, ha kereszténységük miatt üldözöttekről van szó. Ez ellen azonban nemcsak a jogszabályok átalakításával, hanem a jogalkalmazóknak nyújtott jogértelmezési mankókkal is lehet tenni:
Mindenekelőtt például azzal, hogy a magyar bíráknak nem szervez érzékenyítő tréningeket az igazságszolgáltatás.
– hangsúlyozta az igazgató, aki szerint „a józan ész talajára kellene visszatérni, letörni a polkorrektség túlburjánzó befolyását, a nemzeti identitást megvédeni, és olyan állami, valamint uniós segélyezési programokat kialakítani, melyek túllépnek a nyugati országok posztkolonialista bűntudat-kultuszán”. Emellett – akár beavatkozás útján is – jobb viszonyokat kell teremteni helyben, a migránsokat kibocsátó fejletlen országokban – tette hozzá Szánthó Miklós.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS
