Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk Donald Trumpról, abban biztosak lehetünk, hogy autonóm figura, a döntéseit saját maga hozza. Joe Biden esetében ebben nem nagyon lehet bizodalmunk, már amennyiben a róla keringő bóklászós videók valódiak. Az amerikai liberális elitek tehát biztosak benne, hogy ezt a terméket újra el tudják adni az amerikaiaknak.
Az előző amerikai elnökválasztási kampány idején fogadni mertem volna rá, hogy Biden nem húzza ki a ciklusát és Kamala Harris lesz a progresszív baloldal új Hillary-je. De Kamalával is az történt, ami a baloldali üdvöskékkel szokott, na meg az alelnökökkel, eltűnt, mint az Ukrajnába küldött készpénzsegély. Kiderült róla is, hogy nem alkalmas elnöknek, mondjuk ez Bidenről is kiderült az alelnöksége alatt, de ez manapság már nem igazán számít, nincs benne az elnök munkaköri leírásában, hogy képben kell lennie és vezetnie kell az USA-t.
Kamalával tehát az a baj, hogy jól láthatóan még a csúcsformáján túli Biden is alkalmasabb arra, hogy eladható vezető benyomását keltse, mint az USA első női alelnöke. De mit is üzen Biden újraindulásának bejelentése? Először is azt, hogy a demokratáknak egyelőre nincs jobb ötletük, illetve azt, hogy akiknek esetleg van, azok még nem voltak elég erősek, hogy az elnöki bábot működtető erőcsoportot meghekkeljék. A “deepbidenben” tehát bíznak benne, hogy Biden megéli a jövő őszt, képes lesz végigcsinálni a kampányt és meggyőzi az amerikai választók többségét, hogy rá kell majd szavazni. Miközben jelenleg az amerikaiak háromnegyede szerint nem kellene újraindulnia. Nagy szerencse, hogy Biden csapatában ilyen optimista emberek vannak.
A világra nézve is nagyon kellemetlen következményei vannak annak, hogy az amerikai mélyállam döntéshozói fenntarthatónak és kívánatosnak tekintik azt a politikát, amit a Biden adminisztráció képvisel. Nem egy stabilitáspárti politika ez, sem az Egyesült Államokban sem a világban nem törekszik egy, az érdekek kiegyensúlyozott figyelembevételén alapuló megegyezés elérésére. Bidenék nem tárgyalnak az oroszokkal, úgy mellesleg nemhogy velünk sem, hanem Európával sem, a franciákkal sem, Kínával sem, úgy általában senkivel sem. Nem törekszenek látványos demonstratív tárgyalásokon elért térségéket stabilizáló megegyezésekre. Ha valaki a saját érdekeit helyezi előre, akár a saját létérdekeit is, és akár kicsit is kilóg az amerikaiak által kijelölt helyéről, betartanak neki, fenyegetik, megpróbálják megbuktatni, de nem engednek semmit. Kifelé meg úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi. Soha ennyire nem különbözött még egymástól a propaganda által megkövetelt Amerika-kép és az, hogy a világ nagy részén mit is gondolnak az USA-ról, illetve az sem, hogy az amerikaiak mit is akarnak kiverni a szövetségeseikből.
Ezt persze nem tudhatjuk, de akár az az érzésünk is lehet, hogy az első világháború előtt használatos titkos diplomácia kora tért vissza, amikor az elitek között letárgyalt osztozkodásokat egyáltalán nem kötötték az emberek orrára. Persze ez mindig is így volt, de legalább az elmúlt évtizedekben a nyilvános nagyhatalmi törekvések nem száz százalékban tértek el attól, mint amit a valóságban célként kitűztek és amiért felhasználták az állam erőforrásait. A titkos diplomácia csodás hagyományait ismerve, némi túlzással persze, akár azt is hihetnénk, hogy az USA odaígérte Kijevet az oroszoknak, Moszkvát az ukránoknak és most élvezettel nézi, ahogy azok az amerikai érdekeknek megfelelően lemeccselik ezt. A régi mondás szerint keresd a nőt vagy a pénzt, miután az amerikaiak újabban látványosan nem a nőket keresik, bizonyosak lehetünk benne, hogy az a százmilliárd dollár, amit beletesznek az orosz-ukrán háborúba, végül nem lesz kidobott pénz. Az, hogy mindenki más mennyit bukik ezen a bulin, az az amerikai egyenletekben nem szerepel.
Jól látható, hogy a Biden-csapat a Tajvanért folytatott amerikai-kínai konfliktusba is belerángatná Európát. A Földön jelenleg három olyan háború robbantható ki, ami pillanatok alatt elvezethet az emberiség teljes pusztulásához. Az orosz-kínai konfliktus lehetőségét az USA a minimumra csökkentette, hiszen egy huszárvágással olyan helyzetbe hozta őket, hogy egymásra legyenek szorulva. Egyszerre támadta be őket ugyanis olyan helyeken, amelyek ellenőrzése mindkét nemzet számára katonai és pszichológiai értelemben is létkérdés. Az USA viszont teljesen nyilvánvalóan majdnem hadviselő félként provokálja mindkettőt. Mindkettő az USA-t is tekinti a fő ellenségének. Egyikkel sem tárgyal lényegi kérdésekben és még a látszatát sem kelti annak, hogy az oroszok vagy a kínaiak miatt nincsenek tárgyalások. Amerika nyíltan képviseli, hogy nem enged, csak a saját érdekei számítanak.
Mindez a Biden mögött álló erőcsoportok külpolitikája, amely minden eddigi amerikai kormányzat külpolitikai hagyományait és tapasztalatait figyelmen kívül hagyja. Persze sokszor korrigált már az amerikai külpolitika, de a korrekció mögött vagy erős politikusok, vagy erős közhangulat-változás és az azt jól kihasználó politikusok álltak. Ha jövőre Trump nyer vagy egy másik republikánus, akkor is egy olyan mélyállam tetejére ül rá, amelynek érdeke a jelenlegi erőszakos világátalakító politika folytatása. Nagy belső változások nélkül nem lehet annyival jobb az amerikai külpolitika, amennyivel jobbnak kellene lennie ahhoz, hogy ne vezessen káoszhoz, mert ezekben az amerikai célokban a kibontakozás egyszerűen jelenleg nincsen benne.
Vezető kép:Joe Biden amerikai elnök beszédet mond az észak-amerikai építőipari szakszervezet konferenciáján Washingtonban 2023. április 25-én. Biden bejelentette, hogy jelölteti magát a 2024-es elnökválasztáson. A 80 éves politikus a legidősebb hivatalban levő elnök az Egyesült Államok történetében. MTI/EPA pool/Shawn Thew
Facebook
Twitter
YouTube
RSS