Húsvét a terrorizmus és békétlenségek árnyékában – Interjú Márfi Gyula veszprémi érsekkel

Sötét időkben köszönt ránk a kereszténység legnagyobb ünnepe itthon és Európában egyaránt. Európai nagyvárosokban, Londonban vagy Párizsban két terrortámadás között remélnek egy lélegzetnyi békét. Rómában páncélozott katonai járművekkel, és géppuskás katonákkal őrzik a tereket, sétáló utcákat és a templomokat – hátha ők lesznek a következők, hiszen a kereszténység központjának szívébe tőrt döfni éppen a feltámadás ünnepén bizonyára a legnagyobb diadal volna a szélsőséges dzsihadistáknak. Márfi Gyula veszprémi érsek szerint ismétli magát a történelem és újra a keresztényüldözés időszakát éljük. Európában az ultra liberálisok és az ultra konzervatívok együtt támadják a keresztény értékeket, aminek a következménye az, amit magunk körül látunk. Európa krízisben van. De a húsvét üzenete a keresztény ember számára az, hogy a feltámadás győz a halál felett.

Különös nagyhét és különös húsvét az idei, amit mintha félve várna egész Európa. Néhány nappal ezelőtt is robbantottak az iszlamista terroristák. Milyen így az ünnep a terrorizmus és hőzöngő tüntetések árnyékában?

Újra ott tartunk, hogy Nagypéntek és húsvét összetartozik. Jézus születése sem volt egy felhőtlen öröm, ők is számkivetésben voltak akkor éppen, aztán menekülniük kellett Egyiptomba. Az igazi öröm nem mindig a külső, polgári értelemben vett kényelemhez és biztonsághoz kapcsolódik, hanem sokszor együtt jár a kereszthordozással, a szenvedéssel, az üldöztetéssel.  Való igaz, Európa most félelemben él. Fegyveresek őrzik a tereket, a templomokat még Rómában is. Nem véletlenül, hiszen naponta halljuk a híradásokban, hogy éppen hol robbantottak a terroristák. De nekünk keresztényeknek akkor is húsvét a húsvét. Jól tudjuk, hogy legszentebb ünnepünket megelőzi a Nagypéntek, Jézusnak a keserves kereszthalála. A kettőt együtt éljük át most. Az, ami számunkra mégis biztató, hogy az utolsó szó az a feltámadásé és nem a halálé.

Mondható, hogy jelenleg keresztényüldözés zajlik?

Amióta Jézus megszületett, a keresztényeket gyakorlatilag mindig üldözték valahol a világban. Japánban, Vietnámban, Mexikóban, mostanában pedig a Közel-Keleten és Afrikában. A mulani muszlim szekta tagjai 3-4 hónapja több mint 500 keresztényt égettek el. Napjainkban négy percenként megölnek egy keresztényt, a tettes nem mindig, de többségében muszlimok. De van ilyen keresztény gyilkolás Indiában is, ami a toleranciájáról volt híres. Egy indiai püspök szemináriumába is betörtek, amikor szentségimádás volt, kispapok és papok imádkoztak. Sokat közülük lelőttek. De a szeminárium az üldözők reményei ellenére nem szűnt meg, hanem valóságos zarándokhellyé vált.

Európában a kereszténység úgy tűnik, hogy totális krízisben van. Ezért jönnek a muszlimok, meg a migránsok, nem a háborúk és a természeti katasztrófák miatt. Az másodlagos ok. Európában meggyengült a hit, egy erősebb ideológia könnyebben táptalajt talál a légüres térben, elfoglalja a keresztény hit helyét. Ez van most folyamatban körülöttünk, az egész kontinensen. Közben Amerikában, Afrikában, sőt Ázsiában is a kereszténység esélyei nem csökkennek, hanem növekednek ma is, ami viszont azt jelenti, hogy van remény és annyira nem sötét a helyzet.

“De mégis azt mondom, hogy egy keresztény embernek mindezt el kell viselnie”

Az Európai Unióban éppen egy olyan törvényt akarnak a tagországokra erőltetni, ami arról szól, hogy önként engedjük be az ellenségeinket, akiknek a célja az, hogy a saját vallásuk nevében leigázzák a miénket.

Egyedül a V4-ek, ezek a kelet-európai országok maradtak olyanok, ahol békében lehetne ünnepelni. Az ultra liberális gondolat mennyire kártékony, jól mutatja, hogy végül egybeolvad az ultra konzervatívval. Ultra liberálisok és ultra konzervatívok támadják most együtt a kereszténységet. Megáll az ember esze, hogy akik lépten-nyomon a szabadságot emlegetik, közben a migrációt propagálják. Minket azért bántanak, hogy miért nem engedünk be mindenkit az országba. Miközben a muszlim ideológia egyszerűen sehogy sem egyeztethető össze a miénkkel. Ha én rá merek nézni egy muszlim nőre, kapok egy nyaklevest, netán a hátamba szúrják a tőrt. Ugyanakkor ők egy magányos, kafir, tehát nem muszlim nőt megerőszakolnak, azért semmilyen bűnbánatot nem éreznek. Mert ez az ő felfogásuk szerint Allahnak tetsző cselekedet. Hogy lehet ilyet támogatni? Egy liberális ember hogy lehet, hogy ettől nem riad vissza? És hol van akkor a vallásszabadság? Hol van az egyenlőség, vagy férfi-női egyenjogúság az iszlámban? Azok a liberálisok, akik ezért az egyenjogúságért harcolnak, hogy támogathatnak egy olyan ideológiát, annak a hozzánk való betelepítését, amelyik ezt abszolút nem ismeri el. Én akárhogy próbálom, ezt nem tudom megérteni.

Fegyveres katonák őrzik a fő tereket, turisztikailag kiemelt látványosságokat Rómában – Fotó: Füssy Angéla

Jézus azt tanította, hogy szeressük az ellenségeinket. De ki az, aki szereti az ellenségeit? Ki az, aki el tudja ismételni Jézus szavait, hogy „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek”. Ma is rendkívül nehezen vállalható, elfogadható ez a parancsolat. Rendben van, szeretjük a farkasokat, de nem engedjük be a bárányok közé. Nyilván meg kell védenünk magunkat. Ennyi óvintézkedést igenis kell tennünk, mindenféle gyűlölködés nélkül.

Virágvasárnapi szentmise Rómában a Spanyol lépcsőnél. Fotó: Füssy Angéla

Migránsok és terroristák nélkül ugyan, de itthon sem túlságosan békés most a helyzet az ünnepek körül. Nap mint nap tüntetnek tízezrek egy külföldi egyetemért, egy olyan jogszabály ellen, ami csak a hazai törvények betartását írja elő, csak mert a liberális szellemiségükkel ez nem fér össze. Lassan már nem is tudjuk, mi ellen tüntetnek, de nagyon úgy néz ki, hogy húsvétkor is tüntetni fognak, amikor milliók ünnepelni szeretnének. Itthon milyen hangulatú így az ünnep?

Az én szememben ők nem liberálisok, és nem is illeberális, ahogy miniszterelnök úr szokta mondani. A liberális egy normális rend, én is az vagyok, mert egyetlen diktatúrában, sem kommunista diktatúrában, sem muszlim diktatúrában nem akarok élni. Ezek az emberek már ultra liberálisok. A „liberte”, a szabadság önmagában egy pozitív fogalom. De a kulcsa az, hogy ami jó, azt is csak mértékkel szabad magunknak megengedni. Kell a szabadság, de nem annyi, amennyit ezek a tüntetők maguknak megengednek. Korábban azért is tüntettek, mert a jogszabályok nem engedték, hogy miután itt elvégezték az egyetemet, azonnal elmenjenek külföldre. Nem gondolnak arra, hogy ők mennyibe kerültek Magyarországnak. Becsületbeli ügynek kéne tekinteni, hogy egy darabig legalább itthon kamatoztatom a megszerzett tudást: magyar gyerekeket tanítok, magyar betegeket ápolok, magyar utakat építek, magyar gyárakban dolgozom. Jó lenne végre elmagyarázni nekik, így mai kifejezéssel, hogy gyerekek, azért ez nem oké, hogy mindenért tüntettek. Meg kell fontolni, hogy mi az egyes törvények értelme. Ez a fajta szabadság, amit ők akarnak, amiben mindent szabad, egyértelműen egy romboló ideológia. Egy olyan egyetemre, ahol ezt tanítják, ezt népszerűsítik, nem lehet mondani, hogy milyen jó, hogy van, mert értéket teremt. A szabadság és a szabadosság két külön dolog. A közösségi eszme is csak addig jó, míg nem válik kolhozzá. Sem a kolhoz, sem az ultra liberális szabadság nem jó! Összetéveszteni a szabadságot a szabadossággal, a közösséget a kolhozzal, ez a tragédia. De mégis azt mondom, hogy egy keresztény embernek mindezt el kell viselnie és nem vehetjük át az ő eszközeiket. És hinnünk, remélnünk kell, hogy ennyi rossz után valaminek történnie kell, talán végre eljön a kijózanodás.

A fotók a szerző felvételei.