Túlhasználat és elszennyeződés - Kötelező állami feladat a nemzet vízkincsének védelme

A WWF Magyarország nemrégiben számolt be arról az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által közreadott jelentésről, amely több, mint 130 ezer európai víztest (folyók, tavak, vizes élőhelyek, partmenti és a felszín alatti vizek) vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy a felszíni vizek ökológiai vízminősége csupán 40 százalékban éri el a jó minősítést, hazánk esetében pedig ez az arány alig éri el a 20 százalékot. Felszín alatti vizeink mennyiségi állapota szempontjából az EU utolsó öt tagállamába tartozunk. Ez azt jelenti, hogy hazánk felszín alatti vizei könnyen veszélybe kerülhetnek a későbbiekben azok túlhasználata, valamint a kapcsolódó felszíni vizes élőhelyek leromlása miatt.

A jelentés rávilágít arra, hogy fontos és szükséges odafigyelnünk felszíni és felszín alatti vizeink állapotára. Utóbbiakkal jelenleg a Parlament is foglalkozik, mivel olyan törvényi változtatás van előkészülőben, amely lehetővé tenné, hogy engedély és bejelentés nélkül lehessen 80 méter mélységig kutat fúrni. Az elképzelés bírálói szerint a javaslat nemcsak az ivóvízkészleteinket veszélyeztetné, de veszélybe sodorná a felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelmét, mert korlátozná a megelőzést szolgáló állami beavatkozás lehetőségét. Magyarország egyes vidékein a túlhasználat miatt jelentősen csökkent a felszín alatti vizek szintje, más helyeken pedig az ellenőrizetlen fúrásoknak köszönhetően elszennyeződött az ivóvíz. Korunkban, amikor a világ egészét tekintve a tiszta víz egyre nagyobb kincsnek számít, és ha ebből kiindulva hazánkat előszeretettel nevezzük az Ezer Víz Országának, kérdés, hogy ezt csak a szavak szintjén gondoljuk így, lemondva vizeink felhasználásának ellenőrzéséről, vagy gondolunk az eljövendő generációra, akik a tiszta víz igazi értékét már sokkal jobban fogják becsülni. Az ő szószólójukat, Bándi Gyula ombudsman-helyettest kérdeztük arról, miért is olyan jelentős kérdés a vízkivétel és a kutak fúrásának ügye.

Jócskán alábecsüljük hazánk vízkincsének értékét és mértékét

Bár korábban lekerült a napirendről, a kormány most ismét kezdeményezte, hogy engedély és bejelentés nélkül lehessen 80 méter mélységig kutat fúrni. Bándi Gyula ombudsman-helyettes, a jövő nemzedékek szószólója ugyanakkor arra hívta figyelmet, hogy a nemzeti vízvagyon védelme tekintetében aggályos ez az elképzelés. Mint portálunk megkeresésére elöljáróban hangsúlyozta, a vita nem abban áll, hogy hasznos-e az öntözés, hiszen annak mezőgazdasági szerepe elvitathatatlan. Továbbá hozzátette, vízkészleteink még elfogadható állapotban és ma még kielégítő mennyiségben állnak rendelkezésre, viszont ezen állapot megőrzése nem csupán a mezőgazdaság, hanem az egész ország számára elsőrendű érdek.

- hangsúlyozta, hozzátéve, hogy hazánk felszín alatti vízkincsének mértéke - és különösen értéke - jóval felülmúlja azt, ahogy a közvélekedés jelenleg értékeli. Mint kiemelte, az ezzel a vízvagyonnal való ésszerű gazdálkodás a magyar nemzet stratégiai érdeke, és nem mellékesen jogi szempontból kizárólagos állami tulajdon.

Az állam nem mondhat le egy kötelezettségéről

A fentiekből tehát következik, hogy az állam, mint a nemzeti vagyon őre és mint a vízkészlet tulajdonosa, nem mondhat le arról, hogy engedély vagy bejelentés révén kiépítse azt az információs bázist, amely feltétele a vízgazdálkodási-vízvédelmi szempontok érvényesítésének. Ezáltal ugyanis elkerülhető az egyes vízbázisok potenciális túlhasználata, vagy megelőzhető elszennyeződésük. Továbbá alapjogi kérdés, hogy az Alaptörvény által is védendőnek tekintett szempontok, közöttük a jövő generációk vízzel való ellátásának kiemelt szerepe megkapják-e a szükséges védelmet, amely ebben az esetben az eljárási garanciákat jelenti. Az ombudsman-helyettes szerint emiatt éppen megerősíteni szükséges a bejelentési és engedélyezési folyamatot, amelyhez többletforrásokat kell biztosítani. Bándi Gyula kitért arra, hogy az általa megfogalmazott aggályok nem a háztáji kiskertekre, hanem a mezőgazdasági ipari szintű termelésre vonatkoznak, mivel az itt alkalmazott kutak képesek arra, hogy vízzáró rétegeken áthatolva kockázatosnak ítélt következményeket idézzenek elő.

Előnyre fordítani, amit kártételnek gondolnánk

Bándi Gyula a felmerülő aggályok között felemlegeti, hogy egyes területeken már így is 11 métert süllyedt a felszín alatti vizek szintje a túlhasználat miatt. Portálunk arról is érdeklődött, nem lehet-e szintén kormányzati cél, illetve kötelesség ennek a látványos csökkenésnek a visszafordítása. A jövő nemzedékek szószólója válaszában arról írt, a Homokhátságon tapasztalható vízszintcsökkenés jó példája annak, hogy a nem kellően átgondolt beavatkozások miként lehetetlenítik el hosszú időre vagy akár véglegesen is a vízkincs megőrzésének esélyeit. Hozzátette ugyanakkor, hogy a belvíz vagy éppen az árvizek megtartása, tározókba vezetése és onnan való felhasználása – elsősorban éppen öntözésre – kettős haszonnal járna, mert tudatosítja, hogy a vizek ’kártételét’ előnyre lehet fordítani, illetve nem teszi szükségessé még érintetlen vízkincsünk felhasználását. Az összehangolt, átgondolt cselekvésnek szerinte jó alapja lehet a Kvassay-terv is. Mint fogalmazott,

Hozzátette: a felszín alatti vizek használói lényegében egy közösséget alkotnak, még ha igényeiket nem is tudják egyeztetni, mert nem tudnak egymásról. Az állam a bejelentési, engedélyezési és ellenőrzési rendszeren keresztül tudja biztosítani, hogy e sajátos közösség tagjai hozzájuthassanak a szükséges mennyiségű, illetve minőségű vízhez. Bándi Gyula kiemelte: a felszín alatti vizek mennyiségének alakulása mindig a helyi viszonyoktól függ, szakmai kérdés, amely elsősorban a vízügyi igazgatásra tartozik. E szervezeti rendszer képes és alkalmas arra, hogy felmérje, figyelemmel kísérje a vízhasználatokat, amennyiben azokról tudomással bír. Így meghatározható – nyilván az adott terület jellemzőit figyelembe véve -, hogy miként és milyen mennyiségű vízkivételt tekinthetünk fenntarthatónak.

Európában fokozatosan csökken a vízkészlet

Az ombudsman-helyettes a felszín vizek csökkenésével kapcsolatban arról is írt, hogy bár a Homokhátság szélsőséges probléma, a vízkészletek lassú csökkenése folyamatos. Ez Európában egyre fokozottabb mértékben mutatkozik, aminek közvetett hatásai alól magunkat sem tudjuk kivonni, tehát a belátható jövőben a vízkészletek mennyisége várhatóan csökkenni fog. Mint hozzátette, hazánk vízügyi történelme bővelkedik a Homokhátságéhoz hasonló példákkal, egyebek mellett a folyók kiegyenesítése hozzájárul az árvizekhez, a mederkotrás a sodrás erősödése révén csökkenti a hordalék mennyiségét, ami viszont egyébként jelentős szerepet kapna a parti szűrésű kutak védelmében. 2016-ban a Kormány elfogadta a vízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálatáról szóló jelentést és megfogalmazta a következő időszakra vonatkozó tervet, a következő évben pedig elfogadták a Nemzeti Vízstratégiát, a Kvassay Jenő-tervet. Mindkét dokumentum megerősíti, hogy a felszín alatti vizeink állapotát javítani kell, és az egyes régiókon belüli mennyiségi és minőségi eltéréseken túl már számolni kell a túlhasználat okozta negatív következményekkel is.

A szennyezett víz nehezebb és lefelé igyekszik

Portálunk azon kérdésére, hogyan veszélyeztetik a gyakorlatban a 80 méter mélységig engedély nélkül fúrt kutak a mélyebb rétegek vízkészletét, a jövő nemzedékek szószólója úgy válaszolt, a nemzetközi gyakorlatban ismert jelenség, hogy ha szennyezett területen átfúrják a szennyezett talajvizet tároló alsó vízzáró réteget, akkor az alatta lévő réteg vize is igen rövid idő alatt elszennyeződhet. Ilyen jelenség főleg ott figyelhető meg, ahol a víznél nehezebb a szennyezőanyag van jelen, például klórozott szénhidrogénekkel szennyezett területeken. Ugyanez megtörténik, ha szervetlen szennyező oldott anyagokkal, pl. szulfátokkal, nitrátokkal erősen szennyezett víztartó alatti vízzárót fúrnak át. A szennyezett víz még akkor is le tud jutni, ha egy csövet építenek be a furatba, ilyenkor a cső körüli gyűrűstér szolgál közvetítőként. Bándi Gyula hozzátette, Magyarország tekintetében például az Alföld területén ismert olyan eset, ahol a szennyezett területen lefúrt, és a mélyebb rétegeket megcsapoló kutakban is megjelent a szennyeződés. Továbbá az elmúlt néhány évben a sajtó többször is beszámolt arról, hogy településeken kutakat kellett lezárni amiatt, hogy vizük elszennyeződött. Tiszapalkonya vagy Hajdúböszörmény lakói például be tudnak számolni arról, mit jelent az, ha a kutak vizét nem lehet házi fogyasztásra, öntözésre, állatok itatására használni. A kútfúrások megkezdése előtt a hatóságok bevonása teszi lehetővé, hogy a kutat létesíteni kívánó személy olyan helyen létesítse kútját, ahol ilyen veszély nem fenyegeti.

Az állami jelenléttel könnyen feloldható a konfliktus

Portálunk megjegyezte, az elképzelés nyomán az a benyomásunk támadhat, hogy a mezőgazdasági érdek felülírja a vízvédelmet. Az ombudsman-helyettes válaszában erre úgy reagált, az ország vízkészlete adott, ebből kell kielégíteni a lakossági, az ipari, a mezőgazdasági vagy az egyéb ágazati igényeket. A mezőgazdaság az egyik legnagyobb vízfelhasználó, de vízszennyező is, és ez a körülmény negatívan hathat a különböző igények kielégítésére. A valódi konfliktus azonban a korlátozott mértékben rendelkezésre álló vizek iránti igények között van. Hozzátette, az állami vízvédelem feladata, hogy az ivóvízbázisainkat megóvja, és mindenkinek, tehát a mezőgazdaságból élőknek is az az érdeke, hogy e feladatát sikerrel lássa el. Nyomatékosította, az államnak vízgazdálkodási feladata is van, ami pedig arra terjed ki, hogy a különböző igényeket úgy hangolja össze, hogy közben a vizek védelme ne sérüljön. Ha az állam e két feladatát megfelelően látja el, akkor a mezőgazdaság és a vízvédelem közötti konfliktus megszűnik. Ehhez azonban szükség van arra, hogy továbbra is megmaradjon az engedélyezésre és bejelentésre épülő rendszer.

- összegezte gondolatait Bándi Gyula.

Forrás: WWF/MTI/OS/PestiSrácok.hu; vezetőkép: MTI