Bukta az ingyenpénzt a gátlástalan multi – A verespataki cianidos aranykitermelés után a kártérítéstől is elesett a Gabriel Resources
A haszonleső kanadai multicég, a Gabriel Resources bányászvállalat totális bukásával végződött az az évtizedek óta húzódó per, amelynek tétje a verespataki cianidos aranybányászat megindítása volt. A multicég az évek során próbálkozott korrupcióval, zsarolással, majd a román állam beperlésével is, vélt haszna elmaradása okán. Utóbbival kapcsolatban hozott múlt pénteken döntést a választott bíróság Románia javára.
A verespataki aranykitermelés veszélyességének megértése érdekében fontos felidézni a tragikus 2000-es évet, amikor a szintén kétséges nemzetközi hátterű Aurul bányavállalat nagybányai bányájából 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába, és óriási környezeti katasztrófát okozva elszennyezte folyóvizeinket.
Jellemző, hogy bár Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, a ciánszennyezésért felelős ausztrál–román vegyesvállalat egyetlen fillér kártérítés nélkül megúszta az ügyet. A már ekkor megfogalmazható tapasztalatok tehát arra mutattak, hogy az aranybányászatban érdekelt multik gátlás nélkül alkalmazhatnak olyan technológiákat, amelyek környezetvédelmi katasztrófák okozói lehetnek, hiszen a nemzetközi térben a jogi ügyeskedések eszköztárát bevetve sértetlenül úszhatják meg a felelősségre vonást.
Érthető aggodalommal fordult tehát a figyelem Verespatakra, ahol ugyan egy másik nemzetközi multicég, a Gabriel Resources tervezett bányát nyitni, de ugyanazzal a cianidos technológiával, mint a katasztrófát okozó Aurul.
Pár év múlva ugyanazzal a technológival próbálkozta a multik
Mint arról korábban beszámoltunk, a Gabriel Resources a Rosia Montana Gold Corporation révén vásárolta meg a bányalicencet. A cég 1997-ben jelent meg Romániában, hogy 2004-től beindítsa a cianidos aranykitermelést Verespatakon. A cég tervei szerint Európa legnagyobb ciántechnológiás külszíni bányáját akarta létrehozni Verespatakon, amelytől mintegy 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelését remélte. Az erőteljes tiltakozásoknak köszönhetően a Világbank előbb elállt attól, hogy jelentős támogatást nyújtson a kitermelés megkezdéséhez, 2007-ben pedig a vonatkozó hatástanulmányok megvizsgálása után a román állam elutasította a környezetvédelmi engedély megadását a bányatársaság részére. Innentől a történet lényegében két külön szálra bontható. A multicég ugyanis egyrészt nem tett le a környezetvédelmi engedély megszerzéséről, nem riadva vissza a politikai nyomásgyakorlástól sem, így időről időre akadt is olyan román politikai párt, amely mepróbálkozott a „Verespatak-törvény” áterőltetésével. Mindezzel párhuzamosan a multicég beperelte Romániát az elmaradt haszna miatt, 4,4 milliárd dolláros kártérítést követelve a román adófizetők kárára.
Az UNESCO-védettség védte meg Verespatakot
Verespatak sorsa tehát a politikai döntéshozók asztalán pihent évekig, a Gabriel Resources bányavállalat pedig mindent megtett azért, hogy életben tartsa a reményt a termelés megindítására. Annak érdekében, hogy a termelés lehetősége végképp kikerüljön a politika látóköréből, civilek kezdeményezték Verespatak UNESCO-védettség alá helyezését. A kezdeményezéstől a mindenkori román politikai elit a multicég zsarolásától tartva meglehetősen ódzkodott; nem is volt véletlen, hogy például 2017-ben az akkori román kormány ugyan bejelentette, hogy elindítja Verespatak felvételét az UNESCO világörökségi listájára, egy másik kormány még ugyanabban az évben vissza is vonta. A helyzetet jól jellemezte, milyen nehézkesen haladt a világörökségi státusz megszerzése a következő években is, hiszen még 2020 januárjában is érkeztek olyan jelzések civilek részéről, hogy az aktuális román kormány visszatart bizonyos dokumentumokat, ezzel akadályozva a folyamatot. Az UNESCO végül csak 2021 augusztusában adta meg Verespatak számára a világörökségi státuszt, igaz, ezt sem környezetvédelmi, hanem kulturális örökségvédelmi alapon. A verespataki hegyek mélyén több tíz kilométer hosszan elnyúló római kori, több mint kétezer éves aranybánya-tárnákhoz kapcsolódó emlékek azok, amelyek miatt a nemzetközi szakértők is szorgalmazták a világörökségi besorolást. A világörökségi státusz elnyerésének ugyanakkor döntő hatása volt az aranykitermelés jövőjére is, amely a továbbiakban megóvta Verespatakot a bányászati tevékenységtől.
Elmaradtak a dollármilliárdok
A kanadai multicégnek tehát 2021-ben le kellett mondania a bányászatról, a 4,4 milliárd dolláros kártérítési per ugyanakkor még mindig folyt. Jellemző, hogy a Gabriel Resources joggal reménykedhetett abban, hogy akár egyetlen kapavágás nélkül is tetemes haszonra tehet szert. A cég ezirányú számításait ugyanakkor a választott nemzetközi bíróság március 8-ai döntése keresztülhúzta. Ahogy a verespataki eseményeket folyamatosan nyomon követő Magyar Természetvédők Szövetsége közleményében arról beszámolt,
a washingtoni székhelyű ICSID testületének péntek késő este közzétett döntése szerint a romániai Gabriel Resources cég elvesztette a román állam ellen indított ISDS-pert, amelyben több milliárd dollár kártérítést követelt a Verespatakra tervezett aranybánya-beruházás meghiúsulása miatt.
Mint az MTVSZ kiemelte, bár a per már 2023 szeptemberében befejeződött, a döntést csak a múlt pénteken közölték a felekkel. Hozzátették:
a kétes hírű kanadai cég hiába próbálkozott korrupcióval, vesztegetéssel, majd egy „offshore-bíróságon” indított ISDS-perrel kikényszeríteni a cianidos technológiájú beruházás engedélyezését, nem jött be a számításuk.
Vezetőkép: MTI
