Több kérdés is megfogalmazódott az önkormányzati választás ellenzéki kampányával kapcsolatban, egyebek mellett annak finanszírozási hátteréről és támogatói bázisáról. Felmerült annak gyanúja is, hogy a tőkeinjekció külföldről érkezett, bár azt a pártfinanszírozási törvény egyébként tiltja. Arról, hogy vajon van- e olyan jogi kiskapu, ami ezt mégis lehetővé tenné, illetve mit is jelentene hazánk számára az, ha ezzel valamelyik politikai szereplő visszaélne, ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogásszal beszélgettünk.
Az önkormányzati választások kampányában hangsúlyos szerepe volt az ellenzéki médiajelenlétnek. Egyes információk szerint csak a Facebook-kampányukra, egyes médiumaik hirdetésére tízmilliókat költöttek, azonban annak forrása nem lett volna biztosított az eddigi pénzügyi kimutatásaik alapján. Márki-Zay Péterék pedig nyíltan vállalták azt, hogy tavasszal azért utaztak Amerikába, hogy pénzt gyűjtsenek az önkormányzati választás kampányára. Azt, hogy mennyit sikerült és kiktől kalapozták össze, nem válaszoltak. (Erről szóló cikkünk ITT olvasható.) Mennyire lehet törvényileg szabályozni a pártok pénzügyi finanszírozását, és miért van arra szükség, hogy átláthatóvá tegyék azokat?
A vonatkozó törvény alapján a pártok és jelöltjeik számára a külföldi hozzájárulás elfogadásának tilalmát az indokolja, hogy a pártok vagyoni lehetőségei nagymértékben befolyásolják választási esélyeiket, s nem kívánatos, hogy külföldi érdekcsoportok, esetleg más államok belpolitikai viszonyainkra ilyen befolyást gyakoroljanak. Addig, amíg korlátlanul áramolhatnak a pártok felé a sokszor ellenőrizetlen forrásból származó pénzösszegek – erre már a kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló jogszabály utal –, ez a különböző üzleti érdekkörök, sőt külföldi politikai erők befolyását is növelheti a politikai döntésekre. Az előzőekből álláspontom szerint az kellene, hogy következzen – és itt van lehetőség törvényi szigorításra –, hogy aki nem magyarországi pénzek felhasználásával kampányol akár pártszínekben, akár függetlenként, az törvényt szeg. Gyakorlatilag Finnország és Lettország szabályozása tartalmaz némi szigorítást a független jelöltekre nézve, egyébként valamennyi EU-s tagállamban indulhatnak nem pártdelegáltak. Ha van jogalkotói szándék a mozgástér szűkítésére, ezt a két példát is figyelembe lehet venni.
Nem csupán a külföldről érkező pénzügyi támogatás, de a Magyarországon élő külföldiek szavazati joga is nagy port kavart a választók körében. Elhangzott olyan vélemény is, hogy az erre lehetőséget biztosító uniós jogszabályt felül kellene bírálni. Mit gondol, erre valóban szükség lehet?
Az Alaptörvény megfogalmazása szerint az alkotmányunk kizárja meghatározott társadalmi csoportok automatikus kirekesztését a politikai közösségből; a választójogból való kizárásra csak egyediesített bírói döntés alapján kerülhet sor. A hatályos szabályozás szerint az önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választásán választójoggal rendelkezik minden, Magyarország területén lakóhellyel rendelkező nagykorú magyar és európai uniós állampolgár, továbbá aktív választójoga van a menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyeknek is. Így regisztráció nélkül vehetett részt az önkormányzati választáson több, mint százezer nem magyar, de magyarországi lakóhellyel rendelkező EU-s állampolgár, illetve magyarországi lakcímmel rendelkező bevándorolt, menekült, letelepedett is. Az EU-tag Magyarország számára irányadó luxembourgi Európai Bíróság (EUB) gyakorlata szerint a választójog lakóhelyhez vagy meghatározott idejű helyben lakáshoz kötése többek között azt szolgálja, hogy a választásokon azok vegyenek részt, akiknek szoros az adott államhoz való kötődésük, és akik életét a megválasztott intézmények döntései valóban befolyásolják (Py v. France ügy). Annak viszont nincs jogi akadálya, hogy meghatározott idejű helyben lakáshoz kössék a választójogot, az EUB szerint.
Csak a szocik augusztus végén gründolt álhíroldalának Facebook-promóciójára (mint megírtuk) 53 milliót szórtak el. Miből?
Mit jelent az Ön olvasatában az, ha idegen országok bizonyos pénzügyi tuning segítségével próbálnak meg befolyást szerezni más nemzetek politikai vezetésében?
Meggyőződésem, hogy az ellenzéki összefogás tekintetében vizsgálandó kérdés a külföldi források esetleges elfogadásának lehetősége, hiszen a számtalan brüsszeli látogatás, valamint az álcivil jogvédő szervezetek általi közvetett segítség elfogadása okkal generál kérdéseket a választókban. De e helyütt szólnunk kell a balliberális sajtó felelősségéről is, amely nézetem szerint támogatja is az említett ellenzéki hozzáállást. Nem baj, ha megszívlelik, hogy az 1848. évi Sajtótörvény még úgy fogalmazott, hogy „Ki a magyar szent korona alá helyhezett terület tökéletes álladalmi egységének (…) tettleges felbontására izgat; ki az alkotmány erőszakos megváltoztatására s a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázít, s bűnök elkövetésére hiv fel és buzdít, négy évig terjedhető fogsággal, és 2000 forintig emelkedhető büntetéssel fog büntettetni”. Az idézett szakasz nem szól másról, mint az adott körülmények között a haza iránti hűségről és a hatályos törvények tiszteletben tartásáról. Mindezen túl, néhány újságírónak el kellene végre döntenie, hogy a magyar emberek vagy Soros érdekeit kívánja szolgálni munkája során.
Többször felmerült kérdésként, hogy a hazaárulás büntetőjogi tényállását miért nem gondolják újra a jogalkotók. Ön szerint, ha ez megtörténne, hatékonyan lehetne alkalmazni?
Azt többen, több helyen kifejtettük, hogy a Büntető törvénykönyv hazaárulásra vonatkozó rendelkezései az érintett kontextusban nem alkalmazhatóak. Viszont több hatályos jogszabályunk – így a nemzetbiztonsági szolgálatokról, vagy a minősített adat védelméről szóló törvény – is tartalmazza a magyar érdek kifejezést. Meggyőződésem, hogy aki közösségi feladatot ellátva, nem a magyar érdeket szem előtt tartva végzi tevékenységét – legyen európai parlamenti vagy országgyűlési képviselő, vagy önkormányzati vezető –, az méltatlan a feladat ellátására. Az Egyesült Államokban több próbálkozás volt az „amerikaellenesség” szankcionálására: legutóbb a 2016-os választásokon, a külföldi befolyás kapcsán mondták egyesek, hogy megkérdőjelezhető a választások legitimitása és végeredménye. Ha a mostani magyar helyhatósági választásokon volt idegen befolyásolási kísérlet – és esetleg az ellenzék azt el is fogadta –, akkor ugyanezt gondolom az október 13-i önkormányzati voksolás kapcsán is.
Fotó: PestiSrácok.hu/Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS