Egy nálunk még viszonylag ismeretlen szülőszégyenítésnek (parent shaming) nevezett jelenség válik egyre nagyobb problémáva a haladó nyugaton. Ez azt jelenti, hogy a nagy jólétben az emberek nem a saját dolgaikkal, hanem azzal foglalkoznak, hogy másoknak osztogatnak gyermeknevelési tanácsokat, amelyek néha az összes határt átlépve otthonmaradásra, a közösségi médiától való távolmaradásra kényszerítik az édesanyákat és édesapákat. De komolyabb helyzetek is ki szoktak alakulni, amelyek megszégyenülésben és mentális traumákban is kicsúcsosodhatnak. Ami talán még nagyobb baj, hogy a progresszívnek nevelt gyerekek a közösségi média hatására úgy érzik, bármit megtehetnek és ők is kihasználják a kínálkozó alkalmat, hogy sakkban tartsák szüleiket. Mintha nem lenne elég gond a haladók országaiban.
Szülőszégyenítés, vagyis „parent shaming”: egy hazánkban még jórészt ismeretlen jelenség, amely egyre nagyobb problémát okoz a családokban a haladó Nyugaton, ahol minden, és annak ellenkezője is lehetséges.
De nézzük miről is van szó. A szülőszégyenítés azt jelenti, hogy egy szülő a szociális média valamely felületén (ritkábban szemtől szemben, nyilvánosan) nyíltan hangot ad nemtetszésének azzal kapcsolatban, hogy egy másik szülő hogyan neveli a gyerekét, vagy mit csinál a gyerekével. A nemtetszést kiváltó dolgok lehetnek szoptatással, etetéssel, öltöztetéssel, szabadidős tevékenységekkel, oktatással kapcsolatosak, de egymásnak feszülhetnek a vélemények a szülő otthonmaradás-munka dilemmája kapcsán is. Valójában bármi lehet, az emberek mindenbe szeretnek beleszólni, amihez semmi közük, hogy ez által is fontosabbnak érezzék magukat.
A jelenségről a nyugati sajtóban viszonylag sokat cikkeztek az elmúlt időben, a legropogósabb történet pedig egy ausztrál édesanyáé, aki odáig jutott, hogy már nem mer olyan képet kirakni, ahol szájon puszilja a lányát. Stevie Niki az Independentnek azt mesélte, hogy már nem is mer semmilyen családi fotót kirakni a közösségi oldalaira, mert fél a támadásoktól, amiket vadidegenektől kap.
Már meg sem puszilhatom a lányomat anélkül, vagy mutathatom ki a szeretetemet irányába anélkül, hogy azonnal megtámadnának, akkor egy nagyon szomorú világban élünk.
– mondta az édesanya.
Aki olvas bulvár híreket, az emlékezhet rá egyébként, hogy David Bechamnek is volt egy hasonló ügye, amit hasonlóan kegyetlen tettéért robbantott ki a média. A focistának sikerült megvédenie magát, de nem ez szokott történni általában, hanem inkább összeomlás, vagy megszégyenülés.
A jelenség Kanadában is divatos (pont ott miért ne lenne az), és tavaly készült is egy alapos cikk arról, hogy a gyermeket egyre kevésbé engedik önállóan felnőni, részben azért, mert a szülők attól tartanak, hogy a közösség (bizonyos esetekben vadidegenek) lejáratják őket és rossz színben tüntetik fel őket nyilvánosan azért, mert mondjuk hagyták a gyereket egyedül elmenni a boltba. A cikkben egy olyan esetet hoznak fel példaként, maikor az édesapa épp egy szupermarketben fizetett, de valamit a szomszédos szusizóban felejtett, és elküldte érte az 5 éves gyermeket. A probléma akkor keletkezett, amikor egy idegen kézenfogva kísérte vissza a gyerkeet és nyilvánosan megalázta a szülőt, hogy az miért engedi elkóborolni a fiát. De számtalan ilyen példát fel lehetne hozni.
Ijesztő az is, hogy a burokban nevelés, a valóságtól, a konfliktusoktól és a veszélyektől való elzárás simán hozzájárulhat ahhoz, hogy előbb-utóbb a gyerek is majd safe space-ekben keresi majd a beteljesülést.
Mi az elmaradott keleten ilyesmit maximum két szülő között a vasárnapi ebédnél látunk, vagy esetleg a nagymama lehet még az, aki beleszól a dolgokba, ha esetleg az ő falujában annak idején más volt a szokás. Ez még az egészséges szint és a Facebookra sem kerül ki soha, hogy mindenki láthassa.
Persze az is tény, hogy a szülők gyakran nem állnak a helyzet magaslatán, ha gyereknevelésről van szó, de az is megkérdőjelezhetetlen, hogy nem is készült még átfogó szakirodalom azzal kapcsolaatban, hogy hogyan kell egy gyereket felnevelni, hiszen minden eset, minden körülmény alapvetően más. A szülőszégyenítés még súlyos esetekben sem lehet normális körülmények között megoldás – ha egy gyermek valóban veszélyeztetve van otthon, akkor ennek kezelésére ott vannak az ebben kompetens hatóságok, akikkel bizalommal lehet fordulni.
Eredetileg egyébként még csak anyaszégyenítésről, azaz mom-shamingről volt szó, de eljutottunk odáig, hogy már mindkét szülőt érinti, sőt a gyerekek is beszálltak a játékba annak érdekében, hogy elkerüljék a szidást, ha éppen korlátozták őket abban az alapvető jogukban, ami minden progresszívnek kijár: vagyis, hogy azt csináljon, amit akar, következmények nélkül.
A FoxNews már évekkel ezelőtt megírta, hogy a szülőknek egyre nehezebb példát mutatni, vagy szükség esetén fegyelmezni a gyerekeiket Amerikában, mert azok kihasználva a közösségi média nyilvánosságát, simán megszégyenítik a szüleiket ország-világ előtt. A veszélyre a Daily Mail is felhívta a figyelmet, hogy egy otthoni konfliktus esetén már fennáll a veszélye annak, hogy a gyerek esetleg felveszi a szidást, majd azt közzéteszi a közösségi oldalakon, ez pedig rossz fényt vethet a szülőkre, sőt még jogi útra is terelődhet a dolog, ha néhány objektív, haladó mintaszülőnek nem tetszenek bizonyos gyermeknevelési módszerek. Hát igen, ha szobafogságra ítéljük a gyerekünket, akkor manapság már arra is figyelni kell, hogy előtte kihúzzuk a WiFi-t.
Az egyik legizgalmasabb a dologban, hogy a szülőszégyenítésről nem készült még pontos definíció, ilyesmit még az Urban Dictionary-ben sem találtunk, ahol pedig tényleg mindenre van szócikk. Nem világos, hogy ez azért van-e, mert nem érdeke a liberális nyugatnak nevén nevezni a problémát, vagy azért mert egyszerűen a szőnyeg alá akarják söpörni azt.
Forrás: FoxNews, Independent; Vezető kép: The Walrus
Apolitikus
2018-01-03 at 08:13
Egyébként ha az anyukának úgy tetszik, fenéken is csókolhatja a gyerekét, senkinek semmi köze hozzá. Az viszont más kérdés hogy nem kellene mindent kiteregetni.
Apolitikus
2018-01-03 at 08:09
Ha kellett a viszketegséget felpártoló közösségi média, akkor tessék viselni a következményeit.
laja46
2017-12-31 at 13:26
Boldog újévet kívánok a fideszkdnp seggnyalóinak!!! Őszintén!!!
Ferenc
2018-01-01 at 09:28
Én meg a bolsi/anarcholiberális seggnyalóknak!
Névtelen
2018-01-05 at 22:43
Laja46. Te meg pusztulj el dec 31-ig lécci.
Alexxx
2017-12-31 at 10:33
Ezerrel nyomják a faszbukot. Még a Magyar Idők c. lapban is: Ha többet akar olvasni a … megtalálja a faszbuk oldalunkon. Nos soha oda fel nem iratkoztam és nincsen az a pénz, hogy megtegyem!
Utálom a magamutogató “közösségi” oldalakat. Ezeken nyilvános fasz(buk)verés folyik.
Ferenc
2017-12-31 at 08:35
Az anarcholiberalizmus egy szeletkéje.
Feher Zsolt
2017-12-31 at 08:33
Na ez a faxbukk nincs es nem is lesz ilyenem. Nincs szüksegem senki okoskodäsära söt 50 eve nem lätott ismerösök läjkolgatäsäsra.Ha hiänyzik valaki felhivom enyi. A gyerekneveles magänügy mindadig mig az nem megy ätt idomitäsba fizikai terrorba. Minden gyerek mäshogy kezelhetö valaki 5 evesen talpraesett van aki nem. A szülö tudja mit bir a gyerek.A szäjpuszit hagyjuk meg a gyerek-szülö viszonyra mert itt mär ugyszinten megy az”okoskodäs”. De mindenesetre az is idiota aki a magäneletet az interneten eli ki.Az hogy a “halado” nyugaton a gyerekeknek csak jogaik vannak a kötelesseg szot a liberälisok kiirtottäk a szokeszletböl. Pedig elsö amit elvärunk a gyerekünktöl hogy teljesitse az elväräsainkat persze nem az irreälisakat. Aztän jöhet az ezt szeretnem azt szeretnem.Aki pedig a televiziora bizza a nevelest nem maga vegzi azt a netet pedig dejo nem idegesit a gyerek dolognak tartja az ne csodälkozzon a vegeredmenyen. Isten örizz hogy eszt oszak de a valläsos neveles csodäkra kepes. 5 gyerekem van.
Gatyás
2017-12-31 at 08:02
Az igazság pedig az, hogy a “80”-as évekhez képest kb. 30%-kal kevesebb a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmény és a látencia is sokkal kisebb.
Elsős korunktól kezdve egyedül jártunk iskolába, boltba, szemetet levinni stb. Én is elküldtem volna a shusiba a gyereket és nem lustaságból, hanem hogy önállóságot, önbizalmat szerezzen, és hogy ne féljen a világtól. Az arcunkba tolt információözön miatti félelmeinket rávetítjük a gyerekeinkre aztán csodálkozunk miért érzi biztonságosabbnak a virtuális világot.
A szájrapuszi szerintem sem OK, mintahogy a gyerekképek posztolása sem, ez utóbbit simán betiltanám.
Apamaci
2017-12-31 at 07:07
Semmi újdonság!
Ugye mindenki emlékszik olyan mondatokra mint “mit szól ehhez a falu?”, vagy mit szólnak ehhez az emberek?”!!
Az ilyen zaklatás csak annál eredményes aki könnyen befolyásplható és gyenge személyiség!
amarna
2017-12-31 at 07:06
Nálam is visszatetszést vált ki,ha egy szülő szájon csókolja a gyerekét,valamint még 5 éves korában is szoptatja !!!!
Gondolom–ennek a szülő gyerekkorában kell keresni a lelki történéseit !!!!
Alexxx
2017-12-31 at 10:38
Abszolúte nem csókolgatni kell a gyereket. Ha megdicsértem akkor kapott egy buksisimogatást és elvittem cukrászdába, ha jól tanult. De a puszit hagyjuk meg a születésnapjára az ünnepelnek.
Akkor sem a száját, hanem az arcát.
Gunman
2017-12-30 at 23:45
No, ezert nem (sem) kell f@szbukkozni. Van vilag azon kivul is. En 8 eve szakitottam vele, es meg elek.
Szornyu, hogy egyes embereknek a FB jelenti az internetet.
KARY
2017-12-30 at 23:22
Mások belepofáznak ,más dolgaiba .
Gáspár Anett
2017-12-30 at 22:04
Akkor tessék beleolvasni a “gyakori kérdések” oldalra, és évek óta tömve a kölykök saját szüleiket ekéző írásokkal.
khm
2017-12-31 at 10:21
Anett!
Van egy kérdésem.
Egyáltalán,minek rak ki valaki egy közösségi portálra CSALÁDI fényképeket? Az nem CSAK a CSALÁDRA vonatkozik?
Gáspár Anett
2017-12-30 at 22:02
” egy ausztrál édesanyáé, aki odáig jutott, hogy már nem mer olyan képet kirakni, ahol szájon puszilja a lányát.”
Bocs, de tényleg undorító,l ha szájon puszilja valaki a gyerekét. Főleg, a gyerek nem is tud védekezni ellene. Egészségtelen.
Gunman
2017-12-31 at 02:23
Tenyleg fura, ha a szulo szajoncsokolja gyereket; de miert lenne egeszsegtelen…? A csokolodzas szep es elvezetes szokasat emberek milliardjai gyakoroljak nap-mint-nap, akar tobbszor is. Szazalekosan nem szamottevo azok szama, akik ezen aktusbol kifolyolag egeszsegugyi problemakkal kenytelenek kuzdeni a kesobbiekben… (Az orjito szerelmet ehelyutt nem tekintjuk egeszsegugyi problemanak.)
?
dubitus
2017-12-30 at 22:01
Pofátlanság az- ha
– valaki beleugat más gyermeknevelési (ha nem erőszakos!) módszerébe,
– ha a szomszéd akarja megmondani, mit vessek kiskertembe,
– ha magát magyarnak tartó, ám nem itt élő és döntése hátrányait nem élvező akar beleszólni, kik vezessék az országot.
Kaktusz
2017-12-30 at 20:57
Hát igen ez a dekadencia. Erkölcsi züllés és fertő. Ez előzi meg mindig egy-egy bukását az emberiségnek.
khm
2017-12-31 at 11:09
Meg valami horda.
Bejla
2017-12-30 at 20:49
a hülyék…
azért “közösségi” a neve, hogy mindenki szabadon beleugathasson az életébe
(nincs semmilyen ‘közösségi’ lófaszom; nem is volt, nem is lesz)
Targyag Béla
2018-01-02 at 11:45
Épp egy ilyen fórumon válaszolt kedves druszám, Bejla!