Pesti Srácok

Íme, a „nem létező” Soros-hálózat: 226 EP-képviselőt tart a markában a spekuláns

Íme, a „nem létező” Soros-hálózat: 226 EP-képviselőt tart a markában a spekuláns

A Magyarországot CEU-ügyben kritizáló Frank Engel luxemburgi néppárti EP-képviselő is rajta van a Soros Györgyhöz kötődő European Policy Institute azon listáján, amely a „megbízható szövetségeseket” veszi sorba – írta a Nézőpontok.hu. Az Open Society Foundations belső adatbázisából kiszivárgott kiadvány a 751 EP-képviselőből 226-ot sorol fel Soros embereként, vagyis az anyag szerint a Soros-hálózatnak több „megbízható szövetségese” van a brüsszeli parlamentben, mint amennyi a legnagyobb, néppárti frakció összlétszáma. Épp ezért nem meglepő azon Soros-bérenc politikusok megnyilatkozása, akik a CEU-ügyben a magyar kormányt ekézik, vagy épp a Fidesz kizárását követelik az Európai Néppártból.

A DC Leaks nevű szivárogtató portál 2016 augusztusában publikálta az Open Society Foundations (OSF) belső adatbázisából származó mintegy 2500 dokumentumot. A „Megbízható szövetségesek az Európai Parlamentben 2014-2019” nevű kiadvány a 751 EP-képviselőből 226-ot sorol fel, vagyis az anyag szerint a Soros-hálózatnak több „megbízható szövetségese” van a brüsszeli parlamentben, mint amennyi a legnagyobb, néppárti frakció összlétszáma (215 fő). A listán olyan befolyásos nevek köszönnek vissza, mint

  • Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke
  • Olli Rehn, egykori gazdasági és pénzügyi biztos
  • Gianni Pittella, a szociáldemokrata frakció vezetője
  • Alexander Lambsdorff, az EP alelnöke
  • illetve Elmar Brok, Guy Verhofstadt, Sophie in't Veld és Ulrike Lunacek.

Több jobboldali politikusról – például a CEU-ügyben megszólaló, a magyar kormányt és Orbán Viktort erősen kritizáló luxemburgi Frank Engelről – megjegyzik, hogy adott esetben készek szembe fordulni saját pártcsaládjukkal. A kézikönyvszerű kiadvány bevezetője megjegyzi, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványnak „tartós és bizalomra épülő” kapcsolatokat kell kiépítenie a 11 bizottságban és 26 delegációban helyet foglaló, „bizonyítottan vagy valószínűsíthetően” Open Society-szövetséges politikusokkal. Minő véletlen, hogy éppen a listán szereplő képviselők közül estek neki a magyar kormánynak a Soros alapította Közép-európai Egyetem (CEU) ügyében. Deák Dániel, a Nézőpont Intézet elemzője ennek kapcsán felhívta a figyelmet:

PestiSracok facebook image

Forrás: Nézőpontok.hu; Origo.hu. Vezető kép: yournewswire.com

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.