A magyarországi politikai élet állandó pezsgésének köszönhetően hamar feledésbe merülnek olyan történések is, melyeket mégiscsak érdemes néha felidézni. Az ellenzék által generált napi hírdömpingben most egy kis szünetet tartunk, hogy visszapörgethessük az idő kerekét 2008-ba, amikor a hazai „értelmiségiek” (értsd: posztkomcsi közgazdászok, szociológusok, írók) nyílt levélben támogatták Gyurcsány Ferenc reformtervezetét. Az ominózus nyílt levél már csak azért is érdekes, mert annak aláírói közül többen még mindig az ellenzék megmondóembereinek számítanak. Sőt, akad köztük olyan közgazdász is, akit hiteles szakértőként szólaltatnak meg a balliberális sajtóban, dacára annak, hogy néhány évvel ezelőtt még a csúfos kudarcba fulladt gyurcsányista reformok mellett kampányolt lelkesen.
Nyílt levélben állt ki a hazai közélet színe-java 2008-ban Gyurcsány Ferenc reformjai mellett, melyben azt hangoztatták, hogy a 2006-ban elkezdett gazdasági megszorításokat tartalmazó csomag elfogadása nem pártpreferencia kérdése, hanem az egyetlen út, ami szerintük a világ fejlettebb régiójához vezetheti kicsiny országunkat. Bár a világ fejlettebb régiójához valóban eljutottunk azóta, de ezt még véletlenül sem Gyurcsány “zseniális” reformjainak, hanem az Orbán-kormánynak köszönhetjük, akik 2010-ben gyakorlatilag a csőd széléről állították talpra a magyar gazdaságot. Persze felmerülhet kérdésként az is, vajon miként fordulhatott elő, hogy a gyurcsányi reformok mellett elkötelezett neves szakemberek annak gigantikus bukását követően sem süllyedtek el szégyenükben, sőt, többen közülük a mai napig terjedelmes írásokban fejtegetik, mit is kellene csinálnia Orbán Viktornak, hogy ne menjen tönkre az ország. Elképesztő arcátlanságnak tekinthető az is, hogy a neves szakértői gárda tagjai mélyen hallgatnak arról, hogy alig tizenkét évvel ezelőtt még a csúfos kudarcba fulladt Gyurcsány-csomagban látták az egyetlen kiutat Magyarország számára. A mentőövként bedobott gazdasági reformtervezet azonban egyáltalán nem volt működőképes, bár abban valóban hatékonynak bizonyult, hogy a magyar embereket létbizonytalanságba kényszerítse.
Az elkövetkező hónapok sorsfordítónak bizonyulhatnak a magyar társadalom számára, a 2006-ban elkezdett reformfolyamat elfogadása nem pártpreferencia kérdése, hanem az egyetlen út, amely a világ fejlettebb régiójához, Európához és ezen át az euro-atlanti világhoz vezethet
– írta a nyílt levélben a “hazai értelmiség krémje”, melyet mások mellett Bauer Tamás, Dessewffy Tibor, Donáth Ferenc, Dornbach Alajos, Huszár Tibor, Inotai András, Kálmán C. György, Kertész Ákos, Láng Györgyi, Mihályi Péter, Petrovics Emil, Rainer M. János, Rózsa Péter, Ungváry Krisztián, Vágvölgyi B. András és Vásárhelyi Mária látta el kézjegyével.
Pikáns, hogy az ominózus levélben azt is hangsúlyozzák: “gondolataikat és szavaikat semmilyen szervezet sem sugallja és nem is korlátozza”. A szellemi függetlenségüket büszkén vállaló értelmiségiek egyébként azóta bebizonyították, hogy tényleg nagyon függetlenek – leginkább a realitástól, a normalitástól és a pártideológiától. Az ominózus levélben egyébként azt fejtegették, hogy Magyarország 1990-ben esélyt kapott arra, hogy új útra lépjen. Mint írták: átalakult a politikai szerkezet, parlamentáris demokrácia működik, európai típusú piacgazdaság. Azt is megállapították, hogy nem sikerült megújítani a költségvetés, az államháztartás, a közigazgatás, az egészségügy, a művelődés és az oktatás területét. Az aláírók kijelentették: Magyarország zsákutcás történelméből csak a XXI. század kényszereinek és elvárásainak megfelelő reformok vezethetnek ki, melyek az akkori kormány és Gyurcsány Ferenc által meghatározott irányvonalak mentén tud megvalósulni. Az egyik legizgalmasabb része a levélnek talán mégiscsak az, amikor óva intenek mindenkit attól a politikától, “amely retorikájában többet ígér, de valójában a reformok megakasztását, visszafordítását célozza”. Az alálírók szerint “csak olyan politikai erő számíthat a közvélemény támogatására, amely az általa képviselt reformokat kellő magabiztossággal jeleníti meg. Számítunk rájuk. Ha így tesznek, számíthatnak ránk”- fogalmaznak írásukban, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy hűséget fogadtak a szocialistáknak. (Milyen szerencse, hogy függetlenek…- a szerk.)
A “reformerek” 2020-ban is aktív szakértőként tündökölnek
Bauer Tamás 2014-ig volt a Demokratikus Koalíció alias Gyurcsány-párt alelnöke. Legutóbb azzal került a figyelem középpontjába, hogy a Trianoni-békediktátum 100. évfordulójának alkalmából azt találta mondani, hogy a trianoni döntés nem sorstragédia a magyarság számára, sőt a döntés – a nemzetiségek számai alapján – egyenesen logikus volt. Kertész Ákos Kossuth-díjas (?) író legutóbb egy interjúban fejtette ki véleményét a magyarokról. A Kanadába emigrált „neves” „magyar” „értelmiségi” szerint a magyar nemes egyszerűséggel genetikusan alattvaló. Mihályi Péter legutóbb a koronavírussal kapcsolatban szólalt meg (sajnos), amikor elmondta: egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a végletekig centralizált, Orbán Viktor kezében összpontosuló hatalom komoly hibát vétett volna. Aha értjük. Tehát egyelőre még nincs bizonyíték – vagyis nagyon úgy tűnik, hogy a kormány jól vette fel a harcot a vírus ellen – de nem kell megijedni, példás balliberális megmondóemberke lévén úgy is találunk rá majd bizonyítékot, hogy Orbán elcseszte. Válvölgyi B. András – aki a Magyar Narancs alapítója – most megkapta az ellenzékivé lett Ferencvárosi Önkormányzat lapjának vezetését, hogy független, ismétlem FÜGGETLEN lapot készítsen belőle. Rózsa Péter a 168 óra főszerkesztőjeként onthatja magából az orbánfóbiát, illetve még a Klubrádióban is van pár műsora. Vásárhelyi Mária legutóbb januárban sírta tele a Facebook-oldalát Soros egyeteme miatt. A ballibsi szociológus szerint a CEU „elkergetésével” Budapest elesett egy óriási lehetőségtől, amellyel a tudományos világ centrumába kerülhetett volna. (Amúgy senki nem szólt neki, hogy a CEU még mindig magyarországi kampusszal rendelkezik?) Inotai András professzor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének főtanácsadója szerint pedig Magyarországon olyan zárványok keletkeztek, amelyek csak arra jók, hogy a népbutító kormányoknak négyévente két kiló lisztért szavazatot adjanak. Gratulálunk az elképesztő érveléshez.
A szocialisták reformja a megszorító intézkedésekkel sem működött
Gyurcsány Ferenc 2006 áprilisában indította útnak az Új Magyarország nevű kormányprogramját. Az átalakítások – a szocialista álom szerint – minden magyar ember életét érintették volna: hatékonyabb egészségügyet és a közigazgatást ígértek, igazságosabbá és profibbá vált oktatásról fantáziáltak, és még a korrupció melegágyának tartott pártfinanszírozást is megszüntették volna – legalábbis ez derült ki a 82 oldalas dokumentumból, amelyben minimum ötvenszer szerepelt valamilyen formában a reform szó. Bár Gyurcsány számított arra, hogy a tervezett átalakításokkal számos konfliktus is járhat, mégis elkötelezetten hitt önmagában, na és persze abban, hogy a magyar emberek szótlanul tűrik a megszorításokat. Ha pedig mégsem, akkor sem lesz más választásuk.
Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok, gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek
– fogalmazott a 2006 májusában mondott őszödi beszédben. Mint kiderült Gyurcsány alaposan elszámította magát. Több reform parlamenti elfogadtatásához ellenzéki támogatásra is szüksége lett volna, de ezt nem kapta meg, a hazugságokat beismerő őszödi beszéd kiszivárgása után a Fidesz már szóba sem állt vele. Az Orbán Viktor által kezdeményezett, a kormánypártok számára csúfos kudarcot jelentő, 2008 márciusában tartott népszavazás után pedig Gyurcsány a vizitdíj és a tandíj eltörlésével visszavonulót fújt azon a kevés fronton is, ahol kézzelfogható eredményt ért el. Ekkor már szó sem volt bátor reformokról és új reform-korról, helyettük Gyurcsány 2008 márciusában a bársonyos reformokkal rukkolt elő. A bársonyosság, a fájdalommentesség azonban gyakorlatilag azt jelentette, hogy a miniszterelnök kifarolt a csúfos kudarcba fulladt gazdasági csomag mögül. A 2006-os parlamenti választások előtt ugyan a közgazdászok többször is figyelmeztettek arra, hogy a katasztrofális méretűre nőtt költségvetési hiány lefaragása érdekében fájdalmas lépésekre lesz szükség, a kampányban Gyurcsány és kormányának tagjai elhessegették ezeket a figyelmeztetéseket. A miniszterelnök rendszerint azzal hárította el ezeket az újságírói kérdéseket, hogy visszakérdezett: “akar megszorítást?”
Egyensúlyteremtés Gyurcsány-módra
2006. június 10-én aztán ő maga vezette fel a kormánya által egyensúlyteremtésnek becézett megszorító csomagot azzal az elhíresült mondattal, hogy “nem kell félni, nem fog fájni, de legalább is nem annyira, mint sokan szeretnék ezt elhitetni.” A megszorító intézkedéseket Gyurcsány azzal igyekezett promótálni, hogy arról beszélt: ha túl lesz az ország az első két éven, akkor utána újra egy pár százmilliárdos mozgástérrel rendelkezik a kormány, így el lehet menni vagy az adócsökkentés vagy pedig a jóléti intézkedések irányába. Persze ez sem sikerült, jól tudjuk, hogy mi lett a vége. A Gyurcsány mellett kiálló szakemberek tehát azt az elképzelést támogatták, amivel az akkori kormány majdnem csődbe vitte az országot, eladósította a nemzetet, és külföldieknek árusította volna ki a hitelekkel terhelt Magyarországot.
Résztvevők állnak a budapesti Vértanúk terén a Nagy Imre-szobornál, ahol utoljára demonstrálnak a magukat Kossuth tériekként azonosító tüntetők. A több mint három és fél éven át tartó tüntetéssorozat kiváltó oka Gyurcsány Ferenc 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került balatonőszödi beszéde volt, amelyet az akkori kormányfő az év május 26-án, zárt frakcióülésen mondott el. A Kossuth téren éjjel-nappal jelen lévő tüntetőket végül 2006. október 23-ra virradóra szorították ki a rohamrendőrök, majd a Parlament előtti teret több hónapra kordonnal zárták le. A demonstrálók 2006. október 23-án és azután többször, főként nemzeti ünnepek alkalmával is összecsaptak a rendőrökkel. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Ezek az emberek nyílt levélben álltak ki a szemkilövetőként emlegetett Gyurcsány mellett, nem zavarta őket az őszödi beszéd tartalma, de valószínűleg magasról tettek a csőd szélére jutott családok, elkeseredett fiatalok utcai tüntetéseire is. Valószínűsíthető, hogy a miniszterelnök utasítására oszlatták a tömeget lovasrendőrökkel, vízágyúval és könnygázzal, lőtték őket gumilövedékkel – a demonstrálók közül többen maradandó sérüléseket szenvedtek.
Gumilövedékkel lőtték a tüntetőket 2006-ban
A Gyurcsány mellett kiálló „értelmiség” akkor mély hallgatásba burkolózott, a szakértők önkéntes szótlansága egészen az Orbán-kormány megalakulásáig tartott. 2010 után azonban turbófokozatra kapcsoltak: a szakértői gárda tagjait az ellenzéki médiában előszeretettel független-objektív jelzővel illetik, gyakran láthatjuk őket a tévében különböző vitaműsorokban, elemzéseiket pedig nem csupán az éteren keresztül, de a nyomtatott sajtóból is megismerhetjük. A liberálisok szemében hitelesnek számító szakemberek arról viszont azóta is mélyen hallgatnak, miért hitették el az emberekkel, hogy a Gyurcsány-csomag jelenti Magyarország számára az egyetlen lehetőséget a gazdasági felemelkedésre, és hogyan volt képük függetlennek aposztrofálni önmagukat, miközben nyílt levélben biztosították támogatásukról a szocialistákat.
Forrás: PS, Origo, Index / Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS