kertész Ákos
Vérlázító gondolatok magukat nagyra tartó baloldaliaktól, akik szégyellik, hogy magyarok, és ennek hangot is adnak
A 444.hu, a Klubrádió, a HVG vagy éppen a Népszava. Csak néhány olyan baloldali médium, amiben a magukat sokra tartó munkatársak hangot adnak annak, hogy milyen ciki magyarnak lenni, vagy éppen arra törekednek, hogy értéktelen suttyónak mutassák be a magyarságot. Mert a magyar ostoba, agymosott, fogatlan, iszákos és alattvalónak született. Legalábbis szerintük. A Magyar Nemzet összeszedte azokat a magvas gondolatokat és törekvéseket, amikben a magát oly sokra tartó baloldaliak ócsárolják a hazájukat és honfitársaikat csupán azért, mert nagy elfogadásukban képtelenek megemészteni, hogy a többség a jobboldalra szavazott. Itt a lista azokról a "független" szakértőkről, akik Gyurcsány megszorító intézkedései mellett kampányoltak
A magyarországi politikai élet állandó pezsgésének köszönhetően hamar feledésbe merülnek olyan történések is, melyeket mégiscsak érdemes néha felidézni. Az ellenzék által generált napi hírdömpingben most egy kis szünetet tartunk, hogy visszapörgethessük az idő kerekét 2008-ba, amikor a hazai „értelmiségiek” (értsd: posztkomcsi közgazdászok, szociológusok, írók) nyílt levélben támogatták Gyurcsány Ferenc reformtervezetét. Az ominózus nyílt levél már csak azért is érdekes, mert annak aláírói közül többen még mindig az ellenzék megmondóembereinek számítanak. Sőt, akad köztük olyan közgazdász is, akit hiteles szakértőként szólaltatnak meg a balliberális sajtóban, dacára annak, hogy néhány évvel ezelőtt még a csúfos kudarcba fulladt gyurcsányista reformok mellett kampányolt lelkesen. Felbüfögött egy kis régi frusztrációt Kertész Ákos, miután bátorrá emigrálta magát – Mégis genetikailag alattvaló a magyar
Régi frusztrációnak hosszú az árnyéka: Kertész Ákos visszavonta a visszavonást, 9 év elteltével mégiscsak vállalhatónak tartja a 2011-ben közzétett fajelméletét, miszerint a magyar genetikailag alattvaló – ezt a Hírklikk nevezetű szennyportálnak nyilatkozta Kanadából, ahol minden sokkal jobb, legfőképpen azért, mert az egy rendes, multikulti társadalom, ott mindenféle ember él, szingaléztől kínaiig bezárólag, ráadásul genetikailag alattvaló magyarok sem piszkolják össze a kanadai nép nemes DNS-ét. Geib Hajnalka: Néhány szó a Gulág magyarországi áldozatairól – De miért épp a Gulág?
Hogyan lehet megfelelni Tacitus történészekhez intézett gondolatának: sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül írni? Hogyan lehet elhagyni az érzelmeket, indulatokat akkor, ha az ember a Gulágról és az ott szenvedőkről gyűjt anyagokat? Minél mélyebbre ástam magam a borzalmakban, annál inkább tűnt egyre reménytelenebb vállalkozásnak a „kívül maradás”. Ráadásként tudjuk, a felelősök példás büntetése elmaradt, s a témát kutatva azzal is szembesülnünk kell, hogy a mai napig számtalan közéleti személyiség és történész igyekszik relativizálni a kommunizmus rémtetteit. Erőn felül igyekeztem egy „steril” dolgozatot elkészíteni, ami végül szerencsére nem sikerült, ám kiállta a tudományosság próbáját, s bízom benne, méltó azokhoz, akikről szól. A dolgozatot tematikus részekre bontva adjuk közre, így a PolgárPortál olvasói hétről hétre nyomon követhetik a Gulág magyarországi áldozatainak útját. Vona: Az egyszerű emberek olyanok, mint a papucsállatkák, vagy mint a moslékban hempergő, mindent megzabáló disznók
Egy egészen döbbenetes Vona Gábor-írásra bukkant a PestiSrácok.hu. A Magyar Hüperion nevű folyóirat egyik 2013-as számában a Jobbik elnöke közölt cikket, amelyben típusokra osztja az embereket. A legalsó szintre az egyszerű, általa hülyének („stupid”) tartott embereket sorolja, akiket aztán válogatott sértések kíséretében gyaláz és ócsárol: moslékban hempergő, mindent megzabáló disznókhoz, papucsállatkákhoz hasonlítja őket, majd azon sajnálkozik, milyen kár, hogy nagyon sokan vannak. Sokkoló, hogy ezek szerint a miniszterelnökségre készülő Vona Gábor gyakorlatilag állatként tekint a magyar emberek egy tekintélyes részére. 
