Vona: Az egyszerű emberek olyanok, mint a papucsállatkák, vagy mint a moslékban hempergő, mindent megzabáló disznók
Egy egészen döbbenetes Vona Gábor-írásra bukkant a PestiSrácok.hu. A Magyar Hüperion nevű folyóirat egyik 2013-as számában a Jobbik elnöke közölt cikket, amelyben típusokra osztja az embereket. A legalsó szintre az egyszerű, általa hülyének („stupid”) tartott embereket sorolja, akiket aztán válogatott sértések kíséretében gyaláz és ócsárol: moslékban hempergő, mindent megzabáló disznókhoz, papucsállatkákhoz hasonlítja őket, majd azon sajnálkozik, milyen kár, hogy nagyon sokan vannak. Sokkoló, hogy ezek szerint a miniszterelnökségre készülő Vona Gábor gyakorlatilag állatként tekint a magyar emberek egy tekintélyes részére.
A nagy nyilvánosság előtt gyakorlatilag ismeretlen Magyar Hüperion nevű folyóirat 2013-ban indult, és mindjárt az első számában jelenhetett meg Vona Gábor ominózus írása. A modernkori ember politikai tipológiája című cikk valamiféle tanulmány, esszé próbál lenni, amelyben a szerző – hogy a komolyság látszatát keltse – idéz Hamvas Bélától, vagy például nagy példaképétől, az Atilla Király Akadémián tanító László Andrástól is. Vona írása a kiadvány 18. oldalán kezdődik, de az ámokfutós részhez el kell magunkat küzdenünk a 23-24. oldalig. Itt kezdi el ecsetelni, milyen is az emberek első, „szellemileg korlátolt” típusa.
Az első típus, amellyel teóriánkat kezdenünk kell, a stupid, vagyis az a szellemileg korlátolt ember, aki a történelem nagy kérdésének felvetéséig el sem jut. (...) A globális kapitalizmus ideális tenyészeti produktuma. Sokat fogyaszt, keveset engedetlenkedik, de legkevésbé gondolkodik. Elszomorító, hogy e kategória lélekszáma egyáltalán nem alacsony, sőt, a növekedése feltartóztathatatlannak tűnik. (...) Vegetatív dagonyájába, amelyet sokszor nagyon nívós életnek hisz, olyannyira elmerült, hogy szellemi eredetű stimulálásra teljesen mozdulatlan marad. Alapos vizsgálat esetén könnyen belátható, hogy mondjuk a papucsállatkával összemérve csupán mennyiségi különbségek felmutatására képes.
Vona mindehhez hozzáteszi: ez a csoport inkább valamiféle karakteralatti kategória, ám a modernkori politika alakításában lényegi szerepet töltenek be.
Barázdátlan agyú zabáló disznók
Ám a sértegetések java csak ezután következik! A következő, 24. oldalon még jobban belemelegedik a szerinte „hülye” emberek gyalázásába, tudományos mázzal nyakon öntött ócsárlásába.
A liberális demokrácia nem az emberekre, a népre, hanem a tömegre épül. (...) A jelenkori világ számára az a cél, hogy a politikai élet az ilyen inkompetensek, az ilyen lesüllyedtek választásán alapuljon. A modern demokráciák legkisebb alapegysége tehát nem az ember, hanem annak lesüllyedt torzója, a tömeglény, a mi terminológiánkkal élve a stupid. Az ő döntése határozza meg és dönti el a különféle társadalmi aktivitásokat, amelyeknek ezáltal nem csupán horizontális irányt szab, de egyben vertikálisan meg is semmisíti a politikát. Tekintve, hogy egyrészről a stupid számára a politika egyedüli célja, hogy a gyomrát megtöltse és barázdátlan agyát ingerelje szubhumán tévéműsorokkal, másrészről ő a modernkori demokrácia alapanyaga, így természetes, hogy a közélet totálisan értékvesztetté válik, elveszíti vertikumát. A liberális demokrácia nagy állatudvarában a stupid a disznó, amely moslékban hempereg, és mindent megzabál.
Bár Vona a 23. oldalon még azt fejtegeti, hogy a modernkori politika alakításában jelentős szerepe van ezeknek disznószerű, szubhumán lényeknek, a 24. oldalra már azt írja, ez a típus apolitikus, nem is foglalkozik politikával, el sem jut odáig. Vagyis a szerző mintha maga sem igazán tudná eldönteni, hogy ezek az élőlények befolyásolják-e a politikát vagy sem.
- A lényeg mégsem ez: hanem hogy Vona szerint az általa már-már állatként kezelt, vegetatív lények sokan vannak, sőt egyre többen, és olyanok, mint a disznók meg a papucsállatkák. Íme, így tekint a magyar emberek egy tekintélyes létszámú csoportjára Magyarország második legnagyobb pártjának elnöke, aki most vasárnap választást akar nyerni, hogy utána kormányozhassa hazánkat (és az itt élő rengeteg „disznót” meg „papucsállatkát”).
Magyargyalázás. Vona fent idézett ámokfutásából a moslékban hempergő, zabáló disznó kitétel kísértetiesen emlékeztet Kertész Ákos Amerikai Népszavában megjelent 2011-es, hatalmas botrányt kavart cikkére, amelyben a magyarságot „genetikusan alattvalónak”, a diktatúra pocsolyájában dagonyázó moslékzabálónak és a holokauszt egyedüli felelősének nevezte. Szerinte a magyar „boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot”. Kertész Ákos botrányos soraiért nem kért bocsánatot. A történtek nyomán visszavonták budapesti díszpolgári címét, ő pedig 2012-ben Kanadában kért és kapott menekültstátuszt állítólagos üldöztetése miatt.
Vezető kép: Origo/Csudai Sándor
