Németországban gond van, komoly gond. Kialakult az abszolút állam, amely kíméletlenül leszámol az ellenfeleivel. A sajtó pedig a klímahiszti és Fukusima óta egyre drasztikusabb képeket akar. A szerkesztőségekben már nem tényfeltáró újságírók, hanem vízióval és küldetéstudattal rendelkező emberek ülnek, saját ügyekkel, és politikát akarnak csinálni. A zöldek, akik a szabadságjogok védelmezőiként adták el magukat, boldogan vesznek részt az abszolút államban. Aki pedig tiltakozni próbál, azt az összeesküvés-elméletesekkel és a nácikkal állítják egy sorba. Elemzés.
Bár a német médiavilág főárama tántoríthatatlanul kormánypárti, azaz migrációpárti, nemzetállam-ellenes és már a középjobbot is fasisztának látja, azért a német nyelvű internet peremvidékén lehet még önálló és kritikus gondolatokkal találkozni. A Globkult.de oldalon Sigfried H. Seidl az abszolút államról írt a koronavírus-járvány kapcsán. Különösen érdekesek gondolatai most, amikor a magyar rendkívüli jogrendet másodszor is (és most Soros György érveivel is) valami demokráciaellenes puccsnak akarják láttatni Nyugaton.
November 18-án ugyanis új „népességvédelmi törvényt” fogadtak el – a harmadikat –, ami felhatalmazza a hatóságokat, hogy kijárási és érintkezési korlátozásokat vezessen be mind a magán-, mind a nyilvános térben. Ezzel az eddigi rendeleti kormányzásnak akarnak véget vetni.
Már a magánélet sem szabad, ha az állam így dönt. Amikor az állam beavatkozik az alap- és szabadságjogokba, akkor nem a polgárnál van a bizonyítási kényszer, hogy rámutasson ennek jogellenességére, hanem az államnak kell a jogalapot felmutatnia. Ez a Nyugat 250 éves szabadságharcának a vívmánya – mutat rá a szerző.
Bár azt állították, hogy a törvénnyel az eddigi ad hoc rendeletek helyett végre az alkotmányosságnak megfelelő törvényt hoznak, valójában csak a bíróságok száját akarják befogni vele.
Régebben ugyanis a bíróságok több hatósági rendelkezést és általános intézkedést hatálytalanítottak már csak formai okokból is. Sok jogász azzal magyarázza a mélyebb, anyagi jogi vizsgálatok elmaradását, hogy a média nyomása megbénítja a bíróságok tény- és jogérzékét.
Pedig volna ok a bíróságok aktivitására. Portugáliában például egy bíróság nem riadt vissza annak boncolgatásától, mennyire érvényesek a PCR-tesztek, illetve kiértékelésük, és tulajdonképpen kicsoda miért illetékes. [A PCR-teszteknél az eljárás ismétlése egyre érzékenyebbé teszi a vizsgálatot, egyben a hiba lehetősége is nő közben. 45-50 ismétlés után gyakorlatilag már minden minta pozitív. Sajnos az ismétlésszám nincsen szabványosítva, ezért országok és laborok között is komoly különbségek lehetnek. Ezzel a kérdéssel Magyarországon is foglalkozni kellene – S. G.]
Mi van tehát abban az országban, amelynek a vezetője a „Nyugat új vezetője” szerepében tetszeleg? – teszi fel a kérdést Seidl. A válasz lesújtó. 2020 márciusa óta senki még csak meg sem kísérelte a „fertőzés”, „megbetegedés”, „terjedés” vagy „az egészségügy túlterhelése” megindoklása mögötti elvont számokat akár csak felszínesen megvizsgálni. Naponta kapunk még több számot, még több statisztikát, pedig ezek nem könnyítik meg a döntéseket.
Látjuk a térképeket a számokkal, pedig a korona-statisztikák az EU minden országában különböznek. A szigorúbb szabadságkorlátozások ellenére miért többszöröse a fertőzöttek száma Franciaországban a németországinak? Nincs erre válasz.
2020 márciusa óta a kormány intézkedéseit soha nem vizsgálják utólag sem. Augusztus végén hatalmas, több százezres tüntetés volt Berlinben, olyan emberek részéről, akiket „koronatagadóknak” csúfolnak. A rendőrség feloszlatta azzal az indokkal, hogy nem viseltek maszkot. Ugyan miért nem lángoltak fel a fertőzések, miután hazautaztak a résztvevők? Nyilván senki nem fertőződött meg a tüntetésen.
Még inkább alkotmányellenes az ok, hogy miért is álltak olyan szorosan egymás mellett az emberek: a bejelentett felvonulás útját a rendőrség útzárral torlaszolta el, ettől feltorlódtak az emberek, és órákig tartott, amíg a tömeg szét tudott oszlani.
Nagyon vitatható a média és a politikusok viselkedése egy másik ügyben is: 2020 nyara óta Fehéroroszországban százezrek tüntetnek Lukasenka elnök ellen. Bár ott sem viselnek maszkot, ezt „népfelkelésként”, „demokratikus mozgalomként” üdvözlik.
Hogyan jutottunk idáig? Részben a politikusok háborús retorikájából már nem lehet visszalépni. Másrészt a modern politikusnak állandóan marketingelnie kell magát, tettre késznek, döntésképesnek és erősnek kell mutatkoznia.
A sajtó pedig a klímahiszti és Fukusima óta egyre drasztikusabb képeket akar. A szerkesztőségekben már nem tényfeltáró újságírók, hanem vízióval és küldetéstudattal rendelkező emberek ülnek, saját ügyekkel, és politikát akarnak csinálni.
A zöldek, akik a szabadságjogok védelmezőiként adták el magukat, boldogan vesznek részt az abszolút államban. Aki pedig tiltakozni próbál, azt az összeesküvés-elméletesekkel és a nácikkal állítják egy sorba.
Fotó: MTI/EPA
Facebook
Twitter
YouTube
RSS