Három hónapos várakozás után válasz érkezett az Igazságügyi Minisztériumtól a Szigetköz rehabilitációját szolgáló szlovák-magyar tárgyalásokról. Civil szervezetek korábban azzal vádolták a kormányt, hogy kapitulál a szlovákok előtt, és lemondva jogos vízigényéről, inkább háttéralkuk keretében gátak építésével próbálná megoldani a Szigetköz problémáját. A Duna Charta álláspontja szerint a tervezett négy fenékküszöb valójában négy gát, amelyek megépítése durva beavatkozás, másrészt veszélyezteti a Szigetköz ivóvíz-bázisát. Baranyai Gábor, a szlovák-magyar tárgyalások vezetője szerkesztőségünkhöz eljuttatott válaszából többek közt kiderül, hogy a teljes vízhozam jelenlegi 17 százaléka helyett 40-45 százalék közös mederbe való visszajutását szeretnék elérni, de arról is tájékoztat, hogy a felek nem tárgyalnak új duzzasztómű építéséről a Duna magyarországi szakaszán.
A huszonöt éve húzódó, Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer körüli pereskedés állóvizét civil részről a Duna Charta közleményét követően Lányi András Mandinernek adott interjúja kavarta fel. Az ELTE humánökológia szakának docense arról beszélt, „minden korábbinál nagyobb a veszélye, hogy a kormány kapitulál a szlovákok előtt”, mert véleménye szerint vízügy lobbistái minden alkalmat megragadnak arra, hogy valamilyen duzzasztógátat építsenek a Dunán, amelyről most a migránsválság eltereli a közvélemény figyelmét.
Emlékezetes, 1989-ben a magyar tárgyalófél a Duna védelméért összefogó civil tiltakozások hatására elállt a közös vízlépcső-beruházástól, viszont Szlovákia 1992-től a bősi erőmű működtetése érdekében elterelte a közös folyót, azóta használja jogtalanul a vízhozam 83 százalékát. Az ügyben a két ország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, amely 1997. évi döntésével meghatározta egy lehetséges államközi szerződés kereteit, legfőbb szempontjai a méltányos vízmegosztás, és a minimális ökológiai beavatkozás voltak.
Nemsokkal Lányi András nyilatkozata után az MNO.hu hozta nyilvánosságra azt a feljegyzést, amelyet Baranyai Gábor, a határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztos Trócsányi László igazságügyi miniszter és más érintettek számára küldött meg a 2015. július 22-i pozsonyi tárgyalások eredményéről.
A feljegyzés szerint a felek az alábbiakról tárgyaltak:
– bár a 2016-os szlovák választások várhatóan nem lesznek érdemi hatással a megegyezésre, a szlovák fél mégis célszerűnek látná, ha addig lezárulnának a tárgyalások
– a közös környezeti hatásvizsgálat elkészítéséért felelős SEA munkacsoport kidolgozta a Dunacsún és Szap közötti Duna-szakaszon elhelyezendő négy fenékküszöb pontos helyét, ezekből kettőt a magyar, kettőt a szlovák fél építene meg
– a tárgyaláson felmerült az 1998-ban Magyarországgal szemben a Nemzetközi Bírósághoz benyújtott szlovák kereset visszavonásának kérdése. A tervek szerint erre szeptember folyamán került volna sor.
– a tárgyalások során Baranyai Gábor jelezte, hogy a magyar állam nem tart igényt az erőmű tulajdonjogára és a megtermelt villamosenergia 50 százalékára, cserébe több vizet kér
– a felek megegyeztek abban, hogy a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni
Fotó: budaorsiinfo.hu
Október és november folyamán szerkesztőségünk többször is levélben kereste meg az Igazságügyi Minisztériumot, hogy hivatalos álllásfoglalás keretében reagáljanak a sajtóban megjelent állításokra, sikertelenül. Eközben a Duna Charta december 4-én „Beszélnünk kell a Dunáról” címmel tartott konferenciát, amelynek nyomán közöltük Bárdos Deák Péter előadásának összefoglalóját. A civil szervezet elnöke a szlovák félnek megküldött magyar tervezet-csomagra érkezett válasz alapján próbálta rekonstruálni a tárgyalások állását, továbbá véleményezte az elképzeléseket.
Bárdos Deák András előadásának megállapításai:
– előadásában abból a Baranyai Gábortól származó információból indult ki, amely szerint a tárgyalásvezető négy gát építését javasolta a magyar kormánynak a Szigetköz vízpótlása érdekében,
– amennyiben a négy duzzasztógát felépül, garantáltan elszennyeződik a Szigetköz alatt húzódó, európai szinten is jelentős vízbázis,
– a négy keresztgát megépítése olyan jelentős környezetkárosító hatással járó műszaki beavatkozás, amelynek nyomán nem érvényesülne a természet önszabályozó működéséhez hasonló állapot megvalósulásának elve,
– a duzzasztógátak létesítése után jelentős hordaléklerakódási problémával kell számolni 10-20 éven belül, ráadásul a Szigetköztől idegen statikus vízrendszer jönne létre,
– megkérdőjelezhető az az állítást is, hogy fenékküszöbök épülnének, a tervek alapján vasbeton-, és kőszórásos elemeket is tartalmazó un. komplex gát épülne, amely már jelentős környezetkárosító beavatkozással járna.
A konferenciáról szóló beszámolónkat követően az Igazságügyi Minisztérium végül megtörte a hallgatást, és megküldte a Baranyai Gábornak címzett kérdéseinkre adott válaszokat.
[well type=””]
Az Öreg-Duna medermélyülése és a folyó elterelése miatt számos gátkoncepció született már az elmúlt 25 évben – ezek között megtalálható a klasszikus duzzasztóműtől a kőszórásos gáton és gumigáton át a fenékküszöbig sokféle, tájromboló hatását tekintve nagyon is eltérő műszaki megoldás. Milyen gáttípus elfogadására ad felhatalmazást a hatályos kormányhatározat és az Ön mandátuma?
A Duna 1992-es elterelése óta valamennyi magyar kormány törekvése az volt, hogy helyreállítsa a Szigetköz, Csallóköz és a kétoldali mellékágakat elválasztó öreg-Duna vízrajzi és ökológiai egységét. Ezt írja elő egy 2004-es kormányhatározat is. A Duna elterelése csak felgyorsította az eróziót, amelyet a mellékágak és a mesterségesen létrehozott főmeder 1950-es leválasztása okozott. Jelenleg az alsó-Szigetközben a mellékágakhoz képest négy méterrel alacsonyabban van a főmeder vízszintje, mint 30 kilométerrel nyugatabbra, a Dunakiliti fenékküszöbnél. Ezt a három részre szabdalt árteret csak jelentős mesterséges beavatkozásokkal lehet helyreállítani – ezt a kormányhatározat is rögzíti, de erre utal az EU is, amikor az öreg-Dunát „mesterséges” illetve „erősen módosított víztestnek” minősíti. A Szigetköz és a Csallóköz összekapcsolásának érdekében a felek közös környezetvédelmi hatásvizsgálatot készítettek 2007-ben. Ennek keretében nyújtotta át 2010-ben Magyarország a hat különböző műszaki megoldást tartalmazó javaslat-csomagját. A kormányhatározat a konkrét műszaki megoldások megnevezése helyett az alapelvet rögzíti, azaz a Duna rehabilitációja a lehető legkisebb természetátalakító hatással kell járjon, így a természet önszabályozó működéséhez hasonló rendszer alakulhat ki, a megfelelő vízdinamikával. Nem létezik egyetlen olyan megoldás sem, amely teljes mértében szimulálni tudná az 1950-es (vagy az 1850-es) állapotokat, és ne igényelne valamilyen karbantartást, valamint ne járna jelentős természeti beavatkozással. Úgy látjuk, a fenékküszöbök építése igényeli a legkisebb természeti átalakítást, fenntartást, és az áramlási viszonyok is ideálisabbak a többi elképzelésénél. Ezzel szemben a Duna Charta által javasolt meder-szélesítés, és mederemelés a meglévő táj radikális átalakítását igényelné, új keresztirányú bordák megépítésével, valamint a főmeder gördülő hordalékkal történő több méter magas feltöltését. Összefoglalva, a kormányhatározat teljes mértékben összhangban van a fenékküszöbök vagy más, relatíve természetközeli duzzasztásos műszaki megoldások megvalósításával.
Ön pontosan milyen gátak felépítését javasolta a szlovák tárgyalópartnernek?
Semmilyen gátak felépítésére nem tettem javaslatot. Mindössze annyi történt idén szeptemberben, hogy a felek által 2007-ben indult közös stratégiai környezetvédelmi hatásvizsgálat szakértői arra a közös következtetésre jutottak, hogy a fenékküszöbökön alapuló megoldást tartják az elérendő vízügyi és természetvédelmi célokat leginkább kielégítő alternatívának.
Ki, illetve milyen szakértői csoport dolgozta ki az Ön által a szlovák félnek ajánlott műszaki megoldást? A csoportban kik képviselték a mérnöki és kik az ökológusi álláspontot?
A 2010-ben átadott műszaki megoldási javaslatokat a közös hatásvizsgálat magyar irányító csoportja értékelte, melynek tagjai voltak Ijjas István professzor emeritus, Klaus Kern, a WWF Austria szakértője, Kovács György, biológus, a tárgyalások titkára. Magának a megvalósíthatósági tanulmánynak az előkészítésében több mint húsz szakértő vett részt. Idén tavasszal a felek kijelölték azon műszaki és természetvédelmi szakértőiket, akik a magyar oldalról 2010-ben, szlovák oldalról 2012-ben és 2013-ban átadott vizsgálati anyagok közös értékelését elvégezték. Ennek tagja magyar részről Láng István (OVF, főigazgató-helyettes), Aradi Csaba (természetvédelmi szakértő, korábban Hortobágyi Nemzeti Park főigazgatója), Ambrus András szakreferens, természetvédelmi felügyelő (Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság), valamint Danyik Tibor (Nemzeti Környezetügyi Intézet munkatársa) voltak.
Mielőtt megtette volna javaslatát a szlovák félnek, készült-e környezetvédelmi hatástanulmány, történt-e társadalmi egyeztetés?
Magyarország utoljára 2010-ben adott át műszaki megoldási javaslatokat a szlovák félnek, ehhez képest én semmiféle új vagy módosított javaslatot nem tettem, mindössze lezárult a stratégiai környezetvédelmi hatásvizsgálat első fázisa. Amint a szlovák féllel sikerül bármiféle konkrét műszaki megoldás alapvető paramétereit rögzíteni, a politikai döntés meghozatala előtt társadalmi egyeztetést tartunk.
Ön milyen lépéseket tett a tárgyalásokon a Duna a hágai döntés értelmében Magyarországot illető 50 százalékos természeti és gazdasági erőforrásainak visszaszerzésére, a 23 éven át folyó jogtalan használat okozta kár behajtására?
A szlovák féllel való tárgyalásokon jelenleg a legakutabb kérdés, a Szigetköz-Csallóköz problémájára keressük a megoldást. Ebben a teljes vízhozam 40-45%-ának a közös mederbe való visszajuttatására tettem javaslatot (ma ez kb. 17%). Hangsúlyozni kell azonban, hogy Magyarország sem a hatályában fenntartott 1977-es államközi szerződés, sem pedig a Nemzetközi Bíróság ítélete alapján nem jogosult a víz 50%-ra, mindössze „ésszerű és méltányos” vízmegosztásra. A szlovák fél a magyar vízmegosztási ajánlatra mindezidáig semmilyen választ nem adott.
A szlovák fél rendre felveti a dunakanyari duzzasztó felépítésének szükségességét? Mi az Ön álláspontja a Bős alatt épülő bármely új gát szükségességéről? Történt-e ilyen javaslat, felvetés magyar részről a tárgyalások, egyeztetések során?
A 2015-ben felújított tárgyalások során Szlovákia nem tett javaslatot a Duna Szap alatti közös, illetve magyarországi szakaszán semmiféle új duzzasztó felépítésére. A felek nem tárgyalnak új duzzasztómű felépítéséről, a hatályos kormányhatározat alapján erre a magyar félnek egyébként sincs lehetősége.
Ön szerint mikor várható a hágai döntésen alapuló államközi megállapodás megkötése?
Ez alapvetően a szlovák fél kompromisszumképességétől függ, nincs kötött tárgyalási menetrend. Egyenlőre Szlovákia nem reagált a magyar vízmegosztási igényekre, melynek hiányában nem tudunk érdemben előrelépni a jogvita egyetlen jelentős kérdése kapcsán sem.
[/well]
Forrás: pestisracok.hu/mno.hu/MTI/mandiner.hu
Kezdőkép: geocaching.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS