Belgium a nyugat-európai liberális demokráciákhoz képest is jóval megengedőbb az úgynevezett LMBTQI+ ideológia népszerűsítésében. Ha úgy tetszik, az ideológia szélsőségesen liberális változatával találjuk szembe magunkat. Így nem meglepő, hogy az LMBTQ-propaganda az állami szervezetrendszer minden szintjébe beépült. Például az oktatásba, de az irodalmat is átitatja. Jó példa utóbbira a francia nyelvű Terrafemina, ami egy népszerű feminista platform, és hét olyan könyvet is ajánl kifejezetten kiskorúaknak, amelyek „érzékenyítenek”. Köztük van a Jonas című könyv is, amely még felnőttek számára is enyhén szólva nehezen követhető szerelmi szálak történetét írja meg: főszereplője Louve, aki kislányként éli diákhétköznapjait fiútestvérével, Jonasszal, teljes békében, szeretetben, amíg közéjük nem áll egy titokzatos harmadik személy, William. A szereplők itt körbeszerelmeskednek egymással, míg végül „természetesen” győz az igazság, és a kisfiú a kisfiúba szeret bele.
A probléma, hogy nemcsak az irodalmi világban van jelen az érzékenyítés, hanem az oktatásban is. Az Origo szerint ennek képviselője a homoszexualitás és biszexualitás megismertetését célul kitűző „Arc-en-Ciel Wallonie” (Vallon Szivárvány Egyesület) civil szervezet, amely 34-féle projektet kínál érzékenyítésre. Ahogy honlapjukon is fogalmaznak, „érzékenyítésre alkalmas eszközöket dolgoztunk ki az általános iskola alsó, felső tagozata és a tanárok számára is, hogy biztonságosabb és inkluzívabb környezetet alakíthassunk ki mindenki számára, és a gendersokszínűségre érzékenyítsünk”. A civil szervezet számos „eszközt bocsát” a kisiskolások és a felső tagozatosak vagy gimnazisták részére. Érdemes belenézni az „érzékenyítő”, kisiskolásoknak (6–10 éves korosztály) szánt, szinte meseszerű „eszközbe”.
Mióta kisbaba vagy, azt állítják, hogy te fiú vagy, vagy lány. Azt állítják, hogy miután te fiú vagy, te szuperhős akarsz lenni, cégvezető, sőt, talán ügyvéd. Miután te lány vagy, neked azt mondták, hogy hercegnő akarsz lenni, vagy anya, esetleg ápolónő. De lehet, hogy azt is mondták, lehetsz bármi, akár fiú vagy, akár lány. Ez talán igaz, de lehet, hogy úgy érzed, hogy olyan dolgokat mondanak neked, amelyek egyáltalán nem érdekelnek. Ez is lehetséges. Csak te tudhatod, hogy ki vagy, és mit tervezel
– írják. A kiáltvány ezután a klasszikus nemi szerepek ellen hergel, kijelentve, hogy azok csak társadalmi találmányok (!):
ami fontos, hogy jogod van ahhoz, hogy az légy, aki lenni akarsz, és papás/mamást vagy mamás/mamást, vagy épp papást/papást játsszál, ha ezt akarod.
A civil szervezet szintet ugrik, amikor a középiskolások „érzékenyítő” eszközeit mutatja be, itt ugyanis, ahogy fogalmaznak, „sokkal konkrétabbnak és példákkal alátámasztottnak kell lenni”. Az ő esetükben (14–18 éves korosztályról van szó) már pontosan el is magyarázzák, hogy mi mit jelent az LMBTQI+-világban. Például azt, hogy nemcsak férfiak vagy nők vannak, hanem léteznek interszexuálisok is, olyanok, akiknek nehéz, vagy nem is lehet a pontos nemét meghatározni, vagy olyanok, akik „nőiesek”, „férfiasak”, androgünök (mindkettő) vagy átmenetiek... Kommunikációjukban mintegy kedvet próbálnak csinálni a nemváltáshoz is.
