Lassan nincs olyan magyar ember, akit közvetve vagy közvetlenül ne sértett volna meg Márki-Zay Péter. Kezdve a Fidesz-szavazókkal, folytatva a vidéki Magyarországgal, a falusi emberekkel, majd a rezsicsökkentést támogatókat, a nyugdíjasokat, a zsidó honfitársainkat, a keresztény hívőket, az újságírókat és a fogyatékkal élőket. Még a saját szövetségeseit is leárulózta. Aberrált, ostoba, tudatlan, iskolázatlan, áruló és így tovább járnak körbetáncot a magyar közéletben a sértő, bántó, vállalhatatlan jelzők tömkelege – hála MZP tudatos botránypolitikájának. Egészen elképesztő ámokfutás, morális mélység. Felmerül a kínos kérdés: miért? Vagy a gyermekkorunk felejthetetlen irodalomóráinak dilemmája: vajon mire gondolt a költő? Egy biztos: csak kommunikációs baklövések sorozatának nevezni azt, amit MZP tesz, nem más, mint a felelősség elkenése. Mélyebb problémáról van szó.
Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője részletesen bemutatta az elmúlt hónapok kommunikációs ámokfutását. Aprólékosan összegyűjtötte a heti videoelemzésében azokat a társadalmi csoportokat, amelyeket a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje az előválasztásnak nevezett kampányesemény (vagy választói adatbázis építés) lezárása óta megbántott.
Hosszú a sor, félő, hogy nincs még vége!
De tényleg, mire ez a komcsi tempó, miért gondolta azt MZP vagy az „amerikai módszereket” honosító kampánycsapat azt, hogy a botránypolitizálás hosszú távon sikerre vezet?
Messze még április 3-a – ha ebben a tempóban folytatja az ellenzéki miniszterelnök-jelölt a kommunikációs ámokfutását, akkor ember nem lesz, aki szimpátiával fog iránta viseltetni.
Az első válasz magától adódik. Ha rövid távú céljaink vannak, akkor a botránypolitizálás egy ideig kitarthat egy protesthangulatban (ha egyáltalán van ilyen… amiben sokan kételkedünk). Így volt ezzel egykor Juhász Péter vagy Jakab Péter is, de a tapasztalat azt mutatja, hogy pünkösdi királyságuk kurtább lett, mint amivel számoltak: hamar megbuktak mindketten.
A második válasz – ami szintén a tudatosságra utal – az lehet, hogy MZP megpróbált abból az „ellenzéki burokból” kilépni, ami az elmúlt 12 év kudarcainak egyik oka volt.
A harmadik pedig megfejtés azonban kevésbé elemzői feladat, ám annál fontosabb lehet a választópolgárok szemszögéből nézve: egyszerűen ilyen emberről van szó. Nárcisztikus, arrogáns, csökönyös, makacs, megátalkodott, amolyan autoriter „vezérigazgató-típus”, akinek hiába mutatod meg százszor, hogy mi lenne a hasznos, ő kérlelhetetlenül ragaszkodik a saját „igazságához”.
Ha azon a bizonyos autópályán mindenki szembejön, akkor is azt állítja, hogy ő halad a megfelelő menetirányba.
A vérkomcsi Komjáthi: MZP olyan, mint egy vezérigazgató
Erre mondta a vérkomcsi Komjáthi Imre:
Márki-Zay Péterrel olyan tárgyalni, mintha egy vezérigazgatóval beszélgetne az ember.
Merthogy Komjáthi szakszervezetis Márki-Zay csapatában, és arra utalt, hogy nehéz megértetni vele, miért jó egy vezérigazgatónak az, ha az alkalmazottaknak is jó. A szoci képviselő szerint nagyon nehezen, de sikerült. („Mint amikor mondjuk Kovács F. Lászlóval tárgyaltunk a BorsodChemben” – húzta meg a hasonlatot.) Szerinte MZP megértette – vagy mégsem?
Tudatos botránypolitika születik
Még tavaly november 4-én a Jelen című „független-objektív” (mostanában egy hangyányit azért valljuk meg: ellenzéki – főszerkesztő Lakner Zoltán, főmunkatárs a fekete öves komcsi Tamás Ervin, stb.) portálon megjelent – egy önmagához képest rövid, alig 70 perces – videointerjúban árulta el MZP, hogy bizony van tudatosság a sértő, bántó szavak mögött. Már a kínos beszélgetés címe is magáért beszél:
A CÉL SZENTESÍTI AZ ESZKÖZT
Az interjúban MZP a megosztó kijelentésekről imígyen értekezett:
Ha valaki felháborodik azon, hogy leostobázom a Fidesz szavazóit, az nekünk jó! Mert így eljut mindenkihez, hogy mit is gondolunk.
Továbbá:
Olyan kommunikációs buborékok vannak ma a magyar társadalomban, amiket nagyon nehéz áttörni.
Ehhez kell durvákat mondani. És:
A hatékonyság igazolja ezeket a mondatokat. A cél igenis szentesíti az eszközt.
No comment!
Tehát Márki-Zay azt gondolja, vagy inkább gondolta (az ellenzéki pártok nagy szomorúságára), hogy a botránypolitizálás haszonnal jár…
Igen, rövid távon talán. Az Együtt vezetője, Juhász Péter is nagyot ment a botrányokkal, ám ma már eltűnt a süllyesztőben. Jakab Péter a krumpliszsák botránypolitikával a tavalyi nyár végén még vezette a miniszterelnök-jelölt-jelölti versenyt, ám egy idő után ez is kifulladt, Jakab pedig kudarcot vallott.
Nagyot tévedett MZP! Nem lehet otrombasággal valódi politikai sikert elérni. Talán a hardcore anti-Orbán-szavazóknak tetszik egy ideig, de hát MZP karaktere nem erre lett „kitalálva”.
Ő azt ígérte, hogy Fidesz-szavazókat is megnyer majd, és bizonytalanok százezreit állítja maga mellé, ám most még a sajátjait sem tudja megtartani.
Jellemtelen politikai karakter
Márki-Zay Péter és baloldali társai hiába próbálták botrányokkal felhívni magukra a figyelmet, csak a sérelmek és sebek maradtak. Indulat és gyűlölet.
Ám nem csupán „kommunikációs hibák” sorozatát látjuk, mélyebb ennél a probléma. Kommunikációs hibának nevezni a sértő szavakat nem más, mint a felelősség elkenése. A politikus felelős azért, amit mond. A stílus maga az ember… ebből pedig lehet következtetni MZP jellemére.
Apropó!
Miképp lehet szeretet politikát megvalósítani gyűlölködéssel? Hogy lehet szeretet országot építeni becsmérléssel, sértegetéssel, gyalázkodással, vádaskodással?
Merthogy hosszú a lista:
- Először a Fidesz szavazókat sértegette, azt mondta rájuk, hogy egy keresztrejtvényt se tudnak közösen megoldani, ostobák.
- Majd jöttek a jobboldali újságírók, akiket megfenyegetett és aberráltnak nevezte őket.
- Aztán a rezsicsökkentést támogatókat is sértegette.
- Majd a magyar nyugdíjasokról beszélt vállalhatatlan módon, amikor azt elemezte, hogy a világjárvány alatt elhunyt idősebbek fideszes szavazók voltak és ez hosszútávon lehetőséget nyújt a baloldal számára.
- Megsértette a zsidó honfitársainkat is, amikor a listázásról beszélt.
- Ezek után még a saját szövetségeseit is leárulózta.
- A vidékieket is sértegette, amikor azt mondta, hogy fel kell világosítani a falusi tudatlan embereket.
- Legutóbb pedig a fogyatékkal élőket bántotta meg, ami szintén vállalhatatlan.
„A háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő.”
A szeretet gyűlölet?
Facebook
Twitter
YouTube
RSS