botránypolitizálás

Sosem volt ennyire szélsőséges a kívülről irányított hazai balliberális politikai garnitúra

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2024 március 2.

Mi történik itt? Miután levették kezüket a külföldi támogatók a baloldalról, végre szembenéztek tehetetlenségükkel? Ennyire ijesztő volna az az üresség, amit a nyugat másolási programjának elbukása maga mögött hagyott. A legutóbbi vereségük óta székházat próbáltak megostromolni, építési kordonokat bontottak, rendőröket dobáltak meg, és olyan, de olyan ordenáré módon beszélnek az ellenfeleikről, mint a rendszerváltoztatás óta soha senki. (Legalábbis a komolyan vehető politikai elitből.) Ilyen szélsőséges, gyűlölet- és félelemkeltő politikai hangnemet nem tapasztaltunk még, mint amit a baloldal egy része magának megenged. Dehumanizálás, a miniszterelnök halálának kívánalma, bírók megfélemlítése, vagy éppen tudósok, művészek és üzletemberek fenyegetése. Újabban pedig – válogatás nélkül – minden jobboldali politikust, újságírót és a másképp gondolkodó értelmiségieket is pedofilnak bélyegeznek – tisztességes családanyákat és apákat sértegetnek! Amelyik kutya ugat, az nem harap? Ez igaz ugyan, de az a politikai kulturálatlanság, ami csúcsra jár a kívülről irányított baloldalon, az egyszerűen elfogadhatatlan. Ilyet máshol kiközösítenek! Persze, az okok világosan látszódnak: az agresszív viselkedés mögött kétségbeesés és reménytelenség bomlasztja a józan észt; másrészt a külföldi támogatók jól láthatóan lemondtak erről a baloldali politikai garnitúráról, azaz valóban sorsdöntő lesz számukra a következő dupla választás. Ám – álljon ez itt felkiáltójelként – ahogy az ostobaság, úgy a totális elkeseredettség sem ment fel senkit a gyűlöletkeltő magatartásának felelőssége alól.

Jelentkezzen, akit még nem bántott meg Márki-Zay Péter! Nem látom a kezeket!

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2022 január 29.

Lassan nincs olyan magyar ember, akit közvetve vagy közvetlenül ne sértett volna meg Márki-Zay Péter. Kezdve a Fidesz-szavazókkal, folytatva a vidéki Magyarországgal, a falusi emberekkel, majd a rezsicsökkentést támogatókat, a nyugdíjasokat, a zsidó honfitársainkat, a keresztény hívőket, az újságírókat és a fogyatékkal élőket. Még a saját szövetségeseit is leárulózta. Aberrált, ostoba, tudatlan, iskolázatlan, áruló és így tovább járnak körbetáncot a magyar közéletben a sértő, bántó, vállalhatatlan jelzők tömkelege – hála MZP tudatos botránypolitikájának. Egészen elképesztő ámokfutás, morális mélység. Felmerül a kínos kérdés: miért? Vagy a gyermekkorunk felejthetetlen irodalomóráinak dilemmája: vajon mire gondolt a költő? Egy biztos: csak kommunikációs baklövések sorozatának nevezni azt, amit MZP tesz, nem más, mint a felelősség elkenése. Mélyebb problémáról van szó.

Tordai kétségek közt, avagy az ellenzék semmi a botránypolitizálás nélkül

SSSzalai Szilárd Forró drót 2019 november 22.

Tordai Bencét kétségek gyötrik. Mindenki kedvenc ellenállója erről az ATV-nek beszélt, amikor eljött nála a felismerés: az ellenzék csak azért van még jelen a közbeszédben, mert megélnek a botránypolitizálás farvizén. A baráti safe space-be húzódva kijelentette azt is, hogy jelentéktelen lenne az ellenzék a parlamentben trágárkodás és botránypolitizálás nélkül. Igaz, a tényen ez a két irányvonal sem sokat változtat. Hogy mindezt miért ismerte be? Kivételesen nem saját agitátori tevékenységének elismerését kívánta; helyette megpróbált rávilágítani arra, hogy ha őt és kicsiny társulatát a parlamenti viselkedési szabályok európai normái közé szorítják, azzal az ő européer csapata képtelen lesz hallatni hangját.