A prófétai jövendölés is azt mondta Jézusról, ő a béke fejedelme. Persze, ma az számít békének a világban, hogy az erősebb hatalom maga alá kényszeríti a kisebbet fegyveres és gazdasági módon, akik csak akkor mernek fellázadni, amikor a helyzetük már tűrhetetlenné válik. De ez nem a jézusi út – többek között erről beszélt portálunknak adott húsvéti interjújában Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek. Úgy vélte, a világ vezetői csak akkor mondanának le a háborújukról, ha, mint annak idején Szent Pál, kapnának egy isteni ráhatást, és megtérnének. Mint kiemelte, „az egész Uniónak, az amerikai vezetésnek, az ukránoknak, oroszoknak, mindenkinek meg kellene térni, akkor lenne béke”.
A katolikus egyház – legalábbis az elmúlt száz évben – komoly támadások alatt áll Európában, mégis, még a legélesebb kritikusok is, mintha úgy tekintenének a Vatikánra, mintha az őrizné az európai erkölcsiséget. Mit gondol, mennyire tudta megőrizni a Vatikán az erkölcsi világítótorony-szerepét?
Világszinten a katolikus egyház a legjelentősebb a keresztény világban, nem véletlen, hogy mint a hadászatban is, a zászlóshajót kell kilőni, akkor a többi már megijed, megfutamodik. Sajnálatos módon az ortodoxia, amelyik egy monolit tömbnek tűnt egy pár évvel ezelőtt, amely keményen ellenáll a nyugati támadásoknak, most politikai okokból belső harcoktól szenved. A protestáns egyházak is széttagoltságban vannak. Nyugaton a holland protestáns egyház, amely még talán a legjobban hasonlít a magyar református egyházhoz, nagyon sok autonómiában létezik, még hitelvi különbségeket is fölmutatva. Hasonlóan egy norvég vagy egy svéd evangélikus egyház annyira elvilágiasodott, hogy a magyarországi evangélikus egyház egyáltalán nem azonos velük. De a katolikusságot is fenyegeti ilyesfajta veszély, mert főként a német egyházban megjelent egy olyan irányvonal, amelyre még Ferenc pápa azt mondta, elég egyetlen evangélikus egyház, nem kell a katolikus egyházból még egy evangélikus egyházat kreálni. Müller bíboros, a hittani kongregáció korábbi vezetője egyenesen azt mondta, ki kell közösíteni azokat a püspököket, akik a katolikus egyház tanítását például a házassági morál területén nem fogadják el. Mégis, a katolikus egyház az, amelyik egy egységes erőt tud fölmutatni, jóllehet Európában most válságos időket élünk meg, ahogy a kontinens csúszik le jelentőségében úgy politikailag mint gazdaságilag, de sajnos ez az európai katolikus egyházra is igaz, amelynek fő ereje már inkább Afrikában, a Távol-Keleten, vagy Dél-Amerikában van.
Sokan Európát is úgy emlegetik, mint missziós területet.
Mondhatni missziós terület, azzal a különbséggel, hogy azért itt sok minden megmaradt a hagyományból, egy művelt ember tudja még, hogy van húsvét, van karácsony, van Jézus Krisztus, van római pápa.
Még ha megtépázott mivoltjában is, de mégis erkölcsi iránytű a katolikus egyház, adódik a kérdés: van-e egy általános érvényű receptje, módszere arra, hogyan lehet békét kötni, megoldást találni egy háborús konfliktusra?
Az egyik megoldás, hogy egy háborút ki sem szabad robbantani, a kereszténység alapvető tanítása ugyanis a megbocsátás. Ha mégis kirobban egy viszály, akkor ennek mentén minél hamarabb meg kell azt oldani. Ez a katolikus egyház szentíráson alapuló receptje. Az Egyház, Ferenc pápa, a püspöki karok számtalanszor kinyilvánították, hogy a konfliktus megoldásának nem a fegyverkezés, hanem a tűzszünet és a diplomáciai párbeszéd az eszközei.
“A magyar kormány következetesen kiáll a béke mellett, és ebben szinte egyedüli partnere Ferenc pápának itt, Európában” Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
A ciklikusan zajló egyházi év minden pontjának van a mindennapok valóságának szóló aktuális üzenete is. Most, hogy a húsvéthoz értünk, mi ez az üzenet a háború vonatkozásában?
A Nagyhéten, Virágvasárnap arra emlékezünk, amikor Jézus szamárháton a béke városába vonult. Az utolsó vacsorán pedig a megváltó arról beszélt: „az én békémet hagyom rátok”. Amikor Péter a Getszemáni-kertben kardot ránt a poroszlókra, Jézus azt mondja: „tedd hüvelyébe a kardodat”, nem szólítja fel tizenkét apostolát, hogy essenek neki az őt elfogó katonáknak. Föltámadáskor pedig az első szavai: “Békesség nektek!”.
Tehát Jézus Krisztus folyamatosan a béke programját hirdeti.
A legnagyobb mértékben. A prófétai jövendölés is azt mondta róla, hogy ő a béke fejedelme. Persze a béke azért más a világban, ahol ma az számít békének, hogy az erősebb hatalom maga alá kényszeríti a kisebbet fegyveres és gazdasági módon, akik csak akkor mernek fellázadni, amikor a helyzetük már tűrhetetlenné válik. De ez nem a jézusi út.
A húsvéti várakozásba belevegyül egy másfajta várakozás is, hiszen Ferenc pápát Magyarországra várjuk. A Szentatyát sok kritika érte, miközben sok gesztust is tett a magyarság irányába, mikor például pápaként elsőnek látogatott Csíksomlyóra, eljött az Eucharisztikus Kongresszusra, és ahogy akkor ígérte, most ismét eljön. Hogyan jellemezhető Magyarország és a Vatikán viszonya?
Úgy gondolom, egyre jobb ez a viszony. Főként Ferenc pápának az Eucharisztikus Kongresszuson tett látogatása óta, hiszen azt lehetett látni, hogy a Szentatyát meglepte, amit itt tapasztalt. Nyilván ő is a sajtóból, mások véleményéből úgy tájékozódott, hogy itt nekünk nagyon rossz, idegengyűlölet van, a despota kormány mindenbe beleszól. Ehhez képest azt lehetett látni, hogy még a zsidó vallás képviselői is ott ültek az Eucharisztikus Kongresszuson, nem volt semmiféle megkülönböztetés az emberek között, nincs az a despotikus állapot, amit rólunk híresztelnek. Ferenc pápát tömegek üdvözölték, szépen, közösen imádkoztak. Ez abszolút módon meglepte a Szentatyát. Most, hogy a magyar kormány következetesen kiáll a béke mellett, és ebben szinte egyedüli partnere Ferenc pápának itt Európában, azért is jön szerintem, hogy ezt még inkább megerősítse.
A tavalyi Eucharisztikus Kongresszuson Bartolomaiosz ortodox pátriárka is mondott egy beszédet a Kossuth téren, többek közt arról szólva, hogy mióta az egyház szétszakadt, azóta bűnben él. Mennyire valós lehetőség, hogy az egyház egyszer egy testté válik?
Nem bűnnek mondanám, inkább hiánynak, hogy nem tartottuk meg Jézus végrendeletét, hogy a benne hívők egyek legyenek. A bűn mindig az, amit tudva és akarva elkövetünk, ebbe az állapotba a mai ember viszont már beleszületett. Az eredendő bűnhöz hasonlóan, hiszen az ember meghasonlott valahol a kezdet kezdetén Istennel és szembefordult vele. Ennek következtében az emberben van mindig egy lázadás Isten ellen, a jótól elfordul és könnyebben a rosszat valósítja meg. Ezt az állapotot is örököltünk, ez nem a mi személyes bűnünk. Ugyanakkor, amit lehet, meg kell tenni, hogy a keresztények egysége valamilyen formában megvalósuljon. Ezer vagy ötszáz év óta annyira szétnyílt az olló, hogy nem lehet egységesíteni és uniformist húzni az egész kereszténységre. Nem is akarjuk. Inkább az kellene, hogy a leglényegesebb krisztusi tanításban, a szentségekben jussunk el valamilyen egységre.
Ez a szétszakítottság nem jelent egyenértéket azzal, hogy emiatt sebezhető jobban sebezhető a kereszténység?
Mindenképp. Hiába, hogy azt szokták mondani, egységben az erő, ahol szellemi célok vannak, ott könnyebben szembefordulnak az emberek egymással. A fizikai világnak a törvényszerűségei nem mindig adnak többféle megoldást, egy nagy szekrényt nem lehet számtalan különböző módon bevinni egy szobába. A szellemi célok esetén megnyilvánuló megromlott, széthúzó emberi természet persze nem csak az egyházban van jelen, hanem mindenben. A családban, munkahelyen, országban, világban. Magyarország sem egységes, minimum két Magyarország van, ha nem több.
“Az örömhírt hirdetjük”
Mit az Ön személyes idei húsvéti üzenete?
Minden évben külön nyomtatunk karácsonyi és húsvéti jókívánságokat. A mostani kép egy XVII. századból való könyv Krisztus föltámadásáról, a hozzá kapcsolódó szöveg pedig Jézus szavait idézi a föltámadás után: “Békesség veletek!” Mi ezt hirdetjük abban az időben, amikor háború mellett is millió megpróbáltatással küzd az emberiség, földrengésekkel, szankciók okozta nehézségekkel. Az örömhírt hirdetjük, és mivel a háborúnak a kiszélesedése napirenden van, ezért nemcsak, hogy jót kívánunk, hanem könyörgőre fogjuk a dolgot.
Tartani kell egy harmadik világháborútól, atomfegyverek bevetésétől?
Sajnos ennek a lehetősége is fennáll. Amikor Jézushoz könyörgünk, akkor azt mondjuk, „Szent Kereszted által, aki megváltottad a világot, könyörülj rajtunk”. Őt kérjük, hogy könyörüljön rajtunk, mert a világ politikusai már nem abba az irányba viszik az életet, hogy itt békesség legyen. És csak az Isten kegyelme, ráhatása az emberekre, ami segíthet megoldani ezt a nagy problémát.
Tehát a politikusokban már nem bízhatunk, hogy megoldást találnak a konfliktusra?
Látszik, hogy nem akarják a békét, legalábbis nem a mieink, hanem a világ politikusai. Esetleg úgy, mint Szent Pál annak idején, hogy kapnának egy nagy isteni ráhatást, hogy megtérjenek. Mert meg kellene térniük. Az egész uniónak, az amerikai vezetésnek, az ukránoknak, oroszoknak, mindenkinek meg kellene térni. Akkor lenne béke. És ezért kérjük: „Szent föltámadásod által könyörülj rajtunk!”.
Vezetőkép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS