Ki locsol, ki nem locsol? Ki nem locsol, miért nem locsol? Ki nem enged a locsolónak s kit locsolhatnak? Ezzel a felhívással kértem meg Húsvéthétfő előtt néhány nappal a követőimet a Facebookon és a TikTokon, hogy segítsenek megfejteni, hogy ez a vidám szokás miért ment ki a divatból. Meglepő válaszokat kaptam, ugyanis az derült ki, hogy sok férfi menne, de nincs hova, ám olyan is akadt, aki szerint anyagi okok állhatnak a szokás kihalása mögött, továbbá olyan potenciális apuka is írt, aki visszatérne a hagyományőrzéshez, ha születne egy kisfia. Mindeközben egy fiatal lány is jelentkezett, aki örülne, ha jönnének a locsolók, de nem jön hozzá senki. Vannak, akik viszont nem bízzák a véletlenre, a Győri Rossz Anyák Egyesület térképet biztosít a locsolkodóknak, hogy hova menjenek.
Közép-európai hagyomány a locsolkodás: húsvéthétfőn a férfiak és fiúk útra kelnek, hogy vízzel, vödörrel, szódásszifonnal, kölnivel meglocsolják a hölgyeket, kislányokat. Régen inkább a vízbe dobták a nőket e jeles napon, ma már szelídült a hagyomány és cifrábbnál cifrább verseket is meghallgathatunk a hervadásmentesítés előtt.
Részemről én mindig nagyon szerettem ezt az ünnepet, mert ilyenkor az osztálytársak, a bátyám és a nővéreim barátai, délután pedig a családunk férfi tagjai locsoltak meg bennünket. Édesapám gondosan előkészített százforintosokkal igyekezett minél több locsolót csábítani hozzánk, mi pedig festett vagy csoki tojással háláltuk meg a látogatást. Emlékszem, a húsvét előtti héten mindig megfeledkeztünk róla a rántotta készítése előtt, hogy ne törjük, hanem fújjuk a tojást, mert szükség van a héjára. A szemünk majd kifolyt, egy-egy darab gondos előkészítése előtt. Az eredmény viszont sosem maradt el, jöttek a locsolók, jól felöntöttek a garatra, majd egy kis beszélgetés, udvarlás után mentek tovább.
Hétfőnként mindig lehetett látni a „bandákba verődött” locsolókat, akik céltudatosan mentek házról-házra. Ma már viszont nem ezt látom. Az utcák helyett az autópályák telnek meg, mennek az emberek pihenni, vidéki házat csinosítani, kirándulni vagy egyszerűen csak otthon ülnek. Éppen ezért fordultam a követőimhez, hogy ők mit csinálnak és mivel magyarázzák, hogy kezd nagyon kikopni ez a hagyomány.
Anyagi okok, egymástól való elhidegülés, hölgyek kényessége
Az egyik kommentelőm, Tibor szerint lehet, hogy azért, mert felnőttünk, de ő a maga részéről menne locsolni, ha lehetne, akár hozzám is. Ez kedves. Gergely viszont inkább a családjával tölti a húsvétot, ezért nem kel útra, a házon belüli hölgyeket természetesen meglocsolja. Ádám gyerekként járt locsolkodni, ami nagy élmény volt számára, legközelebb viszont akkor szeretne menni, ha fia születik. László viszont nem adja fel, ő jár locsolkodni, hiszen a nők széppé tétele a cél. István viszont szomorú, de sajnos nagyon találó választ írt nekem, szerinte ugyanis:
Az emberek többsége nem igényli mások társaságát. Továbbá, sokan anyagi kondíciókkal nem bírják az ezzel járó kiadásokat. Végezetül: sajnos az emberek közömbösek egymás iránt.
Gábor válasza is hasonló, mint Lászlóé. Ő ugyan megy locsolkodni, de tapasztalata szerint sokan nincsenek otthon, a másik probléma, hogy a kis zsebpénz, amit ilyenkor a locsolóknak szokás adni, sokak számára nem megoldható. Attila azért nem jár már locsolni, mert mindig várta a piros tojást, de amióta nem kap, már nem jár. Tibor viszont jár, mert úgy gondolja, hogy ez a kultúránk része még akkor is, ha sokan divatból, már nem ragaszkodnak hozzá. Zsolt viszont egy nagyon érdekes dolgot írt le, amit elsősorban a hölgyek figyelmébe ajánlok:
Bármilyen szép hagyomány is, de én már évtizedek óta nem járok locsolkodni. Legény koromban lelkesen jártam megöntözni a hervadó virágszálakat, de egyre kevesebben voltak otthon, egyre több helyen éreztem, hogy nem szeretik hogyha meg locsolják őket. Nyavalyognak, hogy ne tegyem mert “büdösek” lesznek… Pedig én aztán egy rendkívül rugalmas locsoló voltam! Felajánlottam a választási lehetőséget: Locsolhatok vízzel vagy saját kölnimmel, locsolhatok az ő parfümjével… De sok helyen csak a nyavalygás ment, tisztelet a kivételnek. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy hervadjanak el ott, ahol vannak, meglocsolom a család virág szálait és ennyi.
Albert szerint a locsolkodás hagyományának hanyatlása a kilencvenes években kezdődött, amikor az emberek egy ponton túl nem engedték, engedik be többé otthonaikba, a közösségekbe beilleszkedni nem akaró, számukra kellemetlen idegeneket!
Márton pedig szintén azzal magyarázta a locsolkodás elmaradását, hogy a drága hölgyek nem akarnak locsolót, majd korunk egyik nagy problémájára hívta fel a figyelmet:
annyira elharapódzott a “női egyenjogúság”, hogy a fenének sem hiányzik, hogy az egyik agyament liba (és sosem tudhatod melyikből tör elő) azon kezdjen ajvékolni, hogy Őt mennyire megsértették azzal, hogy megöntötték, mert Ő ezt egyáltalán nem szerette volna. Majd panaszkodnak, hogy már senki sem öntözködik, és elmúltak a szokások…
Bár a kérdésemre érdemben csak egy lány válaszolt, ő azt írta, hogy várná a locsolókat, de hozzá sajnos nem jönnek.
A győri anyák nem bízzák a véletlenre
A kommentekből leszűrhető, hogy ha már nem is, gyermekként a legtöbben jártak locsolni. Most viszont lutri, hogy kit találunk otthon, de a mai fiúknak is kell ez az élmény. Hagyományőrzési célból ezért a Győri Rossz Anyák Egyesület locsolótérképpel látja el azokat a fiúkat, akik szeretnék meglocsolni a lányokat. Várják a lányos házak jelentkezését, a címeket pedig térképen összesítik, ez alapján indulnak el a locsolók. Tapasztalataik alapján a 3-6 éves korosztály az aktív.
Akárkinek is van igaza, a hagyományokat nem szabad sutba dobni és legalább a baráti társaságokban és a családban őrizzük ezt a szokást, ha mindenkit nem is akarunk beengedni az otthonunkba.
Fotó: PestiSrácok.hu
Theo
2023-05-10 at 00:09
Jópofa szokás, de csak családban, szomszédokkal, vagy osztálytársakkal.
Akiket jól ismerünk.
Grimmbusz
2023-04-11 at 10:14
csakafidesz
2023-04-11 at 02:25
Na, de manapság miért is hívna be bárkit az ember? Régen a falu közössége jobban egymásra volt utalva. Az egyiknek ekéje volt, a másiknak lova, a harmadiknak tudomisénmije aztán kölcsönösen segítettek egymásnak (vagy akár disznóvágáskor). Nagyjából mindenki egyforma nyomor szintjén élt, ott segítették a másikat ahol tudták és viszont…De ez ki is kopott a falvakból a téeszesítéssel.
A rendszerváltoztatás után lett aztán végképp taccsra téve az ilyen kötelező vendégjárás, amikor megnőtt a munkanélküliek száma, és szó szerint olyanok, akik máskor nem is köszönnek, jöttek locsolkodni pénzért meg ingyennasiért közben jól szétnéztek a házban mit lehetne elkunyizni és kifele menet még beadták az igényüket a régi biciklire , bádoghordóra , stb… Persze, hogy a modern embert már a frász kerülgeti, ha valakit be kell engednie az otthonába, hisz mostanra már van valamije amit védeni kell.
Na a kocsmákról meg tudnék mesélni… Nem véletlenül tartják mobilon a kapcsolatot inkább a falvakban is, maradjunk annyiban…
csakafidesz
2023-04-11 at 02:25
Grimmbusz 2023-04-10 at 22:52
Évek óta egy kis alföldi faluban nyaralgatok, van ugyanis itt egy kicsike házunk. Jólesik a pesti nyüzsgés után a széles síkságon feltöltődni. Egyre több helybelit ismertem meg, főképp iparosokat. Nos meghívni még sehová nem hívtak meg, ma már a vendégeskedés csak családon belül szokásos. A barátok is inkább mobilon tartják a kapcsolatot, legfeljebb a kocsmában találkoznak.
Néha eszembe jut, hogy mikor Erdélyben jártam a magyar rendszámú kocsit látva behívtak a házukba, vagy leültettek a tornácon, hogy némi süteménnyel traktáljanak. Arrafelé még normálisabb ma is az élet, és még most is nagy a szegénység. Talán ez az utóbbi az oka annak, hogy jószívűek. A szegény ember a nincsből jószívű. Krumplis pogácsával kínáltak és gyümölcspálinkával, amit a kocsivezetés miatt sem fogadtunk el. (Az, hogy van egy 40 éves Dacia az udvaron, inkább teher nekik, mint vagyon.)
Grimmbusz
2023-04-10 at 22:52
Nagyon jó meglátások vannak itt a hozzászólásokban.
Régen ugye főleg falun belül, vagy maximum a szomszéd faluból kerestek párt a fiatlaok. Ez a locsolkodási hercehurca (mint minden népszokás) arról szólt, hogy a legények szemre vették az eladósorba kerülő lányokat, letesztelték a környezetet, a lány adottságait, ügyességét, a kedves leendő apóst-anyóst. A legényeket meg körberakták étellel-itallal, a házat glancba vágták, szó ne érje őket, hogy rontsák a leány férjhezmenési esélyeit, ráadásul legálisan viháncolhattak együtt a fiatalok, anélkül, hogy a falu a szájára vette volna őket.
Mostanra, mikor már nincs földrajzi korlátja a párválasztásnak, ez a célja kikopott a dolognak, csak a kellemetlen részei maradtak meg: a traktálás, a pénzköltés, meg a kuncsorgás a csokitojásét és locsolópénzért. Mostanra meg már annyira nem tartanak össze a falusiak sem, hogy egyébként szívesen beengedjék egymást a házaikba, a privát dolgaik közé. És itt jönnek be a képbe a romák, akik remek lehetőséget láttak az ingyenkaja/pia-locsolópénz-csokitojás hármasában és persze nem tudnak mértéket tartani. Cserébe viszont legalább ordenárék. (ez nem rasszizmus, tény.)
Ha jól értem, itt lehet a kutya elásva, amiért általában mindenki nyűgként éli meg…
csakafidesz
2023-04-10 at 20:06
“Megkérdeztük, hogy ki miért és ki miért nem hódol a locsolkodás örömének.”
“örömének..”
Nos már régen nem öröm.
Egyénként hol van előírva, hogy régi hagyományoknak tovább kell élniük. Ma már a fejlett országokban senki sem hord fátylat, pedig meg kell nézni a régi olasz festőket. Anno Itália városaiban a nők körében általános volt a fátyol hordás, most legfeljebb esküvőkön láthatjuk ezt a szokást.
Grimmbusz
2023-04-10 at 17:06
Netta és Munkásember tökéletesen összefoglalta azt, ami itt mifelénk is van.
Egyébként láttam egy (a’sszem) amerikai youtube listát a legfurcsább népszokásokról a világon. A lányok tavaszi hűvös reggel hideg kútvízzel való nyakonöntése együtt szerepelt mindenféle afrikai férfivá avatási rituálékkal, az indiai csecsemő-toronybóldobálós szokással, a vudu-varázsló saját ujját való megevésével és a spanyol bikafuttatással. Érdekes látni, ki mit emel ki belőle.
Amúgy a férfiaknak is megalázó helyzet tud ám lenni, főleg gyerekkorban. Jómagam is ódzkodom a szitutól.
Netta
2023-04-10 at 13:11
Falun/községekben még sokáig élt a szokás.
Az ősi szokás eredetét ismerjük: tavasz, kikelet, termékenység, virág, öntözés stb.
De az ifjak ilyenkor “mustrán” is voltak a lányos házaknál, láthatták, hol milyen tiszta, ápolt a porta, a kert felásva, beültetve, a stafírung, a tisztaszoba, milyen gazdag a trakta, a lány öltözéke, a kézügyessége, milyen szépre pingálta a tojásokat… stb.
Bizony, számított, hogy kihez mentek a legények, s kihez nem, vagy csak néhányan, csupán illendőségből mentek-e.
Ilyenkor szerelmek lobbantak, eljegyzésekre került a sor: kikelet, virágzás, szerelem. 🙂
.
A nagyobb községekben, kisvárosokban is hamarost elprolisodott a szokás.
hát én
2023-04-10 at 11:35
@Netta: 10/10 komment – aki mást mond, hazudik
Ungarn über alles
2023-04-10 at 11:20
locsolkodjanak okos-telón keresztül
…minden hülye azt csinálja, aki emberi kapcsolatokra képtelen
Királytigris
2023-04-10 at 10:32
Hülyeség az egész. Eleve olyan tenni hölgyekkel, aminek ők nem örülnek, baromság.
Netta
2023-04-10 at 10:02
A városokban elprolisodott ez a szokás:
.
-olyanok gyerekek is becsöngettek, akiket nem is ismertünk,
vagy ha igen, akkor hétköznap nem is köszöntek;
-ordenáré rigmusokat gajdoltak kedves versike helyett;
-kamaszok azon versenyeztek, hogy ki gyűjtött már több pénzt
néhány óra alatt,
-ha nem kaptak pénzt, de festett/pinglt tojást, kimenet
a ház előtt földhöz vágták;
-itatták a kamasz fiúkat, tele voltak velük a detoxikálók;
-kegyetlen büdös pacsulival locsoltak, mindegyik mással,
vagy szappanos vízzel, higított rózsaolajjal;
.
Pillanatok alatt olyan büdös voltál, mint a pöcegödör, és
vagy egy hétig nem tudtad lemosni a hajadról;
.
Ezért már kamasz koromban Húsvét (csak azért is nagybetűvel) hétfő már reggel 7-8 között elindultunk családostul kirándulni. Csak késő este
értünk haza. Senkinek nem nyitottunk ajtót.
.
Rokonoknak, ismerősöknek, akikről tudtuk, hogy tartják a szokást,
jeleztük, hogy mi nem leszünk otthon, ne jöjjenek.
Édesapánk hajnalban friss szódavízzel, vagy pohár vízzel fröcskölve ébresztett minket, nagy kacagásokkal kezdődött a nap. És indultunk elfele
.
De édesanyám nem úszta meg. Tahó főnöke végiglocsolta az összes
kolléganőt a pacsuli pancsával és elvárta, hogy jópofát vágjanak
hozzá. És nem mondhattad, hogy nem kéred.
.
Á.
2023-04-10 at 09:36
Ezért (is) kellenek a közöségek (cserkészet, egyházközsegi, baráti társaságok stb.), amelyek úgy maradnak együtt, hogy némi áldozatot is hoznunk kell értük (leginkább időt kell áldozni rájuk, ami – lássuk be – nem elviselhetetlenül nehéz), cserébe viszont örömben, bajban, hagyományok megélésében van hova tartoznunk. Így nem kérdés “hagyjuk-e” magunkat meglocsolni..
csakafidesz
2023-04-10 at 09:16
Kedves Zita! Elég öreg vagyok, de kivételesen hajlandónak mutatkozok magát külön ingyen és bérmentve meglocsolni amivel csak akarja. Vízzel, szappanos vízzel, pacsulival, 4711-es kölnivel, (‘Krasznaja Moszkva’ ezidőtájt beszerezhetetlen, pedig igazán jó büdös..) vagy akár pezsgővel is.
angelblind652
2023-04-10 at 07:53
El vagy tévedve Zita! Városban is locsolkodnak a fiúk, testvérek, apák – tudod, tőlük tanulják a kicsik is, hogy ez egy szép hagyomány. Úgyhogy rosszul tetted fel a kérdést. Mimdjárt “nemmel” a kérdésben. Sajnálhatod, ha nem locsolnak meg, mert akkor elfelejtettek, nem számítasz, nem vagy már nő,
Munkásember
2023-04-10 at 07:17
Régen mindenki járt felénk. Rokonokhoz, szomszédokhoz, ismerősökhöz. Azután a sok cigány elkezdte bejárni a környéket, és sokan e miatt bezárkóztak, meg elmentek rokonokhoz. És azóta is ez van, így ért véget ez az egész húsvéti hagyomány. Persze csak ott ahol sok a cigány. Ahol nincsenek cigányok ott ma sem változott semmi.