Káosz van, de nekik és a haveroknak megéri – interjú Molnár Lászlóval, Újbuda volt alpolgármesterével

Mielőtt belemennénk Újbuda utóbbi egy évének boncolgatásába, kezdjük talán a polgármester leghíresebb kijelentésével. Mint ismert, nemrég László Imre egy testületi ülésen azt mondta, létezik olyan szempont mely szerint Hitler megérdemelte, hogy a Time magazin annak idején az év emberének válassza. Önnek mi volt az első gondolata amikor ellenzéki politikusként meghallotta ezt a mondatot?

Emlékezetes a polgármester Hitlert elismerő kijelentése, önmagában már az is nagyon különös, hogy nem egy neonáci, hanem Gyurcsány Ferenc egyik bizalmasához köthető ez a mondat, méghozzá nem szűk körben, hanem egy testületi ülésen érezte úgy, hogy muszáj megosztani ezirányú gondolatait. Azonban a problémának van egy ezen túlmutató része is, amely kiválóan szemlélteti a kerület működési mechanizmusát. A polgármester tesz egy Hitlert méltató vállalhatatlan mondatot, de senki nem mer szólni, hogy azért ezt mégsem kéne, mert fél, hogy akkor borítani kell a koalíciót és elvész a hatalom. A hatalom viszont fontosabb mint az elvek, ezért inkább elkezdik a kijelentést relativizálni, megbocsátani a vállalhatatlan kijelentéseket, az egészet elbagatellizálni, nyelvbotlás volt, satöbbi. De hol van a határ, vajon mi az, amit már nem lehet átlépni? Saját véleményem az, hogy eddig is olyan határokat léptek át, amit eddig nem gondoltam volna, hogy megtesznek. Az, hogy egy magát európai, liberális gondolkodónak valló számára miként bocsátható meg Hitler elismerése, számomra nehezen értelmezhető. Nehéz nem azt látni, hogy a hatalom és az abból származó pénz tartja össze az egészet.

Egy év telt el a választások óta, ez már egy értelmezhető hosszúságú időszak arra, hogy számot vessünk a kerületben elvégzett munkákról. Akár felsorolás szintjén is, össze tudná foglalni, hogy a kampányban elhangzott baloldali ígéretekből eddig mik valósultak meg, és melyek nem?

Ez utóbbiról sajnos sokkal könnyebb hosszabban beszélni. Mint a legtöbb kerületben, így a mi ellenzékünknél is kiemelt kampányszlogen volt például a takarékosság, a fölösleges kiadások csökkentése, majd miután nyertek és elfoglalták a pozíciókat, az első intézkedéseik között megkétszerezték az alpolgármesterek számát. Ez a kabinettagok, tanácsadók számának növekedését is jelentette, miközben 2010 előtti embereket nevezték ki az önkormányzati cégek élére. Itt külön érdekesség, hogy sem a régi szocik, sem a DK, sem a Momentum nem tudott ebből profitálni. A DK miatt megbízták a Czeglédy Csabához köthető ügyvédi irodát, amelyet azóta is foglalkoztatnak. Megbízták Dési Jánost havi hétszázötvenezer forintért, de Komáromi Zoltánt is hónapokig fizették. Jól kitapintható, hogy a DK holdudvarához tartozó emberek miként kapnak megbízásokat az önkormányzattól.

Beszélhetünk arról is, hogy teljesen érthetetlen módon a tavaszi járványhelyzet alatt egy parkolási és egy médiacéget alapított az önkormányzat. Gazdasági számítások, egyeztetések, előzetes tanulmányok nélkül. A költségvetés tanúsága szerint is negyvenötmillióba került ez a kis plusz lépésük is. Aztán említhetjük a Hamzsabégi parkot, ahol megígérték, hogy megvédik a fákat a beruházás elől, szegény civileket még egy perbe is belevitték, mondván támogatják őket. Aztán egyszer csak rájöttek, hogy ezt így nem lehet, és gond nélkül kihátráltak a civilek mögül. De megígértek mást is, például, hogy az ÉMI-telken lévő beruházáshoz kapcsolódva növelik a játszóteret, a civilek általi elvárásoknak eleget tesznek az építési szabályozásnál. Ezt az ígéretüket még alá is írták egy nyilatkozat formájában, majd gond nélkül léptek túl a vállalásaikon. A megbeszélések jegyzőkönyvébe simán beleíratták, hogy a civilek kérései irreálisak, tehát amikor aláírták az ígéreteiket, már tudták, hogy hazudnak. A polgármester mindeközben folyamatosan ellentétes tartalmú nyilatkozatokat tett a szuperkórház körül kialakult polémiában. A sajtó tanúsága szerint, hol akarta, hol nem, hol igen, de nem úgy. Semmi sem egyértelmű.

Ahogy a főpolgármester és számos más budapesti kerület, így az újbudai ellenzéki összefogás kampányában is központi helyet kapott az átláthatóság kérdése. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban Újbudán?

Az átláthatóság érdekében kineveztek egy átláthatósági megbízottat. Már a kiválasztás is egy zavaros folyamat volt, hiszen nem egy személyt bíztak meg végül, hanem egy céget. Önmagában szép, hogy az átláthatósági biztos kiválasztása is zavaros folyamat. De még szebb a személye, illetve egyéb tisztségei, hiszen Nagy Zoltán, a Transparency International Magyarországi kuratóriumának elnöke. A kinevezése júniusban történt meg, de azóta sem láttuk, hallottuk. Pedig a múltkori testületi ülésen egy átvilágítást is tárgyalt az önkormányzat, de azt se merték nyílt eljárásban tárgyalni, az átvilágítást pedig egy olyan céggel készítették, amelynek vezetői ellen offshore cégek tevékenysége és pénzmosás gyanúja miatt is eljárások folytak.

Érezhető, hogy a balliberális oldal nem csak országosan, hanem helyi szinteken is igyekszik kétfrontos harcot folytatni a nemzeti oldallal szemben. Az egyik egy gazdasági, pénzért és pozíciókért folyó, a másik pedig egy kulturális vagy ideológiai hadviselés, melynek célkeresztjében a nemzeti oldal értékei állnak. Hogy látja, voltak hasonló törekvések a kerület vezetése részéről az elmúlt időszakban?

Ami az ideológiákat illeti, érdekes, hogy a hatalom megszerzése és megtartása érdekében olyan elvi vitákon is átlendülnek, hogy a Horthy-rendszer akkor most jó volt-e, vagy nem. A nyíltan Horthy-szimpatizáns jobbikos képviselő simán támogatja a volt kommunista rezsimet kiszolgálókat, vagy a már-már szélsőségbe hajló liberális eszméket vallókat. Talán a legjobb példa arra, hogy ideológiai, világnézeti kérdésekben is új irányt vett a kerület, hogy az idén a Pride egyik fellegvárává tették Újbudát. Az uniós zászló helyére szivárványos került, a helyi közösségi tereket bérleti díj nélkül átengedték a Pride rendezvényeinek. Napirendre sem vették azt a kezdeményezésünket, hogy óvjuk meg az óvodákat attól, hogy ideológiák csataterévé váljanak. Komoly félelmem van azzal kapcsolatban, hogy az érzékenyítő mesekönyvek mikor tűnnek fel az újbudai óvodákban.

Érdekes történet volt az is, amikor tavaly szeptemberben a korábbi képviselőtestület úgy döntött, hogy Szigethy Gábor legyen az egyik díszpolgárunk. 2019 november 11-én Szigethy Gábor úgy döntött, hogy a jelenlegi polgármestertől nem veszi át a díjat. Erre mi volt a válasz? Elvették a díjat a Kossuth-díjas művészettörténésztől, rendezőtől, egyetemi tanártól. Korábban díszpolgárságról szóló döntést soha nem vontak vissza. De említhetnénk az ARC-plakátkiállítást, azt harmincmillióval támogatták, és a legszebb parkunkat adták ingyen oda a szervezőknek. A járványidőszak alatt gond nélkül több ezer embert hívtak a kerületbe, miközben a hagyományos kerületi rendezvényeket mind lemondták, mint például a halászlé főzőversenyt, vagy Őrmező ünnepét. És, hogy mik nem történtek? Nem volt például normális Trianon 100 megemlékezés, nem emlékeztek meg a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról, nem emlékeztek meg a totalitárius diktatúrák áldozatairól. Ez az, ami szerintem mutatja az irányukat: a Pride, az ARC-plakát, a multikulti a fontos, a nemzeti megemlékezések nem fontosak. A haverok kifizetése fontos, a civilek nem fontosak. A kommunikáció a fontos, a valódi cselekvés nem fontos. A látszat a fontos, a tartalom nem fontos. A hatalom a fontos, az elvek nem fontosak.

Elég sok konkrétumot hallottunk eddig öntől, amely alapján már egészen tiszta képet kaphattunk a kerület működéséről. Most mégis azt kérdezem, milyenek a személyes benyomásai? Ön belülről nézve lát egyáltalán valamilyen irányt, elképzelést, koncepciót melynek mentén valamilyen cél irányába halad most Újbuda?

Az egész olyan, mint a tengeren egy hajó, amit senki és semmi nem vezet, fogalmuk sincs merre van a kikötő, melyik kikötőt keresik. Sodródnak össze-vissza, a pillanatnyi kompromisszumok mentén, saját elveiket adják fel. Akinek éppen jól hangzó ötlete van, az ránt egyet a hajó kormányán, de aztán az első hullám más irányba sodorja az egészet, az se baj. Beszédes, hogy még Molnár Gyula is azt nyilatkozta, újra ki kell találni Újbudát. Pedig azt hihettük, választási kampányígéretek mentén haladnak majd, de most elszólták magukat újra, hogy még csak most kezdik el azt, amit már a kampányban tenni kellett volna. A választás után egy évvel képesek azt mondani, hogy újra ki kell találni? Káosz van, de nekik és a haveroknak azért megéri, a kerület pedig lemarad. Folyamatos a másra mutogatás, hibás a kormány, hibás a vírus, kicsit azért a Főváros is, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, csak a felelősséget ne kelljen vállalni. Nincsenek koncepciók, nincsenek víziók. Az utóbbi egy év alatt egyetlen nagyobb önkormányzati feladattal kapcsolatban nem jött elő semmi gondolat. Nincs ötlet az óvodákra, nincs elképzelés a szociális területre, nem változott a városfejlesztési koncepció, semmit nem tettek még le az asztalra.

Fotók: PestiSrácok/Horváth Péter Gyula