A főpolgármester papírcsomagolással, dobozhajtogatással és cipekedéssel töltötte a napját, pedig a Városházán is akad bőven tennivaló. Nem lett tisztázva a mindent behálózó ingatlanmutyi, ahogy a Városháza épületének eladási szándéka sem; ezernyi kuka tűnt el az utcákról, piszok és szemét lepi el a várost; a kerékpársávok továbbra is dugókat okoznak; a közműholding vezetője Floridában építkezik; Gyurcsány kijáróemberei sohasem látott fejetlenséget okoznak. Szóval rendet kellene tenni. De ez valahogy nem sikerül… csak a figyelemelterelés megy. Karácsony Gergely alkalmatlan, és most már méltatlan is választott tisztségéhez: megszegte ígéreteit, élhetetlenné tette a várost, elárulta a budapestieket, botrányosan viselkedett, hazudott reggel éjjel meg este.
„Van ebben az elfoglaltságban valami felemelő. Valami tiszta szépség. Valami lüktető lendület. Dobozolni a legjobb a világon! (…) Néha elábrándozom rajta, hogy mi volna, ha még több, sokkal több ember foglalkozhatna dobozhajtogatással.” (Őrnagy úr)
A politikusok egyik legfontosabb erénye a szavahihetőség. Minden látszat ellenére ugyanis létezik moralitás a politikában. Más, mint a hétköznapok erkölcsisége – ez tény… De az igazmondás, ami összefügg a megbízhatósággal, illetve ismérve a tisztességes, lelkiismeretes és felelőségteljes jellemű embernek, nélkülözhetetlen a politikai sikerhez. A főpolgármester megmérettetett és könnyűnek találtatott: elvesztette politikai és emberi hitelességét.
Emberi gyarlóságok sújtják, nem kommunikációs baklövések a Városházát
Valahogy nem megy neki az igazmondás, mindent elront és félrebeszél. Ám pusztán kommunikációs hibának tartani az elmúlt hónapok bukdácsolását nem más, mint a felelősség elkenése.
Nem kommunikációs baklövések sorozatát követi el a főpolgármester, hanem egyszerűen „csak” hazudik vagy nem mond igazat. Nem hibázik, hanem vétkezik.
És bárhogy is kerülik azt a bizonyos forró kását, Karácsony botrányai ráégnek az egész ellenzékre.
Az ellenzéki összefogás egy akol, közösen lakták be, közös a baj, közös a felelősség.
Pedig „csak” igazat kellene mondani!
Kapott jutalmat Barts J. Balázs, vagy sem?
Volt jutalom, vagy nem volt? Egyszerű, nem túl bonyolult kérdés. Igen, vagy nem? Eldöntendő kérdések esetében elég egy válasz is a kettőből.
Karácsony Gergely – a kérdés tükörsima egyszerűségének ellenére – sem tudott egyértelmű választ adni. Pontosabban tudott, majd mégsem.
A Városháza-ügyben felállított fővárosi vizsgálóbizottság hétfői ülésén a főpolgármester határozottan azt állította, hogy Barts J. Balázst, a fővárosi vagyonkezelő cég vezetőjét év végi jutalomban részesítette a főváros. Karácsony úgy fogalmazott, hogy az összes cégvezető kapott jutalmat, ha pedig egy vezető nem alkalmas a jutalomra, ki kell rúgni.
Majd eljött a szerdai nap és a Magyar Nemzet kérdésére a Főpolgármesteri Hivatal hivatalosan azt válaszolta, hogy 2021-ben nem kapott jutalmat Barts J. Balázs.
Na, akkor ki hazudik? A hivatal, vagy a főpolgármester?
Az már csak „mellékes” kérdése a történteknek, hogy miként lehetséges az, hogy miután Barts J. Balázsról kiderült, hogy tárgyalt a Városháza eladásáról (aminek szándékát a főpolgármester tagadta), ezért fegyelmi megrovást kapott, miképp maradhatott a helyén?
Sosem látott fejetlenség uralkodik a Városházán, Karácsony Gergely pedig magasan tesz rá. Ahogy a lehetséges ingatlanmutyi bizonyítékaira is.
Mire tesz magasról a főpolgármester?
A figyelemelterelés, az áldozati póz és a dörgedelmes vádaskodás – ahogy a támadás is – a legjobb védekezés. De miképpen az ingatlanmutyiról Karácsony Gergely nyilatkozik, az minden, csak éppen nem szilárd védelem a vádak ellen.
Városvezetőhöz méltatlan volt az a stílus, ahogy a bizottsági meghallgatáson Karácsony Gergely viselkedett és beszélt. De az hagyján, hogy méltatlan az a kifakadás, ami elhagyta a főpolgármester száját; a stílusnál sokkal súlyosabb a tartalom. Mert az, amire „magasról tesz”, amire saját bevallása szerint rákakál (sz-szel), azok bizony egy korrupciógyanús ügy nyomozati anyagának bizonyítékai. Ha tényleg nincs korrupció, akkor is cáfolni kellene… Mert okés, hogy azon csak „emberek beszélgetnek”, ahogy erre a főpolgármester felhívta a figyelmet, de Bajnai Gordon, aki szintén szerepel a hangfelvételeken, nem „csakember”, aki összehord hetet-havat.
A valódi kérdés az, hogy vajon igazak-e azok az állítások, amik a kiszivárgott beszélgetésekben elhangoznak, nem pedig az, hogy miként került nyilvánosságra a hanganyag.
Van-e visszaosztás, van-e tízszázalékos jutalék, van-e rendszerszintű korrupció Városházán?
A bizottsági meghallgatáson erre nem kaptunk választ. Nem oszlatta el a főpolgármester a gyanút, inkább káromkodott, indulatosan másokra mutogatott. A legjobb védekezés a támadás, ám ezzel a „támadással” tovább romlott a főpolgármesterbe vetett közbizalom. Nem szavahihető – ilyen egyszerű!
Eladó a Városháza?
Aztán ott van a Városháza, illetve annak eladási szándéka!
Tisztábban látunk? Nem! Többet tudtunk meg? Nem! Eloszlott a kétely? Egyáltalán nem!
Összeesküvés-elméletekkel és vádaskodással nem lehet kikecmeregni a hazugságspirálból.
Kerpel-Fronius Gábor elárulta, hogy volt eladási szándék, hogy a főpolgármester jelenlétében tárgyaltak is róla. Tagadni, vádaskondi és káromkodni nem érdemes.
Csak emlékeztetésképpen: Karácsony Gergely 2019-es kampányában azt ígérte, hogy felújítják az épületet, a parkoló helyén pedig egy agórát hoznak létre, ahol a budapesti lakosok elmondhatják véleményüket.
Ehhez képest tengerentúli, orosz vagy olasz befektetőkkel tárgyalni az épület eladásáról, irodaház és mélygarázs építéséről, diplomatikusan is szólva nem erősíti a közbizalmat abban, hogy Karácsony tényleg agorával álmodott és álmodik most is.
Szavahihetőségről és hitelességről beszélni? Ugyan már, főpolgármester úr!
Talán a dobozolás után tessék visszatérni a Városházára és rendet rakni!
Városvezetőként viselkedni és dolgozni!
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS