Fiatalokkal és persze a szigorúan független értelmiségi Alföldi Róberttel beszélgetett ma Karácsony Gergely Budapestről, rózsaszín felhőkről és cukorfolyókról. A Gyurcsánytól kölcsönvett fiatalos kampány azonban csúfosan besült. A rendezvényhajó terme kongott az ürességtől, a jelenlévők többsége pedig így is sajtós és pártaktivista volt. Visszavenni Budapestet? Úgy tűnik, hogy a fiatalok számára nem tűnik valami jó bulinak.
A biztonsági őrökkel többszörösen védett rendezvényhelyszínre érkezve az ember komoly várakozásokat kezdett táplálni, hogy itt ma valami történni fog. Sejthető volt ugyan, hogy hétköznap délelőtt tíz órára nemigen jelennek meg tömegesen ifjak, de ugye egy ilyen mindent elsöprő Karácsony-kampány után ki tudja? A terembe lépve azonban döbbenten vettük észre, hogy a nagy lelkesedéssel kígyózó széksorok több, mint fele üres. A jelenlévők többségében ellenzéki politikusok, sajtósok, és csak elvétve akadt egy-két érdeklődő kedvű fiatal.
Alföldi Róbert felvezetőjében egyből leszögezte, hogy a kampányrendezvény miért nem politikai esemény. Szerinte ugyanis, mint független gondolkodó, ő támogathat bizonyos célokat anélkül, hogy elveszítené függetlenségét és pártatlanságát. A zavaros eszmefuttatás folytatásaként pedig a maga mellett ülő majd egy tucat politikusra mutatva kijelentette, hogy ő nem politikusokat támogat, hanem azt a szövetséget, amelyben összefogtak Budapestért.
A visszataszítóan nyálas sületlenséghalom végére a hívek bódulat közeli állapotba kerültek, míg a láthatóan az álmossággal küzdő jelöltek az ébredés szükségszerűen gyors folyamatán mentek keresztül. Alföldi pedig bele is talált, hiszen mindenkitől megkérdezte, hogy amikor felkelnek, mivel indul a napjuk általában? A válaszadók pedig első hallásra tökéletesen leírták a 2010 előtti Budapestet, ahol a tökéletes kilátástalanság és a gazdátlanság érzése mindennapos volt.
Egyik kampánypanel érkezett a másik után, amit Alföldi láthatóan nehezen viselt. Ő őszinte megszólalásokat várt, embereket, akik elmondják az érzéseiket. Kívülről nézve az egész olyan volt, mint amikor az óraadó tanár rossz teremben kezdi meg a tanítást. Alföldi ugyanis láthatóan nem értette a műfajt, a jelöltek pedig érezhetően nem igazán tudtak mit kezdeni az ölükbe hullott feladattal, hogy hagymázas összefogott ellenzékiekből egyszerű emberekké váljanak legalább pár kérdés-válasz kör erejéig.
A fő üzenetek az emberre tervezett szolgáltató város és a hivatásos rettegés volt. Fel-felbukkant azonban a látens igény, hogy nem egyszerűen Budapest ellenzéki bevétele a cél, hanem a fővárosiak életének megváltoztatása. Mindenki hozzá tudta tenni a magáét, hogy ő mégis milyen közösségben szeretne élni. A közös pont csupán annyi, hogy az nem jó, ahogy most van. Meg kell változtatni. De hogyan? Erre persze senki nem adott választ, mert sejthetjük, hogy nem is igen van.
Ezek az emberek hüledeznek, amikor Orbán Viktor keresztény szabadságról beszél, de eufórikus örömmámorban ecsetelik legperverzebb társadalommérnöki vágyálmaikat. Itt kell megjegyezni, hogy a rendezvény talán legszürreálisabb pontja az a körülmény, hogy a társaság egyik szélén Alföldi Róbert, a másik szélén pedig az egykor magát jobboldalinak mondó Jobbik soroksári polgármester-jelöltje, Bereczki Miklós foglalt helyet. Emlékezzünk rá, hogy a Jobbik parlamenti munkájának egyik első felvonása volt az Alföldi Róbert Nemzeti Színházba történő kinevezése ellen való tiltakozás. Mit is mondhatnánk? Sok víz lefolyt a Dunán…
Az összességében elég laposra sikeredett rendezvény zárásaként mindenki elmondta Demszkyre hajazó jövőbeni vízióit a fővárosról, ahol Karácsony hűséges táskahordozója, az éppen képviselőnek is induló Barabás Richárd ment nagyot, aki természetközeli coworking officeból repülne egyenesen Kínába, ahol boldog lenne folyékony mandarin kínaijával. Ha vasárnapig ülünk felette, akkor sem valószínű, hogy felfogjuk ennek a deákferenci géniusznak az eszmefuttatását, de látva a maroknyi jelenlévő fiatal arcát, tőlük sem várható jelentősebb áttörés.
A rendezvény végén a Vadhajtások oldalról ismert Bede Zsolt lepte meg Karácsonyt és Alföldit: egy-egy rózsaszín műpéniszt akart nekik átadni azzal a felkiáltással, hogy “ezzel játszatok, ne Budapesttel”.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS