Karigeri és az óra

Azon lelkendezik a balliberális sajtó, hogy Karácsony Gergely visszaadta azt az Ybl Miklós által tervezett gyönyörű órát a Kiscelli Múzeumnak, amely ezidáig Tarlós István dolgozószobájának egyik ékessége volt. A közösség hangjára és az egyenlőségre oly érzékeny főpolgármesternek ugyanis az az óhaja, hogy az órát mindenki láthassa. A népnek is joga van az órához, nem lehet az egy szűk, kiváltságos réteg úri passziójának tárgya. Karácsony nem is érti, hogy miért és hogyan került a remekmű a dolgozószobába. Nosza, gyorsan rekvirálta és visszaadta az órát a népnek.

Hallom sok lelkes, fiatal támogatója hangját:

De jó fej ez a Karigeri, mennyire fain csávó már, nemcsak hogy biciklivel jár munkába, meg vonatozik Berlinig, de még órát is ad nekünk. Bezzeg a ZOrbán az meg urizál ott fent a Várban a mi pénzünkön.

Karigeri, hogy fokozza az élményt, kinyilatkoztatás érvényű indoklást tesz közzé:

Ahogyan ez az óra, úgy Budapest is mindenkié.

Kész. Ez már a csúcspont, ettől a mondattól minden magára valamit is adó baloldali-liberális elalél. Szállnak a like-ok és szívecskék tonnaszámra. Nemhiába, ő a mi főpolgármesterünk! Kun Bélának és Szamuely Tibornak is sok lelkes, fiatal támogatója volt, tapsikoltak is nekik nagyon, amikor 1919-ben betörtek a polgári lakásokba és vittek mindent, ami mozdítható; órát, szép faragott asztalt, bútort, pénzt, és nagylelkűen visszaadták a népnek. Ők is azt mondták, hogy „Budapest a népé, az ország a népé…” Remélem, azért a mostani főpolgármester azt nem találja ki, mint az elvtársak anno, hogy a nagyobb polgári lakásokba beköltöztet társbérletbe rászorulókat. Bár ki tudja, hisz Tiborcz-adóról már vízionált Karácsony…

Kedves Karigerit éljenző, támogató fiatalok és nem fiatalok! Nem, nem kommunistázlak le benneteket, csak halkan és visszafogottan szeretnélek emlékeztetni benneteket néhány múltbeli eseményre, amely kísérteties párhuzamot mutat a jelen történéseivel. A balliberális oldal – vagy nevezzük ellenzéknek, mindegy – évek óta másról sem beszél, mint hogy a Várba, a Ligetbe meg a Kossuth térre tervezett és épített épületek a fasiszta Horthy-rendszerbe való visszamerengésről, nosztalgiáról szólnak. A baloldal világában ugyanis aki értékel egy művészeti alkotást, netán ilyet épít, tervez a nemzet gyarapodására, abban valami avítt polgári csökevény lakozik, olyan érzület, ami a két világháború közötti Magyarországra volt jellemző. Az ő logikai levezetésükben aki nemzetépítésbe fog, az szükségszerűen fasiszta is, hiszen abban az időszakban születtek a zsidótörvények is. Rákosiék és Kádárék egyébként ugyanígy bélyegezték meg azokat, akik nem értettek egyet a rendszerükkel. Aztán az elvtársak fogták és kiheréltek, kaszárnyává alakítottak nagyszerű épületeket, templomokat arra hivatkozva, hogy ezek az urizálást szolgálják. Kérdezzétek csak meg a szüleiteket, nagyszüleiteket! Jó dolog az, hogy sokan lelkesednek a klímavédelemért, a zöld ügyekért, de könyörgök, ne hagyjátok magatokat megvezetni! Ezek már leromboltak egyszer mindent, először intézményeket, épületeket, aztán családokat, reményteljes életeket, nemzetet. Nem tudnak építeni, csak az egyenlőségre hivatkozva rombolni, meg (f)osztogatni. Ez volt Leninék víziója is; az egyenlőség nevében lerombolni a fennálló rendet, és hogy utána mi jön, azt George Orwell fogalmazta meg a legtalálóbban 1984 című művében. „A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő.”

Feri, az influenszer

1990 óta a fennálló baloldali kormányok az egyenlőségre és szolidaritásra hivatkozva lejtmenetbe vitték az országot. Munkanélküliség, megszorítások, adósságspirál, elszegényedés, nemzeti vagyon elherdálása szegélyezik dicsőséges útjukat. Lehet, hogy sokak szerint jó fejek, de ennyit tudnak! Olvasom, hogy a Gyurcsány is fel akar zárkózni a Karigerihez és meg akarja szólítani a fogékony fiatal nemzedéket. Influenszernek áll, saját Youtube-csatornát indít, hogy „Feri” jeligére megvitassa ügyes-bajos dolgainkat az ifjúsággal. Olyan cuki, nem?! Ne legyetek naivak! Ez az ember most demokratának nevezi magát, hízeleg, de amikor 2006-ban ráléptek a tyúkszemére, akkor szanaszét verette a nyílt utcán a magyarokat. Ne keverjük össze a dolgokat! Orbánt diktátorozzák, miközben egy ujjal sem nyúltak hozzá senkihez sem az elmúlt évek tüntetésein.

Ez nem Párizs…

A nemzeti oldalon napvilágot láttak olyan elemzések, miszerint az egész világon törvényszerű, hogy 10-15 éves ciklusokat nézve a jobboldali kormányokból elegük lesz a választóknak, és visszaszavazzák a balliberálisokat a hatalomba. Hiába hoznak ugyanis gyarapodást a nemzeti kormányok, a jólétben elkényelmesedett szíveket elérik a liberális propaganda hangzatos jelszavai; klíma, gender stb. Aztán jön a kiábrándulás, és vetésforgószerűen újra a jobboldal kap megbízást. Egyetértek ezzel az elemzéssel, csak az a probléma, hogy Magyarország nincs Franciaország, Németország vagy Nagy-Britannia szintjén. Itt nem épült a második világháború után jóléti állam. Még mindig sérülékeny országunkat újra a sereghajtók közé sorolhatja vissza egy olyan politikai kurzus, amely képtelen építeni.