Százhárom évvel ezelőtt, 1918. december elsején tartották a gyulafehérvári román nagygyűlést, ahol a megjelentek kimondták Erdély és a regáti Románia egyesülését. Habár a határozat nem bírt jogi érvénnyel, az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum ugyancsak Románia részeként határozta meg a Magyar Királyság történelmi tartományát. A témában Csarnai Márk történészt kérdeztük.
Az interjút Horváth Tamás készítette
A marxista történészek állításaival szemben Nagy-Magyarország területének jelentős részét, így Erdélyt is meg lehetett volna tartani az első világháborút követően, a Károlyi Mihály-féle vezetés azonban mindent megtett azért, hogy ez ne így legyen.
A gyulafehérvári román nagygyűlésen kimondták Erdély és a regáti Románia egyesülését. Mi volt ennek az előzménye és mennyire volt legitim ez a határozat?
A románok 1916-ban egy titkos egyezményt követően léptek be a világháborúba, amelyben az antant Romániának ígérte Erdélyt. A románok ugyan még abban az évben betörtek Erdélybe, de a Monarchia hadserege és a német csapatok kiszorították onnét őket, és az év végére Bukarest is megszállás alá került. A vereségek sorát elszenvedő románok 1917-ben fegyverszünetre, 1918-ban pedig különbékére kényszerültek. Csak 1918 novemberében, a német kapituláció előtt egy nappal léptek be újra a háborúba az antant oldalán. Románia így fejezte be a világháborút a győztes oldalon. A Román Nemzeti Tanács november 9-én írásban követelte Kelet-Magyarország átadását. Ekkor már elhangzott Linder Béla elhíresült mondata, hogy nem akar többé katonát látni, s megkezdődött a honvédség leszerelése. A kormány a határok védelme helyett inkább tárgyalásokba kezdett. Jászi Oszkár ekkor állt elő a „keleti Svájc” tervezetével, amelyben Erdélyt svájci mintára létrehozandó kantonokra osztották volna, azonban az aradi tárgyalások nem hoztak eredményt. A Román Nemzeti Tanács egy „nemzetgyűlés” összehívása mellett döntött, melyet november 20-án ki is hirdettek. Helyszínnek Gyulafehérvárt jelölték meg, ahol 1918. december 1-jén kimondták Erdély egyesülését a regáti Romániával. A küldöttek fele a huszonhat történelmi vármegye küldötte volt, a másik fele pedig a Regátot és a román katonaságot képviselte. A MÁV a Károlyi-kormány utasítására ingyenesen különvonatokat indított Gyulafehérvárra a küldöttek részére, s mindezek mellett nem tett ellenlépéseket Erdély elvesztésekor. Románia december 1-jét a nagy egyesülés napjaként ünnepli, ám ez hazugság. Az erdélyi románok ugyanis nem feltétlenül akartak egyesülni Romániával, ők teljesen más közegben, a Magyar Királyságban szocializálódtak. Az erdélyi román értelmiség a Magyar Királyságban szerzett diplomát, s nem a regáti Romániában. 1914-ben a magyarországi román lakosokból minden 1016 lélekre jutott egy tisztán román nyelvű iskola. Ez Romániában ugyanabban az évben úgy nézett ki, hogy csak minden 1418 lakosra jutott egy elemi iskola. Ebből is következik, hogy hazugság az az állítás, hogy a magyarok elnyomták volna a nemzetiségeket Trianon előtt.
A gyulafehérvári román gyűlésre válaszul az erdélyi magyarság Kolozsvár főterén tartott ellengyűlést. Fotó: Fortepan
A gyulafehérvári határozat teljes nemzeti szabadságot, szabad anyanyelv használatot ígért Erdély népeinek, amelyek csak hiteltelen ígéretek maradtak. Ez egy egyoldalú, nemzetközi jogérvénnyel nem rendelkező határozat volt, amelyet a magyarok és székelyek megkérdezése nélkül fogadtak el. Ez nem volt több, mint az antant fegyverek által végrehajtott puccs. Erdély magyar anyanyelvű lakói ugyan kinyilvánították, hogy nem akarnak Romániához tartozni, ezt azonban a trianoni diktátum nem vette figyelembe, és a sokat hangoztatott etnikai elv mellőzésével húzta meg a határokat.
Terheli felelősség a Károlyi Mihály-féle vezetést Erdély elvesztéséért?
A történelmi Magyarország széthullásában elévülhetetlen felelőssége volt Károlyi Mihálynak és a baloldalnak. 1918-ban másfél millió katonát szereltek le, akiknek több mint fele magyar volt. Ezzel szemben a csehek és a románok is négy-négyezer katonával kezdték el megszállni a Felvidéket és Erdélyt, a szerb hadsereg pedig az állományának csaknem háromnegyedét elveszítette a háborúban. Az őszirózás forradalommal hatalomra kerülő politikai garnitúra mindezt a béke, szabadság és a humanizmus hamis jelszavával valósította meg. Károlyi vakon bízott az antant békeszólamaiban, az igazságos rendezésben, s a pacifizmust világprogramként képzelte el, ám ezt az álláspontját nem osztották a történelmi Magyarországra áhítozó szerbek, románok és csehek.
Erdélyt a Székely Hadosztály próbálta védeni, azonban a hátország nem támogatta a harcukat. Pogány József, a bolsevik mintára alakult Budapesti Katonatanács vezetője ellenségesen viszonyult a hadosztályhoz. Fotó: Fortepan
Az őszirózsás forradalom kirobbanásakor még egyetlen idegen katona sem tartózkodott a Magyar Királyság területén. Három héttel korábban Wekerle Sándor miniszterelnök jelentést kapott arról, hogy a hadsereg harcképes állapotban az ellenség földjén áll. Még a Károlyi-féle államcsíny napján is Szerbia megszállt fővárosában állomásozott a Monarchia balkáni hadsereg-parancsnoksága. Az antant és a Monarchia között már zajlottak a padovai fegyverszüneti tárgyalások, amikor 1918. november elején a kormány utasítására Linder Béla hadügyminiszter elrendelte a frontról hazaérkező alakulatok lefegyverzését. A Padovában megkötött fegyverszünetet a kormány önmagára nézve nem tekintette kötelező érvényűnek, mondván, hogy azt a már csak nevében létező Monarchia kötötte, így amikor a fegyvernyugvást megszegő franciák segédletével a szerb csapatok Magyarország felé haladtak, Károlyi – a padovai fegyverszünetben kijelölt határok megvédése helyett – Belgrádba utazott, hogy tárgyaljon az antanttal. Azáltal, hogy érvénytelennek tekintette az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország között megkötött szerződést, lemondott az abban demarkációs vonalként kijelölt történelmi határokról. A Belgrádban november 13-án megkötött egyezménnyel gyakorlatilag beleegyezett abba, hogy a román csapatok előrenyomulhatnak a Maros folyóig, a szerbek pedig a Pécs–Baja–Szabadka vonalig.
Vizy Zsigmond százados a kormány tiltása ellenére szervezte meg a civilekkel Balassagyarmat felszabadítását. Fotó: Fortepan
A belgrádi konvenció előírta, hogy Magyarország a Padovában engedélyezett húsz helyett már csak nyolc hadosztálynyi hadsereget tarthat fenn, ám a kormányzat még az előírtakhoz képest is átfogóbb leszerelést hajtott végre, Károlyiék ugyanis az engedélyezett nyolc hadosztályt sem töltötték fel rendesen, így a román csapatok szinte ellenállás nélkül lépték át a demarkációs vonalat. A Felvidék átadását ugyan nem írta elő a fegyverszüneti egyezmény, a kormány azonban még az északi országrészt is kiürítette, teret engedve a cseh megszállásnak. Mindezek mellett a kormányzat szégyenletes asszisztálásával került sort 1918. december 1-jén a gyulafehérvári román népgyűlésre, miközben gátolta annak a Székely Hadosztálynak az ellátását és szervezését, amely a fegyveres védelem mellett határozta el magát. Ki kell mondani, hogy Károlyi Mihály és kormánya hazaárulását követett el azzal, hogy 1918-ban leszerelte a honvédséget, és nem szervezte meg a határok védelmét. Az őszirózsás forradalomtól egyenes út vezetett Trianonhoz.
Hogy fogadta ezt az ország közvéleménye, és a megszállt területeken élő magyarság?
A magyar közvélemény többsége határozottan elítélte a kormány erélytelen magatartását és naiv pacifizmusát. Az Új Nemzedék 1918. november 9-ei száma már az alábbi sorokat írta: „Esengve kérjük a kormányt, védje meg az ország ezeréves határait, mentse meg Magyarország területi integritását.” A magyar lakosság számos helyen ellenállt, tüntetett a megszállás ellen. Ennek következtében több száz magyar veszítette életét, többek között akkor, amikor a csehszlovák katonák sortüzet adtak le Pozsonyban, vagy amikor a románok halomra lőtték a civileket Köröstárkányban. Balassagyarmat lakói a segítségükre érkező honvédekkel sikeresen űzték ki a városból a cseh megszállókat. Mindebből jól látszik, hogy a lakosság nem törődött bele az ország elvesztésébe. Harminc év után ideje végre szakítani a „minden veszve volt”-féle hamis szemlélettel.
Az őszirózsás forradalom győzelmét ünneplik a Deák téren. A résztvevők többsége sem volt tisztában vele, hogy éppen a saját országuk szétverését, feldarabolását készítik elő. Fotó: wikipedia.org
Tehát lett volna esély a határok megvédésére?
A történelmi Magyarország területének jelentős részét, így Erdélyt is meg lehetett volna menteni. Az ország területére lépő csapatok nem ritkán gyatrán voltak felszerelve, s fegyverzetük nem kis hányadát a lefoglalt magyar muníciók adták. A szerb hadsereg például a háborúban elveszítette állományának a háromnegyedét. Az, hogy a cseh, délszláv és román alakulatok benyomulhattak az ország területére, az a honvédség leszerelése miatt történhetett meg. Ahol azonban a megszálló csapatok ellenállásba ütköztek, onnét kénytelenek voltak kivonulni. Muraszombatnál például 1919. január elején egy magyar zászlóalj ütött rajta a délszláv fegyvereseken, akik egészen a Mura folyóig kényszerültek visszavonulni. A Balassagyarmatnál – Vizy Zsigmond százados Magyarnándorban állomásozó honvédeinek támogatásával – kivívott győzelem pedig nem csupán egy város sorsát döntötte el, hanem ennek volt köszönhető, hogy a csehek nem tudtak egészen Vácig masírozni, és a borsodi szénmedence sem került csehszlovák kézre. Azt is érdemes górcső alá venni, hogy milyen helyzetben voltak a győztes hatalmak. Franciaország és Nagy-Britannia komoly árat fizettek a győzelemért. A gazdaság siralmas állapotban volt, a gyarmati rendszer fenntartása nehézkessé vált, a gyarmatokon felerősödtek a szeparatista hangok, az ír kérdés az 1916-os húsvéti felkelés óta megoldatlan volt, ami 1919-ben függetlenségi háborúhoz vezetett. Mindezeken túl az antant le volt kötve az oroszországi polgárháborúban és a török függetlenségi háborúban. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ilyen körülmények között mennyire tartották volna fontosnak, hogy segítséget nyújtsanak a cseh, román, szerb haderőnek egy átfogó magyar ellenállás esetén. Egyébként pedig mind az ír, mind pedig a török függetlenségi háború egy jó példa volt arra, hogy szervezett ellenállással kedvezőbb egyezményt lehet kieszközölni: létrejöhetett az Ír Szabadállam, Törökország pedig jóval kevesebb területet vesztett, mint amennyit el akartak venni tőle a sèvres-i békével. Erre Magyarországon is volt pozitív példa: a szomoróci és a nyugat-magyarországi felkelés.
Mely erőknek állt érdekében az első világháború alatt a magyar hátország destabilizálása, a magyar katonák demoralizálása?
A történelmi Magyarország önfeladásában, identitástudatának megzavarásában óriási szerepet játszott a baloldali sajtó. Kéri Pál például Az Est hasábjain ünnepelte a cseheket, akik a felvidéki területek elszakítására készültek: „A cseh tartományokban, a cseh népnek lángjait már napok óta látjuk világítani. A cseh lángolásból, mint az erős vas, úgy jön ki most a cseh állam függetlensége.” Bíró Lajos a Világban arról publikált, hogy a magyarság elnyomta és üldözte a nemzetiségeket, és szintén a cseh forradalmat ünnepelte a Népszava is.
A parlament a Tanácsköztársaság idején. A kép bal felső sarkában jól kivehető a szabadkőművesség szimbóluma, a körző és háromszögű vonalzó. Fotó: Fortepan
A baloldal bomlasztó tevékenysége azonban már 1918 előtt megkezdődött. A Népszava már 1914-ben nem a haza megvédésére buzdított, hanem a harcoló hátország destabilizálására. Nemzetiségi egyenjogúságot, az önrendelkezési jog biztosítását és általános választójogot követeltek, miközben a magyar honvédek a Kárpátok szorosait védték. 1918 elején pedig „Egy embert, egy fillért se a hadseregnek” feliratú röplapok jelentek meg. A háttérben a Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének főiskolai fiókjaként alakult Galilei Kör állt. A Galilei Körből kommunista népbiztosok, népbiztos-helyettesek és funkcionáriusok sora került ki. Ennek a körnek volt tagja többek között a „vörös inkvizítor”, Korvin Ottó és „Sztálin legjobb tanítványa”, Rákosi Mátyás is.
Ezek szerint a szabadkőművesek is szerepet játszottak az 1918-as összeomlásban?
Igen. A radikális baloldali Martinovics-páholy elnöke 1911-ben az a Jászi Oszkár lett, aki Károlyi körének tagjaként benne volt a Nemzeti Tanácsban, amely szervezet 1918-ben mintegy ellenkormányként állt fel a hatalom megszerzése érdekében, destabilizálva ezzel a harcoló hátországot. A Martinovics-páholy tagja volt még Kunfi Zsigmond szociáldemokrata politikus is, aki nemcsak Károlyi kormányában, de a Tanácsköztársaság alatt is magas hivatalt viselt. Míg a magyar honvédek a Kárpátokban küzdöttek az orosz túlerő ellen, védték Erdélyt a román betöréstől, és derekasan helytálltak az olaszokkal szemben az Isonzónál, amikor az ország egy emberként állt a harcoló honvédség mellé, addig Jásziék általános, titkos választójogot, valamint nemzetiségi jogokat követeltek, s támadták a történelmi keresztény egyházakat. Jászinak egyébként is szerepe volt annak a Galilei Körnek létrehozásában és működésében, amely Tisza István ellen merényletet tervezett és kísérelt meg. A kör ezer szállal kötődött a radikális baloldali szabadkőművesekhez. A szellemi támogatás Jászi szociológiai folyóiratától, a Huszadik Század körétől, az anyagi pedig a Martinovics-páholytól érkezett. Emellett Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán, Szende Pál és Varga Jenő a Galilei Kör legfőbb előadói közé tartoztak. Gyakorlatilag ők voltak a galileisták mesterei. Ateista és materialista világképet hirdettek, s nem titkolt céljuk a Monarchia felszámolása volt. Ezt a gondolatot már 1917-ben megfogalmazta André Lebey, a Grand Oriens nagypáholy mestere a Párizsban megtartott szabadkőműves kongresszuson.
Budapest, 1918. november 7. A Károlyi-kormány tagjainak tablóképe: (b-j) Jászi Oszkár nemzetiségi, Kunfi Zsigmond munkaügyi és népjóléti, Garami Ernő kereskedelmi, Lovászy Márton vallás- és közoktatásügyi miniszter, Gróf Károlyi Mihály miniszterelnök, Gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter, Buza Barna földművelésügyi miniszter, Linder Béla hadügyminiszter, Nagy Ferenc közélelmezési miniszter és Szende Pál pénzügyminisztériumi államtitkár. Fotó: MTI
Kik voltak felelősek Tisza István meggyilkolásáért?
Tisza István meggyilkolásának terve a Galilei Körhöz köthető. A merénylet „szellemi atyja” Szabó Ervin, a kör tagja volt, de a Galileihez tartozott Duczyńska Ilona, aki Tisza lemondása miatt végül elállt a merénylettől, illetve Lékai János is, aki 1918. október 16-án próbálta lelőni a volt miniszterelnököt. Nincs mit szépíteni, a Gallilei Kör egy terrorszervezet volt. Tisza és Wekerle Sándor ellen nyíltan uszított gyilkosságra Miklós Andor lapja, Az Est: „Hogy ezek az emberek még élnek, hogy nevüket az újságok leírják, az az ország és a béke boldogulásának legnagyobb akadálya.” A Tisza elleni utolsó merényletre 1918. október 31-én került sor. A gyilkosok aznap a Károlyi Mihály vezette Magyar Nemzeti Tanács székhelyéről, az Astoria Szállóból indultak Tisza Hermina úti villájához. Árulkodó az is, hogy a villa őrsége telefonon kapott parancsot a helyszín elhagyására. A fentebb már megnevezett Kéri Pál, Az Est újságírója és Károlyi bizalmasa például 1921-ben vádlottként állt bíróság elé a Tisza-perben. A Károlyi-kormány alatt nyomozás indult a gyilkosság ügyében, amely nem vezetett eredményhez. Véleményem szerint ez egy látszatnyomozás volt. A Tisza-gyilkosság nyomozati aktái nem maradtak fenn. A helyszíni szemlét végző rendőr későbbi vallomása szerint az aktákat Korvin Ottó – aki a kommün alatt a Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályát vezette – megsemmisítette. Tisza Istvánnal együtt sírba szállt a történelmi Magyarország is.
Vezető kép: MAFIRT/Rév Miklós
Kopanyi Ferenc
2021-12-14 at 11:15
Nem vitatom Károlyi idiotizmusat, Lindler hazaarulasat(ő kesőbb Pécset is szerb kezre jatszotta volna), de az előző politikai elit szuklatokorusege is rendesen kozrejatszott a dolgok meneteben. Kellett volna Magyarországon tartani egy 100 000 fős eliteb hadsereget pont a kisebb ereju ragadozo szomszedok ellen es a belso rend fenntartasara. Erre Telekiek is rajottek, azert nem is akartak a második világháború idejen tul koran csatlakozni.
Mareszt Magyarország demográfiailag tulsagosan sok embert aldozott be az I vilaghaboruban a semmiért, mig a romanok, csehek(es lengyelek, baltiak mashol stb.) készültek a függetlenedesre: fegyvereket, loszereket halmoztak fel titokban, megteremtettek 1-1 professzionalis hadsereg magvat. Sőt meg a nemet freikorps-ok is szervezetten harcoltak a kommunistak ellen. Ez nagy hiba volt, a korabbi politikai elit szuklatokorusege.
Harmadreszt az elit nem epitett ki tomegbazist a hiveibol(ezt a hibat az orosz elit is elkovette es ezert is gyoztek Leninek 1917-ben). Tisza István nem fogta fel az idok szavat: a tömegbazi nagyonis fontos, foleg a fővárosokban!!
Negyedreszt a külpolitikai tenyezok is ellenunk voltak. A franciaknak 1915-ben megvolt a tervuk https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2a/FR-WW1-1915-French-plans.png a romanok es szerbek javara(a csehek kesobb kaptak a koncbol). Sajnos meg a nemetek is favorizaltak volna a romanokat ha azok nem allanak at a masik oldalra. Viszont 1918 ra az Antant csak az amerikai 3 millio katonanak koszonhette a gyozelmet! 1918 as decemberi hiradok mutattak a Belgradnal levo francia hadsereg osszes katonaja elszökött haza, kiveve a gyarmatiakat, ezert hiaba voltak papiron 300 000 en nem jottek Budapest fele, a szinten kiverzett szerbeket lefoglalta Horvatorszag, Bosznia es Szlovenia annektalasa igy rank veszelyt nem jelentettek, csak a csehek es romanok.
Otodreszt sajnos a demografia a szuleteseknel is a magyarsag ellen volt. Foleg az igenytelen romanok szaporpdtak joval nagyobb utemben a magyaroknal nagy tomboket letrehozva.
Zetas
2021-12-13 at 16:31
A mélyen rejtőzködő, világhatalmi projektjét következő fázisába léptetni kívánó közösség újra támadja Magyarországot,
…..
„A marxista történészek állításaival szemben Nagy-Magyarország területének jelentős részét, így Erdélyt is meg lehetett volna tartani az első világháborút követően, a Károlyi Mihály-féle vezetés azonban mindent megtett azért, hogy ez ne így legyen.”
Végre!
Ezt is kimondja valaki.
Felismerhették volna az Osztrák – Magyar Monarchia – Európa elől Bécs által eltakart – magyar felének vezetői, hogy az utazó skót 1904-es fellépése csak a kezdete egy olyan folyamatnak, amely Gyulafehérváron ér majd véget és Trianonban ütik rá a pecsétet? Rájöhettek volna a kortársak, hogy a magukat a szabadkőműves szervezettel álcázó, államellenes politikai tevékenységet végző, majd az őszirózsás forradalommal főszerephez jutó, országot rontó, románokat segítő személyek ennek a tervnek „hasznos idióta” megvalósítóként a részei? Ahelyett, hogy a világháború kimenetelét ismerve a magyar vezetők felelőssége kapcsán azon átlátó képesség hiányát róhatnánk fel, amely révén a folyamatok végiggondolása után a nemzeti honvédelmet kellett volna megszervezniük, azzal kell szembesülnünk, hogy az ellen oldal gondoskodott annak esélytelenségéről. Csalfa benyomás, hogy volt még esély az önvédelemre, a háború számunkra gyászos következményei ugyanis már régen el voltak határozva: empirikusan bizonyítható, hogy mind az általuk elkészített „téglák” beépítésre kerültek a szakrális Magyarország várának falába, mind az így meggyengített várfal ledöntésére alkalmas „torpedókat” is létrehozták a folyamat túlsó oldalán, még a háborús összecsapást, és az eredmények realizálását megelőzően, garantálva a végeredményt.
A közvélemény érdeklődő része előtt már nem lehet titok, hogy kik folytattak ellenséges tevékenységet, gyengítve a magyarokat az állami létezésért folytatott küzdelemben, voltak az árulók, hogyan szervezték be őket megbízóik, szegődtek azok szolgálatába, tartották velük a kapcsolatot. Jóllehet egy ilyen nyomozás nem tűnik nehéznek, a történészek részéről mégis kevés szó esik olyan egyértelműségekről, hogy például a magyarság honvédő harcát és a fegyveres ellenállást sikeresen meghiúsító, titkos mozgalom egyik, hadügyminiszterként fontos tagját tábornoki, kiemelt nyugdíjban részesítette később a délszláv állam, majd halála után, ágyútalpakon és díszsírhelyen, Belgrádban temettette el Jugoszlávia. A marxisták legsúlyosabb bűne az első világháború eseményeinek interpretálásával, hogy a történtekkel kapcsolatban a felelősökről tudva, de mélyen hallgatva a globális, antantgyökerű, propagandaszerű narrációval szinkronban emelték ki a „feudális magyarság” „hibáit”. Mai kiadásukban arról győzködik a közvéleményt, és beszélnek mellé egyoldalúan, hogy a nyolcszázezer frontról hazatérő, felfegyverzett magyar védekezése milyen okoknál fogva volt „eleve” lehetetlen.
Igen, a kulcs az erőviszonyok bemutatása.
Az ír példa felvetése nagyon jó vonal, hiszen az írek a nyugat magyarjai. https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_felt%C3%A1mad%C3%A1sa https://videa.hu/videok/film-animacio/fekete-47-2018-480pteljes-film-Xo71KTLmpwRE6YPE Az első világháborúra készülődő brit birodalom kezében az ír kérdés megoldására vajon eszköz volt –e az Amerikából érkező, a mozgalom élére bejuttatott Aemon de Valera, https://nonreligion.net/film-magyar-ingyen/1770/michael-collins/ https://www.belfasttelegraph.co.uk/life/books/eamon-de-valera-was-a-british-spy-28526349.html, és a három magyar megyényi Észak – Írország kiválásával az Ír Szabadállam 1921-es létrejötte nem célozta –e a nemzeti mozgalom brit (globális) érdekek szerinti megosztását, amely uralmi megoldások előzményeként a függetlenedni akaró szabadságharcosok soraiban látszólag küzdő, de hibás lépéseikkel fontos pillanatokban sorsdöntő hibát elkövető, magyar történelemből is ismert karakterek (Károlyi Sándor, Henryk Dembinski, Károlyi Mihály), vagy a császári Ausztria által az írektől követendőknek tekintett függetlenségpárti magyarokkal kötött, gyengébb kivitelű Kiegyezés történelmi példája akár szóba is jöhet. A hasonló hatalmi megoldásokban az elnyomáshoz szükséges erejét átmenetileg elvesztő, meggyengülő elnyomó csak időt akar nyerni, és elnyomott általi fenyegetettségének megszüntetése érdekében lapjait ki nem rakva, csapja be áldozatát, és biztosítja fortéllyal dominanciáját.
Ugyanakkor Magyarország első világháború utáni sorsa kizárólag az első világháború egyetemes történetébe ágyazva értelmezhető, csak akkor helyezhető kontextusba, ha az első világháborúnak is van a történtek tükrében adekvát, azokat magyarázó értelmezése. Ezzel tehát még adósok vagyunk, és a tudomány tanítása szerint a napjainkat közvetlenül megelőző múlt mai formájukban államnak tekintett, földrajzilag körülhatárolt területek korrekt vezetőinek műve, amely során a magyarok „inkorrektségük” miatt jártak pórul, szorultak a körön kívülre, és maradtak napjainkra az első világháború egyedüli vesztesei.
pragmatika
2021-12-10 at 15:22
🙂
füredi46
2021-12-07 at 11:12
Itt mindenki a történelmi tudását fitogtatja, hát én azért se… Maradok annyiban: ez a Károlyi ez hatalmas lúzer volt, politikai pojáca, naiv álmodozó és fantaszta, nem mellesleg pedig hazaáruló. Történelmünk egyik legsilányabb alakja és végzetesen kártékony figura. Országvesztő.
egresi istván jános ernő
2021-12-06 at 16:45
Az első világháborúhoz kapcsolódóan idézek, mert – sajnos – a történelmet kedvelők (és tanítók) körében sem nagyon ismertek ezek az alapművek:
„A Monarchia nem felbomlott, hanem szétrombolták. A történelem során más államok is szenvedtek vereséget, viselték azok következményeit: megaláztatást, területük megcsonkítását, jóvátétel fizetését. De az, hogy egy birodalmat, amely magába foglalta és kormányozta Európa középső részét, letöröljenek a térképről – új, katasztrofális következményekkel járó fejlemény volt.”
Lásd: Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért (Ausztria-Magyarország szétrombolása). Budapest, 1997., a könyv “fülszövegét” idéztem. És ugyanebből a műből, még kettő hivatkozás:
Az Orosz Birodalom pánszláv alapokon nyugvó külpolitikája, amely – lényegében véve – az egész Balkán orosz befolyás alá vonására törekedett, fenyegetést jelentett a dunai kettős Monarchiára; ahogyan Nyikolaj nagyhercegnek (II. Miklós cár unokatestvérének) a felesége, Anasztázia főhercegnő, a pánszláv törekvések egyik szenvedélyes híve, egy alkalommal, még Szarajevó előtt, a szentpétervári francia nagykövetnek ki is mondta, „Háborúba megyünk… Ausztriából (értsd: a Monarchiából) semmi sem marad.”.
1914. nyarán, a szarajevói merénylet után, de a Szerbiának küldött hadüzenet előtt, Raymond Poincaré francia köztársasági elnök, és Szergej Szazonov orosz külügyminiszter megbeszélésein a következők hangzottak el: „Nem az a fontos, hogy elkerüljük a háborút, hanem az, hogy úgy tűnjék, mintha mindent elkövettünk volna, hogy elkerüljük.”
Továbbá, más művekből:
„A jelen pillanat óriási horderejű, mivel Oroszország el van szánva arra, hogy elmenjen a legvégsőkig és történelmi tettet hajtson végre. Nézetem szerint, ragyogó alkalom kínálkozik számunkra, hogy az eseményt okosan használjuk ki és megvalósítsuk a szerbek teljes egyesülését. Ezért kívánatos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadjon bennünket.” Spaljaković, szentpétervári szerb követ Belgrádba, 1914. júliusban küldött táviratából.
Forrás: Elisabeth Heresch: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála, Budapest, 1995.
“A világháború okai:
– a német gazdasági fellendülés nyomán fakadó ipari, kereskedelmi és gyarmatpolitikai ellentétek,
– a keleti kérdés,
– a nemzetiségi eszme túlnövései: a pánszlávizmus, a nagyszerb eszme, a “Mare Romania” kérdése, és az olasz irredenta,
– a francia revanche.”
Forrás: Czékus Zoltán: Az 1914-18. évi világháború összefoglaló történelme, Budapest, 1925. I. kötet, “A világháború valódi okai”.
„Az ország elégtételt követelt Szerbia részéről. Gyávasággal, hitvány megalkuvással vádoltak mindenkit, aki más nézeten volt. Itt már neki is a becsülete látszott kockán forogni. De végleg Tschirsky, a Bécsbe akkreditált német birodalmi nagykövet találta őt szíven, aki a következő kijelentést tette: A Birodalom szemében rossz fény vetülne az Osztrák-Magyar Monarchiára, ha a szerbek állandó kihívására tehetetlennek bizonyulna. Berlin a monarchiától energikus cselekedetet vár.” (“Neki”: gróf Tisza Istvánt jelöli.)
Forrás: Dr. Csermőy-Schneidt Ottó: Nagy magyar államférfiak, Budapest, 1996. Gróf Tisza István című fejezet.
„Sohasem voltam az ancien régime feltétlen híve, de kérdéses számomra, hogy a politikai bölcsesség jelének tekinthető-e, hogy a sok gróf közül a legokosabbikat meggyilkolják, a legbutábbikat pedig megteszik miniszterelnöknek.’”
Sigmund Freud, gróf Tisza István meggyilkolása, és gróf Károlyi Mihály hatalomra kerülésének hírére (Forrás: Internet).
További alap-művek (“egész” könyvet nem idézhetek):
Andrássy Gyula gróf: Diplomácia és világháború, Budapest, 1921, újra kiadva 1990. Internetről letölthető!
Horánszky Lajos: Tisza István és kora, I-II, Budapest, 1936, újra kiadva: 1994.
Félreértés ne essék: Egyetértek a V4 formációval, annak déli – a szlovén, a horvát és a szerb – oldalról történő megerősítése is indokolt lehet, valamint a korrekt orosz kapcsolatra elengedhetetlenül szükségünk van, de a múlt, a történelem ez volt, és nem átírható!
chatillon r
2021-12-06 at 10:54
1918-19 volt az ezeréves ország mélypontja. Iszonyú szégyen az egész országra nézve. A szégyent fokozza, hogy a főkolomposnak egész mostanáig szobra volt a parlamentnél. Ami egészen durva és mérhetetlen vakság. Sőt történészek és nem csak komcsi történészek védik az országvesztőt és bandáját. Aljas balújságírók, pesti alvilági figurák, ostoba magyar arisztokraták a fő felelősök. Ezeknek az utódai ma is kísértenek és mérgeznek nem is sikertelenül. Lényegében puskalövés nélkül elveszejtették az országot. És nem lehetett helyrehozni, máig meghatároz mindent. Horthyék utána már csak kapkodtak és a revíziót elszúrták a szovjet elleni háborúval. Csapdában maradtunk. A magyarok egyébként járhattak volna rosszabbul is egyszerűen megszűnhetett volna a magyar állam (mint a kurdok, lengyelek XIX. sz-ban, bizánc vagy az örmények akik egy miniállamban élnek ma is gúzsba kötve.) Mi a tanulság? Lényegében néhány év alatt el lehet kártyázni mindent. Ma is hasonló a helyzet. Ha jönnek a gengszterek eladnak mindent, betelepítenek idegeneket, visszafizethetelen hitelek felvétele, majd újabb állami vagyoneladások, és gyarmatstátusz néhány éven belül. Aztán végső feloldódás. Hogy megtarthattuk volna a területeinket, ha harcolunk 1918-ban? Ha az egészet nem is de a nagy részét száz százalék. egy harmad helyett kétharmad maradt volna meg. Földet ígértek volna katonáknak. Ehelyett elveszett minden. Jött Kun Béla nyomában a pokol, meghülyítve a magyarok egy részét főleg az akkor is ostoba magyar értelmiséget. Aztán utána lógatták az orrukat. 1945-ben ismételtek. 1994-től majd 2002-től megint újráztak. Bp-en most kicsiben újrafegyverkeznek. Európa és Németország és a nyugati nemzetek egyébként most hasonlóképpen a pusztulás útján járnak. Egyelőre nem látszik hogy csak Magyarország sorsára jutnak vagy megszűnnek végérvényesen mint Bizánc.
Fekete medve
2021-12-06 at 08:30
Erről a nyúlszájúról, meg egyéb hasonló, liberálbolsi és hazaáruló gazemberekről még sok közterület van elnevezve hazánkban.
Ideje lenne ezeket az elnevezéseket már végleg megszüntetni!
Meszlényi-Dezső Péter
2021-12-06 at 04:18
Ami még,szintén érdekes,hogy, a frontokról hazatérő katonaság által leadott gyalogsági fegyverekkel szerelték fel,azokat,a magukat “önkéntes rendfenntartóknak” kikiáltó,román egységeket,amelyek,az Erdélybe beözönlő,román reguláris erőkhöz,a lehető leghamarabb,önként csatlakoztak és tevékeny részük volt,a későbbiekben elkövetett rablásokban és gyilkosságokban.
gyurcsányiviktor
2021-12-05 at 20:59
Ennek a vörös “grófnak” a maradványait ki kellene ásni, majd lapáttal áthányni a Kárpátok vízválasztóján a valódi romániába.
Nyugodjék békében ott … ha tud.
Amúgy, !ehet, hogy dísztemetést kapna ott, mint egyéb más hazaárulók.
Etel
2021-12-05 at 20:41
Nem tudom, ki hogy van vele, én csak az iskolában tanultam történelmet, úgy, ahogy a hivatalos tanrend megkívánta, de már abból is csak azt tudtam leszűrni, hogy Károlyi Mihály szerepe főszerep volt országrészeink elszakitasaban.
Azt már csak később tudtam meg, hogy birtokait elkartyazta, és az elkartyazott birtokokat osztotta szét, mint sajátját.
PG
2021-12-05 at 19:12
Ez egy nagyon hasznos történelmi áttekintés. Tényleg így történt, annak ellenére, hogy a “szocializmusban” másképpen adták elő a dolgot, sőt Károlyi Mihályt “hősként” éltették és a Ganz-MÁVAG udvarában megünnepeltették az őszirózsás forradalom évfordulóját.
De ez nagy tanulság, és a mostani ellenzék is ezt szeretné, ugyanolyan hazaáruló banda. Ezért kellene leszámolni velük!
Rézmüves Gusztáv
2021-12-05 at 18:31
Hát ez roppant logikus.
—————————————————————————————————————–
Nézzük akkor.
Az osztrák magyar monarchia szétdarabolását a szélső baloldali kommunisták színpadra emelésével legitimizálta Anglia és , Franciaország,
A szabadkőműves titkos körök közreműködésével koncként vetetek a kis államok éllé a régi hatalmakat, mint a Cári orosz országot.
És az Osztrák monarchiát.
Elképesztő hogy a magyar polikusuknak csúfolt bugrisok mit megengednek maguknak ennek a népnek a nevében.
oshon
2021-12-05 at 17:50
Haaaat … igy szereztek maguknak orszagot a olahok , cseh-szlovakok es szerbek … ezek a nemzet es hazaarulok kozremukodesevel !!! Nezzek , itt romaniaban , amikor lattak az olahok hogy mekkora ‘szerencsejuk’ van , ennek megorzese erdekeben rogton kiirtottak az ilyen galillei kort , a lindereket , a miklosandorokat es az osszes ellenseget … az egesz fajtajukat egesz “majomig” – MAJOMIG !!! Epp ez folyikminap is , itt romaniaban SENKI sem nyikorog egy szot se a roman allam vagy a roman nemzet ellen – EGY SZOTSEM (!) – kozben a Magyarorszagi irtatlan befogadott magyargyulolo epp azt teszik kul es belhonban mint tettek a “galilleisek” annak idejen !!! Konnyu levonni a kovetkeztetest , ha osszetett/csiporetett ezekkel allunk es nezzuk ezeket a hazug , rablo-rombolokat , pusztitokat … napi tettjeiket !!! Gyava nepnek nincs hazaja ! Hajraaaaaaaa amig nem keso !!!
TS
2021-12-05 at 17:23
Ez csak a fej volt, a mélyben a ki tudja honnan szalajtott, általában zsidó ügynökök a frontról visszatért, lehetőleg együgyű bakákkal szétverették a hadsereg maradékát, támadták a tiszti tekintélyt. A tisztek megalázása máshol is megesett, elég elolvasni Hemingwaynél, hogy a caporettói áttörés után az olasz bakák sok tisztet megöltek, de francia hadosztályok is közel kerültek a zendüléshez. Csak nálunk a vereség miatt a dolog”jobban” sikerült.
Tuti
2021-12-05 at 17:22
dokumentum a fenti irashoz:
Nyékhegyi Ferenc – A Diaz-féle fegyverszüneti szerződés. (A páduai fegyverszünet). Bp. 1922.
http://mtda.hu/books/nyekhegyi_ferenc_a_diaz_fele_fegyverszuneti_szerzodes.pdf