Kárpátalja az 1956-os forradalom és szabadságharc során kulcsszerepet játszott a történésekben, hiszen ez a térség a szovjet birodalom nyugati határa, és nem utolsó sorban magyarok is lakják. Ez a terület válik színterévé a deportálásoknak, kihallgatásoknak, a katonai és politikai műveletek irányítását is innen végzi munkáját a szovjet belügyminiszter-helyettes, aki nemcsak, hogy innen jelent Moszkvának, de ő maga fogadja az első deportáltakat is Ungváron – többek közt erről beszélt portálunknak adott interjújában Váradi Natália történész, az idei Lőrincz Csaba-díj kitüntetettje. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense – akinek fő kutatási területe az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai vonatkozásainak témája – elmondta: a Magyarországon letartóztatottak már éppen úton voltak, hogy a Szovjetunióba deportálják őket. A vagonok falának résein kidobált papírokkal segítségével ugyanakkor híre kelt a szovjet kommunisták tervének; feltehetően ennek volt köszönhető, hogy a több ezer deportáltat végül visszafordították Magyarország felé.
Június közepén adták át ünnepélyes keretek között az idei Lőrincz Csaba-díjat a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amelyet idén Váradi Natáliának ítélte oda a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány. Váradi Natália beregszászi születésű kárpátaljai történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense. Fő kutatási területe az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai vonatkozásainak témája, de a rendezvényen elhangzott előadásában a kárpátaljai magyarság sorsát vázolta a szovjet érában (1944–1991). Mivel az általa felvezetett témák külön-külön is érdekesek és kevésbé ismertek a magyarországi nyilvánosság számára, egy többrészes interjú keretében kérdeztük Váradi Natáliát, amelynek első részét, az 1956-hoz kapcsolódó kárpátaljai eseményeket taglaló részletet közöljük most.
A szovjet birodalomba szakadt, elnémított magyar közösség
Kárpátalja a második világháborút követően szinte semmilyen kapcsolatot nem tudott feltartani az anyaországgal, a törvények gyakorlatilag gúzsba kötötték, kiszolgáltatottságba, megaláztatottságba taszították a magyarságot – vázolta fel Váradi Natália a szovjet állapotokat ismertetve. Útlevelet eleinte egyáltalán nem, majd csak nagyon nehezen lehetett kapni; az elszakított családok még rokonlátogatásra, esküvőre vagy temetésre sem látogathatták meg egymást a határ két oldalán. Nem is meglepő, hogy a világ eseményeiről a kárpátaljai magyarság csak a szovjet sajtóból értesülhetett. A Sztálin halálát megelőző időszak tehát összességében nagyon nehéz korszak volt a magyar közösség számára, amelyben minimális enyhülést majd csak 1953 hozott. Ezt követően többen amnesztiával kiszabadulnak a lágerekből, börtönökből, a dolgozók helyzete is javul, bevezetik például a nyugdíjat, és építkezések is kezdődnek.
Kárpátalja kulcsszerepet játszott a forradalom során
A történész kiemeli: erre a három éves enyhülési folyamatra köszönt rá az 1956-os magyarországi forradalom híre a Szabad Európa rádión keresztül, de jellemzőnek mondható, hogy azon szomszédos településeken, amelyek nagyon közel voltak egymáshoz, az emberek átkiabálva adták át az információkat, tehát, ha a hivatalos médián keresztül nem is, de a hírek csordogálni kezdtek Kárpátaljára. Ami ugyanakkor kezdetben még nem vált világossá: Kárpátalja a forradalom során kulcsszerepet fog játszani a történésekben, hiszen ez a térség a szovjet birodalom nyugati határa, és nem utolsó sorban magyarok is lakják. Ez a terület válik színterévé a deportálásoknak, kihallgatásoknak, a katonai és politikai műveletek irányítását is innen végzi a szovjet belügyminiszter-helyettes, aki nemcsak, hogy innen jelent Moszkvának, de ő maga fogadja az első deportáltakat is Ungváron.
Ungvárról értesítették Budapestet, hogy a szovjet tankok átlépték a határt
Nem előre szaladva a történésekben, Váradi Natália elmondta: Magyarországon, különösen az olyan nagyobb városokban, mint Budapest, Pécs, Debrecen vagy Nyíregyháza, különböző gócpontokat hoznak létre, ahová az összefogdosott forradalmárokat, vagy csak az utcán a járókelőket minden ok és személyi okmányok nélkül összegyűjtik, majd innen zárt teherautókban, vagonokban szovjet területre kezdik szállítani. A történész szerint ennek egyik oka az lehetett, hogy a magyarországi szovjethű vezetés egyszerűen megbízhatatlannak tartotta a hazai börtönöket, bár később ők arra hivatkoztak, hogy azok megteltek. A kihallgatásokból egyértelműen kiderül, hogy a szovjetek kezdetektől azt próbálták megtudni, ki irányítja a magyarországi eseményeket, ugyanis képtelenek voltak megbarátkozni a ténnyel, hogy egy belső helyzet, belső akarat, a magyarság szabadság utáni vágya mozgatja a történéseket.
Mindeközben Szovjet-Ukrajnában október 23-án este elrendelik a hadkészültséget, csapatösszevonásokat hajtanak végre, az első katonai alakulat, a 128-as lövészgárda hadosztály rendfenntartási célból pedig már október 24-én a kora hajnali órákban átlépi a szovjet–magyar határt. Külön érdekesség – teszi hozzá a történész –, hogy a szovjet csapatok támadásáról egy beregszászi postahivatali technikus értesíti budapesti kollégáit. Őt később a KGB emiatt meg is hurcolja.
A történész szerint tragikus körülménynek tekinthető, hogy a kárpátaljai magyaroknak szerepet kellett vállalniuk a foglyok kihallgatásából is, hiszen azokat nem Magyarországról átjövő, szovjethű kommunisták végzik, hanem orosz tisztek. Emiatt a magyarul tudó helyieket – különösen az értelmiség tagjait – kényszerítik a tolmácsolásra, börtönnel fenyegetve meg azokat, akik félre merik fordítani a rabok vallomásait.
Kitudódott a deportálás szándéka, végül minden magyarországi letartóztatott hazakerült
A letartóztatottak a vagonok falának résein kidobált papírokkal üzentek, hogy a Szovjetunióba viszik őket. Ezeket az üzeneteket a vasúti dolgozók, vasút mellett élők megtalálták mind a magyar, mind a szovjet oldalon; innen kelt híre a szovjet terveknek. Feltehetően ennek volt köszönhető, hogy a deportáltakat végül visszafordították Magyarország felé. A történész hangsúlyozta: a jelenlegi kutatások szerint minden szovjet területre hurcolt rabot visszaszállítottak, nincs nyoma annak sem, hogy bárki meghalt, vagy bárkinek nyoma veszett volna. Az ugyanakkor biztos, hogy több ezer fogvatartott járta meg a szovjet börtönöket a forradalom idején. A Viktor Juscsenko, Ukrajna elnöke által 2007. július 10-én Sólyom László köztársasági elnöknek átadott listán közel háromezer név szerepel. A KGB 4–5 ezer fogvatartottról szóló jelentést adott le a szovjet belügyminiszternek. A pontos számok tehát máig tisztázatlanok, ugyanakkor az tudható, hogy a fogvatartottak között nők és gyermekek is voltak.
A forradalom mártírja, Gecse Endre
Fontos kitérni arra is – teszi hozzá Váradi Natália –, hogy a magyarországi forradalom hallatára Kárpátalján is felcsillant a remény, hogy véget érhet a szovjet diktatúra, az emberek visszakaphatják jogaikat, békében és nyugalomban élhetnek. Ezt a vágyat fogalmazza meg több politizáló csoport is, amelyeknek egy része olyan röplapokat terjeszt, amelyekben felhívják a figyelmet arra: Magyarországon igazságos forradalom zajlik, és buzdítják a kárpátaljai lakosságot, hogy segítsenek a forradalmároknak. Mások csak kifejezik egyetértésüket, szolidaritásukat a magyarországi forradalmárokkal, közösen eléneklik a magyar himnuszt vagy a Kossuth-nótát. Mindezek a cselekedetek természetesen nem maradnak megtorlás nélkül, a szovjet hatóságok 46 fő ellen indítanak bírósági eljárást, közülük 18 főt el is ítélnek, körülbelül 24 évet ki is rónak rájuk, nyolc főt pedig kizárnak az egyetemről. A szovjet gondolkodás ebben az esetben is tetten érhető, hiszen a kihallgatások során itt is folyamatosan azt keresik, ki az a központi figura, aki Kárpátalján lázítja a magyarokat. Mivel ilyet nem találtak, végül Gecse Endre református lelkészt próbálták bűnbaknak megtenni, akinek magyar nyelvű könyvtára az időszakban sok magyar fiatalt, középiskolást vonzott a lelkész köré. Mivel az egyház puszta jelenlétével is zavarta a szovjet ateista társadalmat, a hatalomnak lényegében kapóra jött a lelkész, akit a vallatás során lényegében agyonvertek. Gecse Endre tehát az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjának tekinthető.
A szabadság reménye egyesítette a kárpátaljai magyar közösséget
Váradi Natália végül arról is szólt: az ’56-os forradalom eseményei a szovjet hatalom igyekezete ellenére is nyomot hagytak a kárpátaljai magyarság emlékezetében, és nemcsak közelebb hozta, egységbe kovácsolta a magyarokat, de táplálta a reményt egy igazságosabb, szabadabb élet után. Ugyanakkor a történészek egy része is azt állítja, hogy a sok kihallgatás, letartóztatás és megfigyelés ellenére ’57-től fokozatos enyhülés következett a kárpátaljai magyarok számára: szabadabban utazhattak rokonlátogatásra Magyarországra, megindult a magyarországi könyvek, folyóiratok behozatala, hozzá lehetett jutni a magyar és világirodalmi művekhez. Ez a folyamat egyúttal szakítást is jelentett azzal az ideológiával, hogy a kisebbségeknek kulturálisan önfenntartónak kell lenniük, azaz a kárpátaljai magyarság, ha számtalan szűrőn és cenzúrán keresztül is, de lényegében újra visszakapcsolódott az anyaország kulturális vérkeringésébe.
Vezetőkép: Balázsi László
Zolee
2023-07-06 at 10:02
Heslerezredes: nagyon jó példa a kubai válság, mert ott a szovjetek jelentek meg az USA érdekszférájában, és nem sok hiányzott hogy kirobbanjon a harmadik világháború. Ha az USA jelent volna meg a szovjet érdekszférában nem gondolod,hogy ugyanez lett volna a következmény?
Hesslerezredes
2023-07-05 at 16:53
Zolee2023-07-05 at 14:25
Hogyan?
Ahogy 62-ben a kubai válság idején tudott.
Ja, hogy az közvetlenül az usákok seggében volt??
Ja, hogy volt egy tökös elnökük (JFK)?
Hát így – tudott – volna.
Csak az a “volna” ne volna.
Zolee
2023-07-05 at 14:25
Kedves Őrnagy és Hesslezeredes: a kérdés költői de feltenném, mégis hogyan és milyen formában tudott volna az USA 1956-ban beavatkozni a jaltai szerződésben elismert szovjet érdekszférában? Katonai beavatkozás nyilvánvalóan nem jöhetett szóba a 3. világháború kockázata nélkül. Az amerikai nagykövet teljesen logikusan nyilatkozott. A “mocskos” nyugat pedig beogadott kb. 300-400 ezer magyar embert,aki elmenekült az országból.
Hesslerezredes
2023-07-05 at 09:57
Susánszky Mátyás2023-07-05 at 09:45
Köszönöm.
Várom a folytatást.
És megismétlem a bocsánatkérésem a docens asszonytól.
További jó munkát Önöknek.
Susánszky Mátyás
2023-07-05 at 09:45
Hesselezredes
Hamarosan jön az interjú második része, ott fog kikerekedni igazából, minek is indítottuk az interjúsorozatot, amelynek az ’56-os események fontos elemei ugyan, de inkább abban a tekintetben, hogy hogyan hatott az 56-os forradalom a kárpátaljai kisebbség összefogására.
Hesslerezredes
2023-07-05 at 08:52
Susánszky Mátyás2023-07-04 at 19:19
Nem akartam megbántani Váradi Natáliát, ha így jött volna le, most bocsánatot kérek tőle.
Írtam mást is: a Nyugat mocsokságáról, ami szerintem máig nincs rendesen feltárva.
Még egyszer: elnézést kérek a kétségtelenül félreérthető (ne kerteljünk: valójában ostoba) fogalmazásomért.
(Pláne, hogy apai nagymamai ágon magam is kárpátaljai – nagy valószínűséggel: ruszin – eredetű (is) vagyok).
TS
2023-07-04 at 21:23
Box Hill, így van, Románia felől is jöttek. De a fő irány azért csak Kárpátalja volt. (Meg azok, akik itt maradtak valahol a városokon kívül).
Box Hill
2023-07-04 at 19:25
Hesslerezredes
2023-07-04 at 16:26
Akkor a 33. gépesített gárdahadosztály miért Romániából tört be Magyarországra?
Susánszky Mátyás
2023-07-04 at 19:19
Hesselezredes! Én nem tudom honnan van ez az óriási arc, amely elintézi Váradi Natália főiskolai docens kutatási területét azzal, hogy most lett feltalálva a melegvíz. Amennyiben Ön nem docens, úgy csendesítse le az öntudatát, és barátkozzon meg a gondolattal, hogy sokak számára tudásuk elmélyítéséül szolgált az interjú. Még annak ellenére, hogy láthatóan Ön már régen túlszárnyalta a fenti cikkben leírtakat.
Hesslerezredes
2023-07-04 at 18:21
Őrnagy2023-07-04 at 18:01
Egyetértünk!
Nekem is ez a véleményem a Nyugatról.
Ha már nem lépünk ki az EUSA-ból, akkor legalább lennénk sokkal jobban “vonakodó csatlósok”…
Őrnagy
2023-07-04 at 18:01
@ Hesslerezredes
2023-07-04 at 17:52
A mocskos nyugati már 907-ben bebizonyította, hogy egy mocskos csürhe. Azóta se változtak semmit!
Hesslerezredes
2023-07-04 at 17:52
Őrnagy2023-07-04 at 17:26
Ezt kérdeztem én is.
56-ot csakis a Nyugat hitványsága miatt verhették le Hruscsovék.
Őrnagy
2023-07-04 at 17:26
@ Hesslerezredes
2023-07-04 at 16:26
Az USA kulcsszerepet játszott! Az USA Moszkvai nagykövete 1956 október 30-án hivatalos jegyzékben biztosította Hruscsovot arról, hogy a magyar ügy a Jaltai megállapodás értelmében kizárólag Moszkvára tartozik, az USA semmilyen formában nem kíván beavatkozni!
Hesslerezredes
2023-07-04 at 16:26
Most fel lett fedezve a melegvíz.
Ugyan milyen más terület játszhatott volna “kulcsszerepet” ’56 leverésében, ha nem a két ország közvetlen határvidéke???
Mivel sem Csehszlovákia sem Románia nem volt szovjet megszállás alatt, így csak ott tudtak bejönni a szovjetek nemzetközi cirkusz nélkül.
A nagy kérdés, hogy a Nyugat, amely kulcsszerepet játszhatott volna ’56 LE NEM VERÉSÉBEN, miért nem játszott kulcsszerepet?????????!!!!!!!!!!!!???????????
Ez az igazi kérdés!!!!!!!!!!!!!!
Orientál
2023-07-04 at 16:13
Itt is megmutatkozok a kommunista balliberálisok zöldek anyagias céljuk ami szerint a kárpátaljai magyarságnak kulturálisan önfenntartóknak kell lenniük. Még jó hogy nem számított bele az álltalános és többi iskolai oktatás.
ViAM
2023-07-04 at 12:46
A jelenlegi zűrös, életveszélyes helyzetben is a legnagyobb tiszteletet érdemli a kárpátaljai magyarság azon része, akik pezsgő kulturális élettel, tartalmas szórakozással és sok-sok könyv kiadásával teszik élhetőbbé életüket.