Kedves híres színészek, már mindenki sz@£ik rátok!

Ahogy azt az amerikai választásokkor már megszokhattuk, a legnagyobb filmes celebek minden évben úgy csinálnak, mintha az egész nem az amerikai emberekről, a gazdaságról, a harmadik világháborúról, a jövőről, a kultúráról szólna, hanem kizárólag róluk, illetve arról, hogy ők mit szeretnek, min háborodnak fel, és hogyan éreznék jól magukat a bőrükben vagy egy koktélpartin. Idén sem volt ez másként: a Joe Biden alatt a politikába beleunt celebek az elnök visszalépésével szárnyra kaptak, és azonnal Harris mögé sorakoztak fel, „történelmi küldetésének” nevezve kampányát. Csakhogy az embereket ez egy cseppet sem érdekelte, valószínűleg úgy érezték, nem hiteles olyan emberektől választási tanácsot kapni, akik egész életükben szerepeket játszottak el pénzért cserébe. Arról már nem is beszélve, hogy a hírességek totálisan le is járatták magukat a szánalmas hisztériájukkal Trump győzelme után, amivel valószínűleg megpecsételték a sorsukat. Talán soha többé nem lesz kíváncsi rájuk senki.

Taylor Swift, Oprah Winfrey, Bruce Springsteen, Jennifer Lawrence, John Legend, Cynthia Nixon, Mark Hamill, Demi Lovato, Jon Hamm, Jamie Lee Curtis, Olivia Rodrigo, Megan Thee Stallion, Quavo, Don Cheadle, George Clooney… csak néhány név, akik nyilvánosan kiálltak Harris mellett a kampányban. Ezek a sztárok főleg rendezvényeken, adománygyűjtéseken, illetve közösségi médiában támogatták Harris kampányát.

Voltak közöttük, akik csak bejelentkeztek századmagukkal Oprah Winfrey műsorába, és onnan emelték isteni magaslatokba Kamala Harrist azzal, hogy csillámport szórtak rá, de voltak, akik sokkal komolyabban vették ennél, mint például Mark Hamill és Robert De Niro, akik elképesztő alakítást produkáltak végig. De Niro például egy kék hajú feminista nőnél is hangosabb volt, és olyanokat mondott, hogy „Ha Trumpot megválasztják, soha többet nem mond le a hatalomról”.

Ja, és ne felejtsük el Leonardo DiCapriot, aki szerint csak akkor lehetett volna megmenteni a bolygót, ha Kamala Harris nyer. Esküszöm, egész hiteles volt, majdnem el is hittem, csak aztán eszembe jutott, hogy hogyan lehet még mindig itt, amikor pár éve láttam megfagyni, miután elsüllyedt az a nagy hajó.

Fotó: X

Persze egyik celeben sem lepődtünk meg, mert mindig, amikor valamilyen nagy politikai vagy társadalmi esemény zajlik, számítani lehet arra, hogy megjelennek, és útmutatást adnak az átlagembernek arról, hogy hogyan kellene élnie az életét.

Azt is el szokták mondani, hogy nem szabad fürdeni, mert az sok vizet fogyaszt, hogy nem szabad húst enni, mert annak nagy a karbonlábnyoma, nem szabad gyereket vállalni, mert az elszívja a levegőt a fák elöl, és persze nem szabad autóval járni, mert az szennyezi a levegőt. Aztán felszállnak a magángépükre, hogy két állammal arrébb találkozzanak valakivel a kedvenc steakezőjükben, és megveregessék egymás vállát, hogy ők most tényleg jó emberek voltak.

Valami hasonló történt a covid alatt is, amikor a hollywoodi celebek egymásra licitálva jelentkeztek be a privát edzőtermükből, a gigantikus medencéjükből, a nappalijukba beépített bárpultjuktól, és elmondták a kétkezi munkából élő melósnak, hogy miért nagy lehetőség, kötelesség és szuper jó az egyszobás albérletében maradnia, szóval ne panaszkodjon.

Szóval sokan rájöttek akkor és most, hogy nem biztos, hogy mindent el kellene hinni azoknak, akik egész életükben azért kapták a sok pénzt, hogy mások által megírt és kitalált szerepeket játsszanak el.

A közösségi média egyébként úgy általában is megváltoztatta a celebóriások megítélését. Mert az a helyzet, hogy a közösségi térben a sztárok évek óta rendre megmutatják a valódi arcukat, hogy kik ők, és milyenek akkor, amikor nem egy szerepet játszanak. És ilyenkor annyira undorítóak, hogy az embernek egy életre elmegy a kedve attól, hogy meghallgassa a véleményüket – unalmasak, jelentéktelenek, kicsinyesek, irigyek… A sztárok, akik érinthetetlenek voltak, messze voltak, és ezáltal tökéletesnek tűntek, most gyomorforgatóak, és testközelből még a szagukat is érezni lehet.

Persze újra tisztes távolságba kerülhetnek, ha majd elhagyják Amerikát – azt mondták ez lesz, ha Trump győz. De persze ebben is hazudtak, egyiküket sem láttuk az Instagramon pakolni, így feltételezzük, hogy nem gondolták komolyan, hogy elhagyják a csilliárdos filmszerepeket, az aranyporos díjátadókat, ahol magasról leszarhatják, hogy mi történik a delfinekkel, a déli határon átdobott gyerekekkel, meg Amerikával úgy általában. 

Emlékezetes, hogy amikor eljött a nagy nap és Trump nyert, még Mark Hamill sem tudott semmit mondani, pedig alapból nem lehetne őt elhallgattatni a politikáról. De az összes többinek is elfogyott a mondanivalója, mert valószínűleg soha nem is volt igazán.

Valahogy abban a pillanatban mindenki számára világossá vált, hogy ők a legkevésbé alkalmas emberek arra, hogy tanácsot adjanak a normális embereknek azzal kapcsolatban, hogy hogyan gondolkodjanak és szavazzanak, mert ők maguk nem normális emberek. És abban a pillanatban nyilvánvalóvá vált az is, hogy ezek az emberek már nem hasznosak, így a színészi képességeikre nincs már szükség a politikában. Ráadásul mivel már rég nem az átlagembereknek készítenek filmeket, mert az elit udvari színészeivé váltak, ezért az is kérdésessé vált, hogy milyen jövő vár rájuk a filmiparban úgy általában. 

Azt már fel sem merem vetni, hogy vissza kellene térniük ahhoz, hogy szórakoztató, jó, minőségi filmeket készítsenek, amikben nincsen transznemű, meg fajgyűlölő fehér férfi… a klasszikus színészkedésre már talán nem is képesek, hiszen ahhoz szív és lélek is kell, viszont a közelmúltban mindkettőt eladták. Hogy kinek, azt csak sejteni tudjuk.